Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

Tizenegyedik évfolyam. Pest, mart. 22. 1868. PROTESTÁNS ÉS ISKOL qA — ^ SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IlIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta- |j tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. | sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. ^ • Kik negyedévre fizettek elő, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Szerk. Kornnk jelensége. Van időszak, mely a világtörténelem folyamára nézve sokkalfontosabb,mint amilyennek az akkor élo emberek tartják, Gondolták-e a Jézus korabeliek, hogy azon évek, melyekben ők éltek, a világviszonyoknak ezred évekre kiható átalakulását idézik elő? Volt-e a reformátoroknak teljes tudatuk arról, ami az ő müvükből egykoron, mint az emberiség maradandó gyümölcse, fog kifakadni? Aligha. Mi is jelenleg oly időszakot élünk, mely alatt nyilvánosan mélyen ható változások történnek. Események merülnek fel, melyek még most homályos és rejtélyes módon jelzik, hogy az emberiség vallásos élete azon ponton áll, hogy az eddigitől különböző útra térjen. A fejekben és szivekben bámulatosan kezd forrongni. Ugy látszik, mintha az emberek akarnának valamit, de még nem tudják igazán, hogy mit. A legközelébb Genfben tartott congressuson jelszó volt: „le a pápával!" s Garibaldi azt mondta: „most már uj vallásnak kell jönni, az isten vallásának." Mások a gyülekezetben nevettek e fölött, s ugy vélekedtek, hogy most már nem is kell vallás. Insbruckban, szinte utóbbi időben tartatott összegyülekezet, mely épen oly csodálatos folyamu volt, mint a genfi. Itt azt vélték, hogy az úristent ismét trónjára kell ültetni, dühöngtek a kornak elvetemültsége fölött, s a jövő minden boldogságát csak a pápa uralmától reményiették. Ily összegyülekezetet többet is említhetnénk. Mindannyit a határozatlan reménynek, vagy aggálynak érzete hatja át. Egyik rész az istent le akarja tenni, a másik ismét behelyezni, s középen számosan állanak azok, akik majd ezt, majd azt akarják, majd a hitetlenség, majd a babonaság fölött panaszolnak, majd épen mit sem akarnak. Hol a próféta, aki megmondja, hogy valaha mi leend mind ebből ? Mi sem akarunk ezen próféta lenni. Mert emberi számitás a világtörténelem dolgaiban többnyire sajnálatra méltó szégyent vall. De egy irányban mégis lehet némi következtetéseket vonni. Tudva levőleg a keresztyén világ két részre van osztva, a catholicismusra és a protestantismusra. Ezek valósággal a keresztyén gondolkozás és élet ellentétei, melyek mereven állnak egymással szemközt, és ez nem ugy van, mintha a catholicismus csak a katholika egyházban, a protestantismus pedig a protestáns egyházban léteznék: ellenkezőleg a protestáns egyházban is még sok katholikus gondolkozás van, valamint más részről igen sok a szabadelvű katholikus, akik a pápai catholicismusról mit sem akarnak tudni. Kérdés, melyik fogja e két iránylat közül a jövőt magáénak mondhatni ? minő jeleket mutat erre nézve a jelenkor? Két történetet akarunk a múltból és a jelenből, röviden elbeszélni, s végül vonjon mindenki maga következtetést azon kérdésre, hogy a jelen viszonyokban nem rejlik e mégis valami prófétai. Midőn egy időben Németország a pápai járom lélekismereti nyomása alatt nyögött, akkor felszólalt egy ember, s szétzúzta népének bilincseit, és megszerezte neki a lélekismeret és és szabadságát. Ezen férfiút, Luther Mártonnak 23 /