Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

szent költő ezen szavait: Uram! szeretem a te házadban való lakásomat, s a te dicsőséged hajlékának helyét. S tán a rendkívüli épitkeze's által kimerülve, lelki erejében is fogyatkozott egyházunk ? Távolról sem, söt miként a pálmafa teher alatt nő és virul; s a harcfi erejét a csaták tüze edzi meg; ugy egyházunk folytonos szellemi s anyagi küzdelmeiben képességének oly biztos tudatára jutott el, hogy mi őt e korban haladása legmagasb fokán Játjuk. A hívek létszáma egykori jelentőségéből sokat vesztve bár, még mindig tűrhető volt- — Templomában két lelkész hirdette apostoli buzgalommal Krisztus igéit a sóvárgó léleknek, a fennebb érintett Komáromi Pál esperes, és Molnár István, ez utóbbi Tokajból tetemas költséggel a célból hozatván ide, hogy a várőrség németajkú vitézei koronkét nemzeti nyelvükön hallgathassák a vallás biztató s földerítő szózatát. — Jelentékeny ti- és nőiskola létezett két tanitó vezetése alatt — ugyanannyi tanár működött a jól fegyelmezett gymnasiumban is. — Az egyház tág épületében lakot s állást nyertek a gymnasiumi osztály kitűnőbb növendékei seniorok felügyelete alatt, —• ismét a munkaképtelen házi szegények, — sőt még a külegyetemekre városunkon keresztül utazott ifjak is. — Az egyház és iskola ügyeit vezette a nemesi és vitézi rendből alakult tekintélyes presbyteríum, melynek egyik elnöke éveken át Kenesey István, a mezőlaki s mátyusházi urodalom birtokosa, s a dunántúli egyházkerület legelső főgondnoka volt. Egy futó pillantás kell csupán arra, hogy a figyelmes olvasó megértse, mikép az egyház és iskola ily karban fentartása szorgalmas tanulók s elaggott szegények ápolása, s a külegyetemeket látogatott ifjak gyakori segélyezése nem csekély penzeröt töltételezett. S mi teremte elő a szükséges pénzerőt ? A hit- s vallásbuzgalom, mely protestáns életünkben ma is csodákat képes mivelni, E hit s vallásbuzgalom eszközlé, hogy koronként jelentékeny végrendeletek tetettek az egyház és iskola javára. E hit- s vallásbuzgalom eszközlé, hogy egyházunknak szépen kamatozó tőkéin kivül, Patakházán nemes birtoka, a sági, nyuli, s baráti hegyeken pedig terjedelmes s szépen jövedelmező szőlői voltak. E hit- s vallásbuzgalom eszközlé, hogy urasztali értékes készületünk egyesek ajándékából oly meglepő csinnaí előállíttatott. E hit- s vallásbuzgalom eszközlé, hogy híveink e korban a vallás érdekében tett utazásokra, s a pesti vegyes bizottmány ügykezelését felderítő okiratok megszerzésére több mint 800 darab császári aranyat áldoztak. E hit- s vallásbuzgalom hozta létre ama határozatot is, mely az 1740 ily május 7-én a t. c. lelkipásztorok és tek Kenessey István főgondnok elnöklete alatt, tek. Győri Péter föstrázsamester, tok. Főrdős Mihály, tek. Csapó József, tek. Gyulai Ferenc, Patonay János főkapitány, pénztárnok, Deák István, algondnok Kocsi Mihály, s több presbyterek s a három egyházfi jelenlétében tartott gyűlés 6-ik pontja alatt igy hangzik : Miután a közelebbi időben, nemcsak a tiszt, prédikátor uraimék, hanem az oskolabelieknek is gabonaproventusaíkra nézve rövidség tapasztaltatott: azért jónak és szükségesnek ítéltetett, hogy ha mód és alkalom suppeditáltatik egy malom procuráltassék, hogy annak jövedelméből ezen defectusok subleváltassanak, a malom megszerzése nemes Fehér Pálra bízatván. ISKO_LAÜGY. Beköszöntő beszéd, tiieiylyel SliH Stuart inult évben rektori székét elfoglalta, a sz. audrewsi egyetemen. (Folytatás.) Van a kérdésnek egy más oldala is, melyet tudtomra, eddigelé nem sokan emlegettek. Ismeretkörünknek alig van oldala, mely oly igen megkívánná, hogy eredeti kútfőből merítsünk, mint épen a történelmi oldal. S mégis vajmi szíiken tesszük! A múltról való fogalmainkat nem annak saját fö'jegyzéseiből merítettük, hanem többnyire arról irott könyvekből, melyek pedig nem a tényeket foglalják magukban, hanem gyakran valamely kortársunk egyéni nézeteit a tényekről. Lehetnek az ilyen müvek igen tanulságosak és mint a történelem megértésére, magyarázására szolgáló segédeszközök, nagybecsüek; de azok nem maga a történet. Legjobb esetben is nemcsak nem teljesek, hanem csupán adalékok, arra a kevésre szorítkozván, mit ujabb irók az anyagkészletből saját izlésök szerint kiszemeltek. Minő csekélység az, amit a nemzeti előidőkről, a legnagyobb történészektől tanulhatunk, ha összevetjük egykorú szerzők és okiratok elbeszélésével. Annyira érzik ezt a legeslegújabb történetírók is, hogy egész leveleket megtöltenek eredeti okmányokból vett idézetekkel, átlátván, hogy ezek a kivonatok a sajátképi történet, s az ő fejtegetésök, vagy elbeszélésök fonala csak a teljes megértésre vezető kalauz. Roppant érdeme tehát görög és latin nyelvismeretünknek, hogy azáltal a történeteket, eredeti kutforrásaikból olvashatjuk. Nem kell hallomás után elindulnunk; beszélhetünk, érintkezhetünk egykoruakkal, s van fogantyúnk, melynélfogva az ujabb történészek előadásait megbírálhatjuk, s ellenőrizhetjük. Mért ne tanulmányozzuk hát az ujabbkori történeti forrásokat? kérdhetné valaki. Kívánom, hogy ezt is tegyük — felelném erre; — de legyen szabad megjegyeznem, hogy ez maga is holt nyelv tudását föltételezi, mennyiben kivált régibb korú okirataink latin nyelven keletkeztek.*) Azonban ezen okiratok vizsgálata, ha-még egyszer oly hasznos volna is, neveléstárgya nem lehet. Elnézve ugyanis *) Hazánkban, nem is említve régibb törvényhozásunk hivatalos nyelvét a legújabb időben is, midőn a Thun-féle organisació szerint folyt iskoláink ereiben az élet-teje, a tudomány; latin vagy német nyelven kellett készíteni, az évi, félévi igazgatói jelentéseket. E szerint mi latin nyelv nélkül, iskolázásunk legújabb történetét sem tanulmányozhatjuk. F. L.