Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

hogy a sok hiba nem hanyagságból vagy a közönség iránti tisztelet hiányából keletkezett; mert akkor a javítások vagy észrevételek bizonyára elmaradnak, mikép nekem tanácsolták is. A hibák épen azon igyekezetből keletkeztek, nyelvi tekintetben is, elfogadható isk. könyvet előállítani. Mert minthogy a magyar bölcsészeti nyelvet csak későbbi koromban, mikép ezen szakban irt tudományos könyvekben előfordul, elsajátítottam, füzeteim megírásánál azon kitételeket használtam melyeket legjobbnak tartotttam. De akkor majd az egyik majd a másik kitétel vagy megnevezés ellen tétetett kifogás. En tehát több szakembert kértem föl, füzeteim kijavítására; de egyik sem válalkozott. Végre egy férfi volt szives ajánkozni, kinek neve az irodalmi világban is jóhangzatu, és ki iránt bizodalommal lehettem. De miután a munka elkészült, azt vettem észre, hogy jó szándoka néhol a nyelven túl ment, néhol a takarékosságból a világosság rovására is rövidített. Igy tehát a legjobb barátságos szándék, a bizodalom, és nyomdai helység távolsága okozta a sok javitásoknak vagy inkább helyreigazításoknak szükségét. Mind a mellett azt tartom, hogy könyvem jelen alakban is, nem hiába való munka; és ugy hiszem hogy a méltányos biráló, ki az oktatásnál nem az önérdeket tartja szem előtt, találand benne olyat, mi neki az egyik vagy másik előtt elsőbbséget tulajdonitand. Es ha nem is oly eredetinek találandja mint sok mást, legalább az előadási modorra nézve világosságot, határozottságot és összefüggést, ugy mint a nevezetes és fontos tárgyak nak kelllőleges kiemelését, és használatát nem fogja tőle megtagadhatni. Steiner Sámuel. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. illonseigiieur Dupanloup. (H-n.) Ha az orleánsi püspök fölemeli kenetes tollát, hogy valamely ügyet, vagy eszmét elkárhoztasson; akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy az az ügy tiszteletreméltó, s az az eszme becsületére válik az emberiségnek. Monseigneur egy a „feketék" közül, s alkalmasint a legfeketébb. Különben egy a francia akadémia negyven „halhatatlanja" közül is, megáldva ékesszólással, hatalmas styllel és meleg páthossal. De mit ér ez az istenáldás, ha ugy tesz velők, mint az arab mesék egyik botor királyfia, ki aranyát és drágaköveit a sárba dobálta. Monseigneur tolla ugy osztja el a fényt és árnyat, hogy minden jó ember az árnyat kéri tőle, s borzad az ő „dicsőítő" fényétől. Neki a jó öreg Beranger, a szabadság, tavasz, és szerelem e becsületes dalnoka, kiben Franciaország szive dobogott: egy „istentelen epikur," (lásd a régi „Univers"-t;) ellenben a pápai encyclika és syllabus, melyek a Krisztus székéről felebaráti szeretettel átkozzák el az emberiség haladását, a társadalom fejlő szellemét, s mindazt, mi a világosságot terjeszti: Monseigneurnak isteni kijelentés > mely Péter szikláját dicsőséggel aranyozza meg. Monseigneur egy dicsérő szót sem talált Lamoriciére-re, midőn a tábornok a francia köztársaság számüzöttje és vitéze volt; hanem mikor eszébe jutott a tábornoknak, hogy letépje saját afrikai babérjait, s egy csapat kalandorral elment don-quichotte-kodni, s a pápakirály mellett örvendetes kudarcot vallott, akkor Monseigneur fölemelte szavát, s megáldotta őt, mint az ég vitézét. Monseigneur átkozza a szabad sajtót, mely terjeszti a fényt, s áldja a Chassepot-puskát, melynek füstje Mentana mellett tökéletesen hasonlított a spanyol máglyák istentelen füstjéhez. Monseigneur védi azt a fenavad spanyol inquisitort, kiből pápa ő szentsége tavaly szentet csinált: ellenben elkeseredett harcot viv Duruy francia közoktatási miniszter ellen, ki a nőket magasabb nevelésben szeretné részesiteni. Mi haszna van Monseigneurnek abból, ha a nők buták maradnak ? — kérdé egy magyar lap. Ki tudja! Csak a farkas szereti a bárgyú bárányt, mertkönynyen elragadhatja. Az okos sas néz és lát és elrepül. Hogy mily erkölcsi nevelésben szeretnék Monseigneur et comp. részesitni a francia nőket, az kitűnik egy mintakönyvből, melyet hírhedett Louis Veuillot (egy kié -rikális élődi, minők nálunk is vannak, csakhogy kevesebb észszel,) adott ki, s melyről az „Independance" febr. 3-ik száma méltó borzalommal emlékezik. Megjegyzendő, hogy ez a Veuillot a Monseigneur „altér ego"ja. Ide jegyezzzük — felebarátaink épülésére — a brüsseli lap közlését: „Az Univer8 oly szeretetreméltó, Veuillot Lajos ur gyöngéd tolla által egy közleményt ajánlani, melynek cime: „Az istenben boldogult Folignoi Angéla visioi (vagyis inkább : elragadtatásai). Ez ajánlás ép jókor jött, alkalmas időben, midőn a clérikálisok a magasb női képzés ellen hadjáratot indítottak, melynek főtábornagya Monseigneur Dupanloup. Olvasni kell „Demoiselle" Angéla visíoit, hogy elképzelhessük: mily fokra emelkedhetik a fanatismus dühöngő hystériája. Demoiselle Angéla nem rösteli olvasóinak, kiket bizalmával tisztel meg, a szent lelket ugy mutatni be, mint ki tőle szeretetét kérte, őt nejének, bálványának, templomának nevezte, s neki egy képet mutatott, mely szent Ferencet ábrázolja, amint öt a megváltó szorítja kebléhez. S mellé a szent igy szólt hozzá: „En tégedet még erősebben ölellek át, oly öleléssel, mely a legbensőbb, stb." Mire a Demoiselle eszméletlen elragadtatásba esik, fölkiált, nyög, s midőn a szent lélek távozik, igy fohászkodik: „Szeretet, szeretet, de hamar elhagysz engemet, midőn még időm, sem volt tégedet megismerni!" Tessék megolvasni a brüsseli „Independance" febr. 3-ik számát, s e sorokat fogják találni abban. Megjegyez-