Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-12 / 15. szám

a zsidókkal jelt kívánnak az égből, de Jézus a Ninivebe­liek példájára mutat, kik hittek a predikálásért. Natha­neel és Nikodemussal kiáltják: „Te vagy a Krisztus, mert senki nem tesz ily jeleket!" de Jézus a szellemi újjászületés szükségességére mutat s az érzéki csodáknál nagyobb dolgokra, azon csodaerejére, mely által szellemi bénákat járni, az igazság előtt siket füleket hallani, szel­lemi vakokat az igazságot szemlélni tanít, s erkölcsi ha­lottakat a bün halálából romolhatatlan uj életre ébreszt; „E hitetlen emberiség nem hisz ha jeleket nem lát!" (Ján. 4.4 8 ). Csak ha csodákat tesz, akarják elhinni, hogy az örök élet szavait birja, nem hogy megfordítva Krisz­tusnak tartanák, mert az örök élet szavait birja. Ilyek előtt a hegyi beszéd, Jézus példája, halála, erkölcsi fen­sége mind nem bizonyítja Jézus mennyei nagyságát, ha csudákat nem tett volna, ha hallható szóval isten fiának nem nyilvánittatilc. E nézlet összefügg az isteni és emberi egyenes szembetételével. A Socinianok, későbbi rationa­listák és supranaturalisták emez álláspontján isten távoli isten, nem közeli is. Helyileg az égben lakik. Szelleme az emberben nem lakik, kijelentése nem isten lelke mű­ködése az emberi szellemben, hanem gépies közlés kívül­ről. Ez állásponton az emberi nem lehet istenivé, az is­teni nem emberivé. A Krisztus vagy puszta ember s igy nem isteni, vagy ember és isten] nem isteni, ha emberi­leg cselekszik, nem emberi, midőn isteni tetteket visz végbe. Csodái isteniek; tana, erkölcsi példaadása nem isteniek magokra, hacsak csodáitól s jóslataitól nem köl­csönöznek isteni jellemet. Igy természetes istenismeret sem létezik. Itt minden külső, gépies, hagyományos, Is­ten 18 század előtt kijelenté magát egyszer. Most többé nem, ki most istenről valamit tudni akar, azoktól kell tu­dakozódnia, kik mondják, hogy századok — ezredekelőtt istent hallották. E nyilatkozatnak csodák által kell meg­erősíttetnie, s ha a csodák történtek-e, előbb tudós kritika által megkell állítani s mások tagadása ellen megvédeni. Szóval, a tekintélyhit bármely alakban lépjen is fel, alaptalan, és nem bibliaszerü; mit tekintélyre hiszünk, a nélkül hogy saját szellemünk által elsajátítanánk,az örökre idegen alkatrész marad, soha szellemi táplálékká nem vá­lik. Ki tekintélyre hisz, az nem maga hisz, egy másik hisz helyette ; s még ekkor is ott áll az utolsó kérdés : mutasd ki a tekintélyt! mi által a vég alap nem a tekintély marad, ha­nem az emberi bizonyitás. A ker. hit azonban ez által nem semmisül meg. Térjünk csak vissza Rómától egészen Jézushoz és az apostolokhoz ; tőlük tanuljuk meg, nem­csak mit — hanem azt is : mely alapon higyjünk; állítsuk vissza az eredeti keresztyénséget ne csak anyagilag, ha­nem alakilag is; legyen bibliai a hit utja is! Az irás sze­rint a tekintély csak a törvény álláspontján létezik, de mit a törvény is óhajt s a próféták jósoltak, hogy agy­kor mindenki istentől fog taníttatni" az megvalósult Jé­zusban és Jézus által. 0 az igazság tekintélyére hivat­kozott: „ítéljetek magatok!" „mit gondoitokV" midőn jelt kértek tőle tekintélye kimutatására, akkor az igaz­ságra mutatott, mely, mint az élet kenyere, kimutatja meg­elevenítő erejét a belső ember táplálásában s kifejtésé­ben, ki istentől és az igazságtól van, azaz, kiben megvan a szükséges érzék az igazság és erény iránt, az öelátja, szabadon és önállólag tudja, hogy az ő tana istentől van, Ö mindenkiben elismeri azon eredeti tehetséget, mely is­ten hangját a világétól megkölönbözteti; de az érzék el­homályosul a bűntől; e homályt levenni jött Jézus; ezért igyekszik övéit formálni, elveket nyomni belejök, isten s embertársaik szeretetével tölteni el, a lelkiismeretet, mely bűn s érzéki ösztönök miatt szunyadozott, felébreszteni, a lélek szemeit az isteni igazság látására felnyitni; ipoyixoo,­ból Ttvsuparixoq-szá tenni. Ha „isten korább sokképen szólt az atyákhoz a próféták s végre fia által," ez az apostolok szerint nem ugy értendő, mintha isten attól­fogva megszűnt volna kijelenteni magát az emberiség előtt. Az isteni kijelentés nemcsak külső tudtuladás ((pave ptooiq, Rom. 1.J9; 1 Ján. 4.9 ), hanem belső működése istennek a lélekszem leleplezésére (anoxahHptq), hogy az ember fátyolozatlan szemmel maga szemlélje isten fen­ségét (1. Kor. 2.jo; 2. Kor. 3.1 8 ), nem puszta históriai tény, mely egykor történt; nem oraculum, mely egyszer, mindenkorra szólott, s melybe a következő nemzedéknek; bele kellene nyugodnia, az isten folytontartó bizongságté­tele (Phil. 3.1 5 .). A Krisztusban! hit által a keresztyén is a se. lélek közösségébe jut (Ján. 7.3 9 ), mikor az igazság többé nem külső tekintélylyel erőszakolja magát rá, ha­nem belső életerejévé lesz, élő víz forrásává, világosság és élet kútfejévé, mely belsejében fakad (vs. 38.). Hogy Jézus ki ? erről bizonyságot tesz az általa véghez vitt vált­ság müve. Tisztán történeti kérdésekben mások tanúsága után indulunk; de a vallás terén a kereszténynek ma­gasb bizonyságtétel áll szolgálatára, t. i. istené, nem az, mit isten ezredek előtt tett, s melyről a történeti tudósítás második, harmadik kézen ránk jutott, hanem isten bi-; zonyságtétele minden hivő szivében és értelmében. Ki Krisztust ismeri s bennne hisz, önmagában birja a bizony-1 ságtételt (1 Ján. 5.1 0 ), mely abban áll, hogy Krisztus által ő is az örök életet birja. (vs 10) Igy jár a hit párosulva ) a tudással (yvcotrtq.). Az igaz keresztyén próféta, mert az igazságot nem másoktól, hanem magától istentől tanulta, s mint Jézus tanítványa az igazság körében magasban áll, mint a mult napok legnagyobb prófétája (Mát. 11.n .). Itt a hit bizonyítéka, szilárd alapja s kezese az érzék fe­lettinek (Táv prj fttenopévüjv Héb. ll-i), isten látása a lélek szemeivel (vs 27. Mat. 5.8 ), isten hangjának szel­lemi hallása (Ján. 5.3 7 ; 6.4 5 ), a kijelentésnek önmagába felvétele, elsajátítása, ugy, hogy Krisztus benne (a hívő­ben) alakot nyer, (Grál. 4.i9 ) az igazság birtoka, s a világ, melyet Krisztus gyújtott fel, belső világosság lesz, mely által isten tündöklik belsejében (2 Kor 4.6 .). Ezen hit- u alapot nevezi a sz. irás a sz. lélek bizonyságtételének * (1 Ján. 5.6 ), mert ez a keresztyén öntudatának bizony­ságtétele, — bizonyságtétele saját gondolkodásának és érzésének, okosságának és lelkiismeretének, ugy, mint ezek a Krisztussal való közösségben a sz. lélek által megtisztíttattak. — Ezért nevezik az apostolok is a ker. t

Next

/
Thumbnails
Contents