Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

az ujabbkori adatok rendkívül terjedelmes és töredékes voltától, nehezen tanulunk belőlök saját multunk szelleménél egyebet. Aztán a nyelvezet s előadás tekintetében is kevés kivétellel, nem igen becses olvasmányok. Ellenben. ha az ókor szerzőit tanulmányozzuk, a régi észjárás megfigyelése mellett, a velős gondolatok, s bölcs megjegyzések egész kincstárára teszünk szert, s egyszersmind megismerkedünk az emberi észnek legtökéletesebb, s legbevégzettebb müveivel, müvekkel, melyeknek remekségét, az életviszonyok megváltozta miatt, a jövő kor is, nagy ritkán fogja megközelíthetni. Ha pusztán mint nyelveket vesszük is, egy élő európai nyelv sem képes oly hathatósan képezni az észt, mint Hellász és Róma nyelve, szabályos és bonyolult szerkezeténél fogva. A nyelvtan a logika elemi része, a gondolatmenet taglalásának kezdete. A nyelvtan elvei s szabályai eszközlik, hogy a nyelvalakok megfeleljenek a gondolkodás egyetemes elveinek. A különböző beszédrészek közt előforduló eltérések, a nevek esetei, az igék módjai, a névelők különféle értekei: nem csupán szó, — hanem a gondolatbeli különbségek is. Egyes nevek és igék tárgyat és eseményt egyiránt jelentenek; a nevek és igék kapcsoló módjai, a tárgyak és események közt levő viszonyt jelölik, s mindenik mód valamely más viszonynak felel meg. A hány mondat-szerkezet, annyi logikai lecke. A mondattan különféle szabályai szerint, különbséget teszünk az Ítélet alanya és állitmánya, a cselekevő, cselekvés és cselekedet között; számba vesszük, hogy egyik eszme a másikkal módosító, minősitő, vagy egyesítő viszonyban van-e? hogy melyik állítmány föltétlen, melyik feltételes ? vájjon a hasonlóság vagy ellentétesség kifejezése volt-e a cél? vájjon az Ítéletek többsége kapcsoló vagy osztó-e? s vájjon a magukban teljes mondattagok, csupán tagjai, vagy alárendelt re'szei-e az egész körmondat által kifejezett tételnek ? Ezek képezik az egyetemes nyelvtan alapvonalait. Legjobban megértetik ezeket, azon nyelvek, melyeknek szabályai leghatározattabbak, s melyek határozott formákat nyújtanak, a legcsoportosabb gondolatok kifejezésére is, ugy, hogy ha szigorúan nem figyelünk ezeknek bármelyikére, nyelvhibát követünk el. Ezen tulajdonságok tekintetében, a klassikus nyelvek, hasonlithatlanul felülmúlják nemcsak az újkori, hanem mindazon holt nyelveket is, melyeknek irodalma egyetemes tanulmányozásra érdemes. Ezek mellett az ó irodalom fensöbbsége is nagyon ajánlatos nevelési célokra. Igaz, hogy a régiek tudományos fölfedezései nagyobbára már túl vannak szárnyalva, de a mi méltóbb figyelmet érdemel, az az emberi természet és életmód megfigyeléséből halomra hordott azon kincs, melyet bölcseségnek hívunk, s melyet ama korok figyelmes és éles elméi örökbecsű írásaikban ránk hagytak. Thucycides iratai; Aristoteles rhetorikája, ethika és politikája; Plató pái beszédei; Demosthenes szónoklatai; Horác satyrái, de legkivált levelei; Tacitus minden irata; Quintilian nagyszerű müve: egész leltára az óvilág legszebb gondolatainak, s minden a mi ránk maradt a régi történészek- s bölcsészekről, szónokok- és drámaírókról, telidestele van a tárgyak mélyére beható megjegyzésekkel és szabályokkal mind a társadalmi, mind a magán életre alkalmazhatóan; a bennök foglalt igazságokat pedig jóval felülraulja az a buzditás, melynélfogva minket az igazság keresésére serkentenek. Hol van az az emberi találmány, mely a vizsgálódó ész ősztönzése és képezésében versenyezhetne a régiek dialektikájával, melynek elméletét Aristoteles müvei világítják meg, gyakorlati oldalát pedig Plató munkái emelik ki. Nem létezik újkori mü, mely akár szabályokban, akár példákban bárcsak megközelítőleg tanítsa az igazságot nyomozni, ránk nézve örök fontosságú tárgyak fölött. Mindent megbíráljunk, a nehézségektől soha vissza ne riadjunk; sem magunktól sem mástól semmi tant el ne fogadjunk, mielőtt szigorúan meghánynók, nehogy észrevétlenül valami ellenmondás vagy zavar maradjon a gondolatban; mindenekfölött tisztán felfogjuk minden szó jelentését, mielőtt használnók, s minden állítás értelmet, mielőtt helyeselnök : ezek azok a leckék, mikre a hajdani dialektikusok tanítanak. A negatív elem im ez erőteljes kezelése mellett sem lehelnek belénk legkisebb kétséget az igazság valódisága, sem közönyösséget annak keresése iránt. Aristoteles, s nem kevésbé Pató iratait, a legnemesebb ihletettség hatja át az igazság kereséseért és alkalmazásáért, bár Plató hasonlithatlanul hatalmasabban tudja az érdeket felkölteni. Midőn tehát az ókori nyelveket műveljük, tudományos nevelés mellett, megvetjük az erkölcsi és bölcsészeti művelődés bámulatra méltó alapját. Formai tökély tekinteteben, szintén elvitathatlan a régiek előnye. Müveik, minden általok megkisérlett ágban, szobrászatukhoz hasonlóan, a legnagyobb újkori művészek előtt is örökké bámulandó példányok maradnak, azoknak törekvéseit, mint valamely tűzoszlop, vezérelvén. Prózában mint költészetben, az epikai, lyriai, drámai, történelmi, bölcsészeti és szónoklati művészet terén egyiránt magas fokon állanak. Most formáról beszélek, mert a mi a lényeget illeti, a mai költészet jóval fölötte áll a réginek. Az újkori emelkedő öntudatosságaz emberi léleknek oly rejtekeit aknázta ki, melyekről a görögök és rómaiak nem is álmodtak. Ámde amit kifejezhettek, kifejezték ugy, hogy az uj korszak legóriásibb tehetségei közöl is, kevesen kisérlették velők versenyezni. Felmutatják nekünk, hogy mi az a remek, s megkívántatják, hogy minden erőnkből megközelíteni törekedjünk. Miben is áll a kitűnő görög és római szerzők irályának titka ? Abban, hogy soha egy szót sem használnak jelentés nélkül, mindeniknek meg van a maga értelme. Mindent a legnagyobb szabatosság, és világossággal akarnak és tudnak kifejezni, s nincs egy porcikája is műveiknek, melynek szépsége a mü tökélyének emelésére ne szolgálna. Mindenik a curiosa facilitasra törekszik, mely kiválóan Horacnak sikerült. Irályukra ráillik Swiftnek eme szabatos meghatározása: ,,találó szavak illő helyeiken." Vegyük pl. Demosthenesnek akármelyik beszédjét, nincs abban semmi, mi mint irály akarna figyelmet ger-