Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

mot nem tud adni magának arról, hogy különböző részei mily szellemű emberek által, mily célból, mely kor szük­séglete szerint s minő kutfi rrásokból készültek ? Mig a hist. kritika ily kérdésekre feleletet nem ad, néma betű marad az minden nyelvismeret dacára, — de ha a kri­tika nyelvöket felvágja, rendkívül fontos és tanulságos dolgokat beszélnek el néhány század története s vallásos fejlődése felöl. Próbálja valaki megérteni Jesaiás máso­dik részét (40 ik fej.-tői) mig a hist. kritika rá nem ve­zeté, hogy az egy sokkal későbbi ismeretlen nagy próféta müve a babyloni fogság második feléből. Ezt tudva pedig mily fontos okmánynyá válik az, ezen a zsidó nép történe­tében oly nevezetes korról, melyről különben teljes tudat­lanságban lennénk. Újvilágot gyújt minden zsoltár és példabeszéd, melynek korát meghatározhatjuk, de ha egy­től egyig Dávidnak és Salamonnak tulajdonítjuk, örök hie­roglifek gyanánt fognak előttünk állani. „Titkosának ne­vezek Zachariást atyáink ártatlan jóhiszeműségükben, de olvassuk csak utolsó részét (IX —XI és XII —XIV), ugy mint két, még a fogság előtt élt próféta müvét, s azonnal — pár grammatikai nehézségen kivül — minden titok meg lesz fejtve. Nincs ránk, keresztyénekre nézve az O T.nak fontosb része a Dániel könyvénél, de csak ugy ha eredetét Kr. e. 165-re tesszük, mig Dánielnek tulajdo­nítva — — — no, de ezt ma csak vég kétségbeesésében próbálja meg Hengstenberg. Azonban a Schultensek kora még épen nem dicse­kedhetett azon meggyőződéssel, hogy a vallásos hit füg­getlen a hist. kritika eredményeitől, s hogy például H. A. Schultens (a legifjabbik) Jób könyvében a prologot és Elihu (Fej. 32 — 37) beszédeit későbbi toldaléknak állitá, ez sokakat még philologiája iránt is elidegenített. — Mielőtt vizsgálat alá vennők, hogyan tünt fel a kedve­zőbb időjárás, s hogyan fejlődött a virág gyümölcscsé, Uj testamentámi exegesis mezején is : Csaknem hihetlen, pedig ugy van, hogy az Uj T. exegesirt tanítása e korban bizatott elöször a theol. taná­rokra. Rendesen a görög literatura tanára volt megbízva vele, ki nem lévén theologus, alig tett többet, mint tesz­nek sokan még ma is a classica literatura tanításánál, lefordíttatják s „resol váltatják," mintha az egyébre való nem is lenne, mint grammatikai és syntaktitikai szabá­lyok betanítására! Tudnivaló, hogy az Uj T. görögsége e részben nagyon alatta áll a profán irókének, s igy bő­ven is kijutott minden órán a morgolódásból, tisztátalan dialectusa felett. *) , Broes volt első (Leydában,) ki az Uj testamentomi exegesis tanára cimét viselé, minek jó hatása azonnal mu­tatkozott is dogmatikai óráin. „Institutiones theol. theore ticae" c. müve kiválóan bibliai színezetű, a confessiok cse­kélybe vétele miatt igazhitüsége kétségbe is vonatott, *) Az idetartozó kiválóbb nyelvészek neve, s müveik cinie, felta­lálható Winer Uj Testamentomi nyelvtanában, hol kitűnő* dicsé­rettel emlittetik fel főleg Pasor franekkeri tanár Uj T.-i nyelv­tana 5 tóvábbá líos, Van Heusden, Alberti, Valkaenar, Elmer, Palaeret. bár előttünk még igenis conservativnek tűnik fel még azon korból is. — Azonban mint életirói bizonyítják, elő­adásain sokkal szabadabb szellemben nyilatkozott, s igy nagyobb befolyással volt tanítványaira, mint kiadott ira­taiban. Nagyobb tehetséggel s nagyobb hatásssal műkö­dött Gröningában Abresch, Ernesti nyomán. 0 a szó és dolog kimagyarázása után igyekezett tisztába hozni az eredményt, nem pedig megfordítva az előre megállapított elveket bizonyítani az értelmezés által, amint ez meglát­szik „Paraphrasis epist. ad Hebr." c. müvén, melyet Bleek is dicsérőleg emlit hires commentarjában. Előadá­saira nézve igen jellemző adat, hogy „ha egyik § kissé sza­badabb szellemű volt, tanítványai tudták, hogy a követ­kező már mindjárt conservativabb lesz." Átmeneti kor­szak volt ez a holland theologiában, ily korszak emberei pedig maradandót nehezen hozhatnak létre, s dicséretesen betöltik helyöket, ha igyekeznek megépíteni a hidat, vagy ha az nagyobb erőmegfeszitést, hosszasb munkát igényel, semhogy maguk bevégezhetnék, a folytatásra alkalmas utódakat hagynak magok után. Abresch e fel­adatát dicséretesen megoldotta, s elkezdett műve folyta­tását teljes bizalommal hagyhatá jeles tanítványára He­ringára. Korács Ödön. (Folytatjuk.) KÖNYVISJHERTETÉS. Felelet azon jellemzésre, melyet (d—r) ur az én „tapasztalati lélektan és logika" tankönyvemről e lap 4-dik számában adott. A jellemző gáncsolja, hogy tankönyvem nem ere­deti 5 hogy ily csekély munkában oly sok sajtóhibákra s észrevételekre volt szükség ; és miután az előszóban elő­forduló két tétel ellen kifogást tesz, azt mondja, hogy Fries nyomán készült, és hogy, miután már Vandrák ur ezen rendszerben irt, csak azon szempontból tartja szük­ségesnek, hogy a nyomtatott manualisok a leghibátlanab­bak s legcélszerüebbek s egyszersmind a legolcsóbbak is, Ugy hiszem, hogy már azon körülmény, hogy jel­lemző ur könyvemet figyelembe vette és jellemezni szán­dékolta, jogosít, őt bölcsészettel foglalkozó férfinak venni; mind a mellett iskolai tankönyvnek értékét eredetisége után akarja becsülni; holott az iskolai tankönyvnek nem lehet célja, hogy uj rendszert alkosson, hanem hogy a tudománynak vívmányait a tanuló ifjúsággal ismertesse. Midőn tehát bölcsészeti iskolai tankönyvtől eredetiséget követel, vagy azt követeli, hogy szerzője, uj bölcsészeti rendszernek alkotója legyen, vagy hogy semmi rendszer­hez sem ragaszkodván eklektikus módra állítsa össze munkáját. De az uj rendszernek alakitói nem írhatnak iskolai tankönyveket, könnyen felfogható okokból; az ekleticismus pedig épen a bölcsészetnek ellenkezője. —­De talán tágasabb értelemben akarja jellemző ur venni az erediséget, melynél fogva valamely bölcsészeti rend­szer uj alakba öntetik, a gondolatok más összeköttetésbe

Next

/
Thumbnails
Contents