Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-29 / 13. szám

resnünk, legyenek bár ezek koruk legelső tudósai is (már t. i. feltéve, hogy ily teljes függetlenség a nemzet mívelt­sége és iskolai míveltség között lehetséges volna); meg vagyok győződve, hogy csak akkor lehet igazán szó a tudomány haladásáról, virágzásáról, ha ez egyszer eman­cipálta magát az egyetemektől 5 — hogy ne csak az or­vos- tanár foglalkozzék az orvostan tudományos mívelé­sével, mig a gyakorló orvos csak recepteket ir, ne csak a jogtanár ismerje kötelességének a jogi elvek tisztázá­sát, mig az ügyvéd csak a perelésre, a biró csak az Íté­lésre gondol; ne csak a theologia tanárát érdekeljék a theologiai mozgalmak, mig a pap megelégszik deákkori prédikációi mondogatásával; csakhogy ez emancipálás kivitelére működni — ugyhiszem — az egyetemek van­nak leginkább hivatva. — Találunk Hollandban e kor­szakból, az egyetemi tanárokon kivül is nem kevésbé tudós s fáradhatlan buzgalmu theologusokat, kiknek mű­vei bátran versenyezhetnek az egyetemi tanárokéval, s mégis vagy nyom nélkül maradtak — mennyiben dog­matikaiak voltak, vagy csak ujabban kezdtek figyelem tárgyai lenni, mennyiben exegetikumok. Különösen kie­melendők : Van Vloten, Bosveld, Borger. *) Foglalja össze már most az olvasó e rövid, szakga­iott adatokat, egészítse ki képzetében a hiányzó vonáso­kat, próbálja meg kiszínezni, s feleleveniteni az egész ké­pet, s ítélje meg azután, ha jogosan nevezhettem-e e korszakot a dogmatikai határozatlanság korszakának s irányát kiválóan bibliainak? 4 — 5 egyetemen kivétel nél­kül a tanárok elégedetlenek a confessiókkal, de óvakod­nak összeütközésbe jőni velők, ép ezért ignorálják, lehe­tőleg igyekeznek transigálni, erre pedig különösen alkal­mas, mindenben csak a biblia előterjesztéseire szorit­*) Van Vloten. (1740—1809.). Működése még e korszak elejére esik. Nemcsak első, hanem korában egyedüli is, ki a ker. val­lás bölcseimi felfogására gondolt, még pedig egy magyar theol. canditatus befolyása alatt. „Egy kitűnő nyelv és bölcseimi is­merettel biró Generzey nevű magyar tanuló, Leibnitz rendsze­rének buzgó apostola, mulatott azon időben Utrechtben, s Van Vlotennek tanárai tiltakozása dacára Mentora lett. Ennek pél­dájára Van Vloten papságba lépésekor csak fontos módosítá­sokkal irá alá az egyházi tanrendszert (1. Sepp). Nemcsak papi állomásáról, de a ref. egyházból is kénytelen volt nemsokára kilépni. Nemcsak életét, de jelentékeny vagyonát is theologiai eszmeinek ezentelé. Terjedelmes müveit saját költségén nyo­matá ki, s többnyire ingyen osztogatá. ,,A biblia leforditva, kö­rülírva s jegyzetekkel felvilágosítva" 1779—96 XII. kötet. Ér­dekes mint forditja bele a bibliába saját dogmatikáját! Becsesb ,,A biblia theologiája" 2 k. (p. — a ker. vallás kijelentett voltát a tan fenségében látja; az atya és fiu egysége nem a lényeg, hanem az érzület egységében állott ; a kiengesztelö'dés Krisz­tus által nem eszközöltetett, — csak benne lett. nyilvánvalóvá ; a logost, isteni tolmácsnak forditja, — az énekek énekét „sze­relmi daloknak" stb. Bosveld dordrechti pap. Exegetikai müvei jóval felülmúl­ják kortársaiét. Nem volt a ref. egyházban addig exegeta, ki minden előítélettől annyira menten s oly szabadon fogta volna fel, s értelmezte volna Pál leveleit. Komoly célja volt behatolni az apostol gondolatvilágába , azért ovakodott saját nézeteit vagy az egyház tantételeit erőszakolni be értelmezésébe ; an­nál inkább igyekezett azon helyzetbe tenni magát, melyben a kőzni, hisz ez sehol sem állit fel tantételeket; ez az életre akar hatni, megtérésre, szivünk és életelvünk megszentelésére buzditni. Ep ezért ez átalakulási kor­szak csak előnyére szolgálhatott a vallásosságnak, mi élet és nem tantétel. Úgyde a tudomány már nem élet, ennek csak tárgya a vallásos élet, múltjában, jelenében s főleg idealjában, ugy, mint az Jézus Krisztusban megva­lósult, s mint ezt a vele való közösségben nekünk is meg kell valósitanunk, a tudománynak már szüksége van szi­lárd kiindulási pontra, határozott elvekre, mert a kiindu­lási határozatlanság eredménytelenséggel fizet. Ezért ha e korszak kiválóan bibliai irányát a vallásosságra nézve kedvezőnek neveztük is, de mint dogmatikai hatá­rozatlanság korszakát a tudományra nézve lehetetlen hátrányosnak nem tartanunk, annyival is inkább, mert a confessiókkal szemben elfoglalt álláspontjukon, s transi­gálási buzgalmukban, még azt se emelheték határozot­tan érvényre, mit a bibliában találtak. E félszegségeknek sok részben véget vetett a Grö­ningai iskola, nem mintha ez is mindenben óvakodott volna e határozatlanságtól, hanem mert nyiltan bevallott elvekkel lépett fel, s a rövid idő alatt kifejlett mozgal­mak között választani kellett: „ellene" vagy „mellette." Igy vége szakadt az oly hosszasan uralkodó határozat­lanságnak ; újra élet, elevenség szállt a theologiába. Az olvasóközönség előtt ismertetve volt ez iskola egész rendszere ; én tehát, tervemhez képest — csak hatását akarom pár szóval jellemezni. Mitől még addig óva­kodtak, ez kimondta, hogy nem a confessiók, hanem a biblia, s ebben is főleg Jézus személye körül forog. A bibliával szemben is véget vetett a még folyton élő betüimádásnak. „A keresztyénség nem függ az evange­községek voltak, melyeknek a levél szól. Modora is sokban kü­lönbözik elődeitől s kortársaitól; nem osztályoz, alosztályoz, boncol örökösen : éles Ítélettel, Ízléssel tud a nagy egészet meg­világító fényt vetni, s oly modorban, hogy egyszersmind lát­hatóvá teszi, miszerint exegetikai vizsgálódásai nyomát követé (A „Gal." „Ephesz." „Rom." és „1 Kor. XV."). Müvei első kí­sérlet a később oly fontossá vált biblika theologia terén ; s itt is egyik legnehezebb s legfontosabb részt választá, a pogányok * nagy apostola tanfog almának vizsgálását; mely iránt később Van Hengel oly kitűnő érdemeket szerzett, nemcsak a hollandi, de az összes tudományos közönség előtt. Bosveld Van Hengel­nek előfutára, sok részben vezetője és mestere volt j Van Hen­gel számtalan sokszor korigálja B. t. sokkal jobban exegetizál, de ezt nagy részbenB. uttörésének köszönheti, (p. e kifejezést Tltorts, Isoou Xp. addig általában ugy vették, mint génit. obj. (a J. Kr. bani hit :) Bosveld pedig, mint gen. auctorist (a J. Kr. által ter­jesztett hittan, evangelium); Van Hengel kimutatá, hogy nem a hittan hanem „az istenbe vetett hit, melyet J. Kr. támaszta az emberiségbe.) Borger (1784—1820) Commentára a Galatákhoz irt levélre s Jézus tanitásmódja a 4-ik ev. szerint, összehasonlítva a synop­tikusok szerintivel, ma sem elavult művek. Főleg ez utóbbi iga­zán csak most nyerte meg valódi fontosságát, midőn £zon nagy harcban, mely a 4-ik ev. eredete felett foly, napjainkban alig akadhatnánk elfogulatlan tárgyalásra •• túloznak egyformán jobb és bal oldalon. Berger a harc kiütése előtt irván, nem kel­lett még pártót vallania.

Next

/
Thumbnails
Contents