Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

zük, hogy némely kifejezést illőnek véltünk a fordításban meghalványitani. S ime az a Veuillott ur, kit a mi klerikális lapjaink is nagy betűs csodálkozással szoktak emlegetni, a morál ily mintakönyveit ajánlja a fiatal nőknek. Ez aztán az igazi kóbor vadkan a kert alatt. Ily vénusi nyavalgások tehát többet érnének, mint a természettudomány, bölcsészet, történelem, előadva becsületes tanároktól, kik sokat tudnak, és jó családapák ? Ez a visió-könyv szörnyű felelet arra a kérdésre : hogy mi haszna van valakinek abból, ha a francia nők tudatlanok maradnak. Monseigneur Sancho Panzája (Monsieur Veuillot,) nagy szolgálatot tett ez esztelen könyv még esztelenebb ajánlatával. A szülék fogják tudni, hogy a Monseigneur betüharcának sorai közt mit olvassanak. Valamint a magyar olvasó is tisztában lehet az oly lonkaysmussal, mely e harcra ugy mutat, mint az egyház dicsőségére. A világ okos, s igy fog szólni: „Ismerünk szép maszkok, mehettek!" (Hon). Levél Baselből febr. végén 1868. „Ugyan mi jó jöhet Baselből?" — fogja tán nem egy t. olvasó e város nevének megpillantására magában mondani. — „Baselből, abból a vakbuzgó s magábazárkozott városból!.." S valóban, midőn az itteni különféle egyházi és missioi lapokban kőzben-közben a magyarhoni protestantismus állásáról is olvashatni hűtlennél hűtlenebb értesítéseket, midőn pl. a „Christ" cimü lap mult évi decembernek egyik számában, a protestantismust magyarhonban már lassan-lassan „kihalni" látja — s annak számát alig egy pár ezerre teszi; midőn ugyanazon lap „1842-ben már csak 4 hivő prot. lelkészt" létezettnek állit ; midőn továbbá egy másik lapban azt látjuk tudomásul ad va a „kegyes" olvasó közönsegnek, hogy a „magyarok hazájában" az elhintett mag főként az Izrael népénél talál s hull megint termékeny földre, ugy hogy az utolsó évtizedben magában a fővárosban egyszerre 3G0-an s az alsó vidéken szinte nagy számmal tértek át a „törvényből" a hithez — megkeresztetvén magukat.... s midőn még egyébb ily „pia fraus"t látunk az Úr nyáját oly szivökön hordozó missionarus uraktól elkövetni: bizony bárki is nem minden méltány nélkül felkiálthatna otthon e tekintetből — mosolylyal — egy Nathanaellel — „ugyan mi jó jöhet — Baselből!.. Azonban mégis csalódnánk, ha továbbra is csak ily egyoldalulag akarnánk Basel felől Ítélni. Mert mig eddig csak Baselnek kegyeskedéséről 8 meggyökeresedett orthodoxiá járói szerettünk beszélni; azalatt sejtelmünk sem volt egy — hogy ugy mondjam — titkos másik elemről is, mely hamu alá takart eleven parázsként most egyszerre fellobanva, az ó-évnek letelésével az „ó embert" is levetvén, újévkor uj ruhában, „modern" alakban jelent meg — s erőteljes „egyházi reform egylet"-ben állt elő. — Célja ez egyletnek az itteni orthodoxiá megszorításával a szabad irányú, „modern theologiának" is érvényre emlése. E célnak elérésére 8 elösegitése végett hetenkint rokonelvü, többnyire Zürich- s Bernkantoni theologusok által dogmatikai, christologiai tárgyú, általában a régi tan ellen irányzott nyilvános előadásokat tartat. — A támadások nem ujak; csak olykori következetlenségek által térők el egy Schenkel, egy Strausz avagy Bauréitól is. Uj és rendkívüli valami ez — csak Baselben, s tódul is minden hétfőn este a mind két nemű kíváncsi közönség az „Aula"-ba. *) Mindegyik előadás után mindenki tisztelettel meg van híva egy — még a reformatio idejéből, egy Oeeolampad, egy Farel s más itteni lelkes reformátorok győzedelmes disputatioiról nevezetes terembe a hallott tárgy fölötti discussiora. Képviselve volt itt eleinte egyes theologusok a lelkészekben az orthodoxiá is, kik a hitnek pajzsával s Istennek minden fegyverével, ugyancsak erősen védték az egyházi tant. Midőn azonban látták, hogy kiegyezkedéshez távolról sem juthatnak, midőn meggyőződtek, hogy elleneik úttörőiken is túlmennek s nemcsak irányra, de erőre, a kiinduló alapra nézve is teljesen különböznek tőlük; midőn végre — mint történni szokott — személyeskedésig is jöttek: kijelenték, hogy ily discussiókban többé részt nem vehetnek. Kezdődött most egy jó ideig tartott „tollharc," mely a mozgalmat csak méginkább emelé, s már-már vavalamelyik templomnak rendelkezésükre át engedéséről szeretnek beszélni az ellenek. Egy hitjelölt. *) A muzeuraba hol ezen előadások tartatnak. TÁRCA. Nyilvános közönét, Gr. Teleki Sándor ur ő méltósága, a máramarosszigeti és pesti ev. ref. egyházmegyék buzgalomteljes segédgondnoka, s pomázi nagybirtokos, — azon 360 frtnyi összeget, melyet — mint e lapok folyó évi 4. számában jelzettük — a pomázi tek. közbirtokosság a helyi ref. egyház lelkész és tanitó számára ültetendő szőlők költségeinek fedezésére adományozott, — e napokban 65 frttal kegyeskedett nemeslelküleg szaporitni, követvén e tekintetben a prot. vallásunkkal oly áldólag összeforrt Teleki-család hagyományos áldozatkészségét. Midőn ezen nemes tettért, — mely reánk nézve nem hamar muló jólét alapja leend, — itt a nyilvánosság előtt a leg-