Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-29 / 13. szám

beri ismeretet tökéletlennek mondja, és azt tartja, hogy a hit ott kezdődik, hová a tudás nem ér, hogy a hit, mint magasabb tehetség, az ismeret tökéletlenségét egésziti ki. A mi szavainknak egészen más az értelmök. Nemcsak a miről már tiszta tudomásunk van, hanem még az sem lehet soha tárgya a hivésnek, ami a tudásnak feladata, amit tudni érdekünkben áll. Bármennyit higyjen valaki, azáltal okosabbá nem leszen, tudása nem gyarapszik. A tudás tökéletesbitésére más út nincsen, mint a szorgalom és tanulmányozás, a hivés itt semmit nem segithet. Az orvos, kinek hivatása a betegséget gyógyítani, igen rosszul teljesitené föladatát, ha akár a betegség fészkére, akár annak mivoltára nézve puszta hivésre támaszkodnék; itt tanulmányozás által szerzett ismeretekre, ugy szintén a választandó gyógyszer hatására nézve is kísérletek által felismert tudomásra van szükség. Ha tehát a középkorban, sőt még mai nap is a miveletlenek között, a villám-lesujtást isten haragja kifolyásának hitték és hiszik, és azt maguktól keresztvetésekkel vagy szentelt barka égetésével akarák és akarják elhárítani, — ott a hiba, hogy a hivést olyasmire alkalmaztatik, amit nem hinni, hanem ismerni, tudni kell, azaz amint Franklin tett, a villám mivoltát kell észlelni, és ez uton magunkat ellenében megóvni. Amely hit tehát a tudható dolgok körében az ész törvényeit sérti, ez által magát balhitnek, babonának bizonyitja be. — A hit eszményei arra valók, hogy az ember ihletet merítsen belőlük nemesb rendeltetése megközelítésére, tökéletesbülésre, előhaladásra, s nem arra, hogy az értelmet elhomályosítván, a szellemnek szárnyait szegjék, a munkásságot elzsibbasszák, és a legszebb törekvéseket megakasszák. Nincs tehát semmi ok, a hitet a tudományos vizsgálattól félteni s azt gondolni, hogy az ismeretek g}r

arapodtával a hit birodalma hanyatlik, sőt ellenkezőleg, a tudomány midőn egynémely gondolt eszményről bebizonyítja, hogy az tulajdonképen nem is eszmény, hanem észbálvány s az ideál idol, akkor csak azt semmisiti meg, ami magában is semmi j de ugyan akkor érvényt törekszik szerezni a gyakorlati ész igazi postulatumainak, jognak, erkölcsiségnek és a hegyi beszédféle vallásosság eszméinek. Eszerint távol attól, hogy az ismeretek gyarapodása, a tudományokban való haladás az emberek hitét lerontaná, inkább azt eszközli, hogy a hit tárgyai, az eszmények mind jobban tisztulnak, nemesbekké, magasztosbakká válnak, és ez az, mi a vallásban való haladást képezi. Abból pedig, hogy a hit az érzelemből, s nem az ismerőtehetségből veszi eredetét, épen nem következik, hogy azzal a felfogó gondolkodás ne foglalkozzék, s hogy a tudomány a hivés mivoltát ne kutathassa és annak törvényeit meg ne állapithassa. Az izlés is az érzelemből veszi eredetét, és tárgya szinte az eszmény, a szépnek eszménye; de jutott-e azért valakinek eszébe a széptan vagy aesthetica illetékességét kétségbe vonni s azt állitani, hogy a tudománynak az izlés dolgában semmi szólója, hogy az izlés megfoghatlan, mert tárgya, a szépnek eszménye az érzéki világ sphaeráján túl esik. Ballagi Mór. A bibliatamiliiiány Hollandban. 2. Dogmatikai határozatlanság korszaka, kiválóan bibliai irány. (Folytatás.) Eddigelő csaknem kizárólagosan az egyetemi tanításról szóltam, mert tán előre is hittem, s utólagosan csak megerősíttettem azon meggyőződésemben, hogy az első átalakulásnak az egyetemről kell kiindulnia. Hol találhatni az ujabb eszméknek jobb termőföldet, mint a tanuló ifjúság keblében, s kinek lenne inkább alkalma a vetésre mint a tanárnak ? Számitsuk még ehhez, hogy tán csak egyedül a tanár bir oly publikummal, mely előtt nincs ok félni a félreértéstől, vagy mindenesetre elenyésztethetők a káros következmények, ha tán mégis félreértetett volna, s az egyetem az, hol egyszerre képeztethetnek s alakíttathatnak át azok, kikre majd az egész nép képzése s nevelése bizva lesz. — Az egyetemi tanárral szemben egyesek működése igazán csak kiáltó szó a pusztában ; s ilyen volt valóban Hollandban. Mig lassankint, ugy szólva látatlanul át nem járta az ujabb szellem bár fegy részét a nemzetnek, addig minden irodalmi erőlkedés legfeljebb csak írójára vont üldözést, s ép ezért a tanár hatása is sokkal inkább keresendő s feltalálható tanitói mint irodalmi működésében. Ugyhiszem az olvasó megjegyzés nélkül is belátja, hogy e nézeteim csak ily kivételes átalakulási korszakra vonatkoznak, mert különben nagyon is távol vagyok attól hogy a tudományt csak az egyetemek és tanárok privilégiumának tartsam, sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy valamely nemzet tudományos míveltsége nagyon is alanti fokon áll mindaddig, mig azt csak az egyetemi tanároknál kell ke-