Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-12 / 15. szám

állítás tehát, hogy az „Irás" és „Isten igéje" fogalmainak megkülönböztetése csak a rationalismus találmánya volna avégre, hogy megszabadítsa magát önkényesen mindattól, mi az írásban nem tetszik — ez állítás hiányos bibliaismereten s a reformatio és ref. egyház szelleme és alapelvei félreismerésén alapszik. Ha tehát e két fogalmat: Irás és Isten igéje meg kell különböztetnünk azon kérdés áll elő: mily alapon fogadja el a ref. egyház ezen isten igéjét olyan gyanánt, azaz, a vallást, mely az irás bizonysága szerint Izraelben előkészíttetett, Jézusban megvalósult, miért tartja igaznak és üdvezitönek ? Ez állítás: „az igaz vallás a J. Kr. személyében megvalósult" két tételt foglal magában : l-o egyik históriai, t. i. hogy az irás szerint J. Kr.-ban egy vallás lépett életbe; ez tehát tisztán históriai bizonyítványokon nyugszik, 2-o azon állítás, hogy a történetileg megadott vallás az igaz vallás; ez pedig nem történeti természetű, s kizárólagosan a vallás körébe tartozik, következőleg nem is nyugszik hist. alapokon. E különbséget sem tették meg, sem a római, sem a régi prot. egyházban; s a sz. lélek bizonyságtételét egyformán kiterjesztették mind a vallásos, mind a históriai kérdésekre; s a különbség a két egyház között csak az, hogy a rómaiaknál a csalhatlan egyház által, a ref.-soknál a hívők szivében tesz tanúbizonyságot a sz. lélek. Szoros kritika azonban rávezet, hogy az irás, s igy a ref. egyház elvei szerint is megkülönböztetendő a históriai és a vallásos elem, az elsőre kizárólagosan hist. vizsgálat kívántatik s a sz. lélek bizonyságtétele a hivők szivében, csak a tisztán vallásos kérdésekre szorítandó. — Ismeretes a római egyház circulusa, midőn az irás tekintélyét az egyházéval s az egyházét az íráséval bizonyítja. Ep ily circulusba estek a régi ref. dogmatikusok is, midőn az irás isteni tekintélyét magának az írásnak némely helyeire alapiták. Ha az irás tekintélye magából az Írásból circulus nélkül nem bizonyítható, ugy azon kérdés áll elő, hogy általában lehet-e bizonyítani anélkül, hogy az isteni tekintély elismerését az emberi okosság belátásától függővé ne tegyük; s igy már maga a bizonyítás által megszűnik a hit végső alapja lenni; vagy pedig bizonyítás nélkül ismerve el tekintélyét, nem adhatunk feleletet a kérdésre, „miért tulajdonítjuk az isteni tekintélyt a bibliának s nem a koránnak !," mi által hallgatólagosan elismerjük, hogy az irás isteni hatalmába való hit ép ugy, mint a rómaiaknál az egyház csalhatatlansága hite — alapjában nem egyéb mint vak hit. Igy az irás holt betűvé lesz, s tekintélye ép oly zsarnoki mint az egyházé. S mily következményeket nem von maga után ? Ezért kellett átvennünk a római egyháztól a gépies inspiratio elméletét, s kiterjeszteni nemcsak a tárgyra, hanem a szavakra is; sőt a Formula consensus Helveticá-tól rosz néven sem vehetjük, hogy még a Masoréthák pontjait is inspiráltnak nyilvánitá, mert hisz a pontok nagy befolyással vannak a kijelentésre, s ha inspiráltaknak nem vennők, ugy az irás legfontosb részeit alávetnök az emberi, azaz, csalható nyelvismeret és ítélet Önkényes felfogásának ! Sőt még itt sem állapodhatni meg! Fel is téve, hogy az egész irás eredetileg közvetlen istentől volt, de mit mondhatunk a másolókról, kiknek utján — s meg hányadik kézen! — ránk jutott ? inspirálva voltak-e a leiró barátok is — vagy pedig kitéve a tévedés veszélyének ? mert ha igen, ugy a csalhatlanságnak vége! S itt még nem végződik a betüimádás nevetséges következménye! Hát a nemtheologusok, kik héberül és görögül nem értenek ? a csalható forditásban bizzanak-e, vagy mint Róma egy inspirált fordítást fogadjanak el ? stb. — Ez álláspont tarthatlanságát csakhamar belátták, s más útra tértek, t. i. — mint Socinus is tevé — az irás csalhatlanságát a hist. kritika által akarták bizonyítani; p. „az első evangéliumot Máté irta, qui vera scribere et potuit et voluit." Ekkor kikellett mutatni, hogy az első evangéliumot valóban Máté irta; honnan tudjuk eztPapias és Irenáus a 2-ik századból — tudósítanak róla. Hihetünk-e ezeknek ? s ha igen, miután irataik elvesztek s ez adatot csak Eusebius közli róluk, után kell vizsgálnunk ha Eusebius jól volt-e értesülve, hitelre méltó-e'? ezt hogyan ? uj tanuk kihallgatása után! s igy tovább, szakadatlanul, 18 századon át s csak miután A biztosit hogy B helyesen mondja, miszerint C tudta, hogy D jól volt értesülve, midőn irta, hogy E azt mondta hogy az első evangéliumot Máté irta — — akkor — nem, akkor még csak azt tudjuk hogy az első evangéliumot Máté irta, most be kell bizonyítani a Máté tekintélyét, ezt bizonyiták az által, hogy Jézus tanítványa volt, s Jézusét az által, hogy csodákat tett; s mig mind ezek megbizonyítva s minden támadható kételyek elhárítva nincsenek, addig a „miatyánkot nem mondhatjuk el teljes bizonyossággal, nem hihetjük el hogy a törvény főparancsa isten és felebarátaink szeretete. S végre is egész hitünk a mennyei atyában, az ő végetlen szeretetében egy bizonyos ismeretlen Papiás és hasonlóktól tétetnek függővé. Vegyük ehez, hogy ily hosszas kritikai vizsgálatra csak a theologusoknál gondolhatni; s a jogász vagy orvos, hogy keresztyén lehessen vagy theologussá is kellene hogy legyen, vagy csak ezek tekintélyére hihetne; s akkor kár volt Rómát elhagyni, mert ott legalább a csalhatlan egyháznak hihetne. S szegény keresztyének, ha a tudósok hist. kritikájától függ hitetek, — s ha látjátok hogy alig van e tárgy körül kérdés, melyben a tudósok egyetértenek ! Nem a hist. kritika gyalázatára mondjuk ezt, megvan ennek a maga körében rendkívüli becse; csakhogy ha a ker. hitet ily vizsgálódások eredményétől tesszük függővé, ugy igaza van Rousseaunak, midőn felkiált: „ah mily sokan állanak köztem és isten között," s Lessingnek, midőn az apologetáknak szemökre veti, hogy e modorral „az örökkévalóságot egy pókhálóra függesztik." Azonban ily apologetikai modor nem csak helytelen s használatlan, hanem az írással is ellenkezik, kik igy tesznek azok az érzékek által akarnak meggyőződni, nem pedig mint Jézus igazság ereje által gyakorolni befolyást a szívre és értelemre, mint Tamás, érzéki jelt kívánnak, a helyett, hogy szellemi szemléletre higyjenek;