Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

vet pedig német protestantisarasnak nevezték. Rendkívüli tett volt ez. Mert a protestáns Németországtól nyerték a népek azt, ami a népeket nagygyá és boldoggá teszi, a szabad szellemi élet tudatát, a vallásbeli és polgári szabadság ösztönét s a szabad tudományosság felismerését — szóval a német protestantismus lett az első szellemi nagyhatalom. Az eredmények csodálatra méltók voltak. De mint minden a világon, ugy ezen mü sem lehetett tökéletessé. Amily magasztos volt a reformatio kezdete, oly szánandó lett utóbbi kifejlődésének képe. Ez képe lett a benső elszakadozott ságnak. Ugyanazon Luther, aki eleinte mint a szabadság bátor oroszlánya lépett elő. utóbb mindig kétkedőbb és aggódóbb lett, s midőn a svájci reformátorok neki testvéri szövetségre kezet nyújtani akartak, ezt visszautasította f mert azok az urvacsorát illetőleg némileg máskép gondolkoztak mint ő. — Két ellenséges táborra szakadt most a protestáns világ, a Lutheránusokéra és a Reformátusokéra, kik egymást kölcsönösen kárhoztatták, s kevésbé szívelhették, mint a romai katholikusokat. Mily civódás és duzzogás volt ez bárom évszázadon át, oly dolgok fölötti vita miatt, melyekért most már ki sem ütné falba a fejét! Mily kárőrömmel dörzsölték kezüket a protestantismus ellenségei! Nem volt elég a nagy szakadás, lianem ezenkívül még számos apró szakadások állottak elő a protestantismusban. Eléggé ismeretes Németországnak hosszas politikai nyomora. Valamint Németországban számtalan államocskák és kis uralkodók léteztek, épen ^gy volt meg száz meg száz egyházacska, mindeniknek saját consistoriuma, tulajdon hite, tulajdon hitvallása, saját erkölcse és szokásai. Ezek egyébbel nem, csak a protestáns nevezettel álltak kapcsolatban. Valósággal nem is létezett protestantismus, csak protestáns töredékek, melyekből egészi nem alakult. Ezen töredékek sem voltak önállók, mert az egyházak a fejedelmektől és ezek hivatalnokaitól függöttek. Szánandó állapot; a protestantismus szakadozottságával elvesztette befolyását. A német protestantismussal szemközt áll a catholicismus. Miután bosszú ideig azon szellemi liatalom volt, mely a népeken uralgott, ezen befolyását a reformatio elragadta. De aki azt hiszi, •iliogy evvel a catholicismus külső hatalma és • nagysága is lejárt volna, az nagyon csalódik. Róma még most is erősen sorakozott egység maradt. A papoknak és barátoknak ezrei, mint állandó sereg álltak rendelkezésére. 1540-ik évben megalapította a Jezsuiták rendét, s a pápának ezen szolgái, mint ravasz rókák csúsztak be a népek közé és a fejedelmi udvarokba, s mint farkasok magukhoz ragadták mind azt, amit elérhettek. Rövid időn több fejedelmet megnyertek, s oly országokban, hol a protestantismus kétségen kivül kivivta volna a diadalt, mint Bajorországban és Ausztriában, a protestánsok kiirtattak. A jelen század elején épen oly fényben állott a pápai catholicismus mint az előtt. Egyik állam a másik után engedte fejére liuzni azon római hálót, amit concordatumnak neveznek; a szabadszellem ismét megaláztatott; a tanügyet, a házasságot és a családéletet, ismét ugy, mint a középkorban, a catholica egyház kezébe akarták hajlítani; a papság ugy neveltetett, hogy nem ismert egyebet, mint a papi hatalombirók iránti engedelmességet, s a nép, mint gyermek az anyától ugy engedte általok magát vezettetni. Oly büszkévé lett a pápaság még az utóbbi években is, hogy vakmerősködött az 1864-iki ismeretes encyclicában a jelenlegi* egész világot és ennek műveltségét elátkozni; oly kevélylyé lett, hogy ez évben a világ minden püspökeit széke köré gyűjtötte, s századok után ismét egy általános conciliumot tervez. Hasonlítsuk össze a német protestantismusnak és a római catholicismusnak ezen képeit. Habár mondhatni, hogy a reformatio ideje óta a néptömegek hite inkább összhangzik a protestantismussal, s hogy tehát a szellemi győzelem már rég azé, mégis csodálatos, hogy egész az ujabb időkig, mily tekintélyes és nagyszerű volt a catholica egyház megjelenése és hatalmi viszonya, s mily csekély a protestáns egyházé. Vájjon örökre lemondjon-e a protestáns egyház a tekintélyes állásról? Nem! ezt nem szabad tennie, ezt ne tegye. Mert a történelem azt tanúsítja. hog_y amely erők hivatva vannak a világot részükre hódítani, azok képesek fényes és ellenállhatlan hatást gyakorolni. De vájjon be fog-e ez következni? Talán megtaláljuk nyitját, ha a jelenbe pillantunk. Állítsunk a múltnak emiitett két képe mellé, két képet a jelenből. Az utóbbi két év alatt, fontos és egymáshoz