Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-08 / 10. szám
hozatnak, talán kapcsolatban bizonyos hézagok pótlásával, nyelvbeli javításokkal stb. Ennek szüksége közönségesen minden uj rendszer alkotója után áll elő, kinek alig van módjában, hogy rendszerét tökélyre vigye. Az ilyen munkásoktól az eredetiséget megtagadni nem lehet, mert midőn valamely rendszert nagyobb tökélyre emelnek, azt meg is alapítják. Hanem azok sem fogják magokat iskolai tankönyvek fogalmazására adni; mert hatáskörük sokkal tágasabb, mint hogy tehetségüket az iskolai oktatásra szorítanák. Az ilyen férfiaktól nem lehet tehát iskolai tankönyveknek készítését várni, és ha csakugyan Írnának olyanokat, ezeket a jellemző szerint szintén illetné a nem eredetiség szemrehányása, mivel mégis csak előbbi munkájok alapján készítettek. Ezekből talán csak magától világos, hogy az iskolai tankönyvekre nézve azon eredetiség követelése, mely egy bizonyos tökéletesített rendszer rendjének megváltoztatásában áll, helytelen. Mert vagy hibásnak találja, valamely bölcsészeti kézikönyv szerzője, azon rendszernek elrendezését, melyet vall, és akkor magát a rendszert hiányosnak találván, azt újból kell építeni, midőn az előbbi eset vissza fordul; vagy nem találja ugyan hibásnak, de viszketegségből eredetiség után, a helyest kimozditja helyéből, és az összefüggést felbontja. Ez neme az eredetiségnek fájdalom! nem csak német országban okozta a visszafeléhaladást a bölcsészetben, hol minden uj tanitó szégyenli magát más tanítványának vallani s azonnal uj rendszerrel lép a világ elibe, a helyett, hogy elődjei szerzeményein alapulván azt részletesben fejleszteni igyekeznék. Ezen eredetiség utáni vágy hozott nekünk sok rosz tankönyveket, melyekben szerzöjik minden áttekintet nélkül a bölcsészeti tudomány rendszeréről, az egyes részeket összevissza hányják, a lényegest alig érintik vagy épen kihagyják, a mellékes vagy épen idegen dolgokat nagy terjedelmesen fejtegetik, 8 igy a tudománynak fogalmát megzavarják és meghomályositják. Innen magyarázható aztán azon még furcsább tapasztalás, hogy oly helyen, hol ily kézikönyvek használtatnak, a bölcsészet hallgatói közül, még a jelesebbek is, ha a psychologián és logikán végig mentek, ezen tudományok névbeli értelmezésénél többet nem, azok mire valóságáról épen mit sem tudnak. Véleményem szerint az eredetiség követelése oly terjedelemben hogy az iskolai tankönyv a tudományosságot valamely rendszer átalakításával, nagyban elősegítse, vagy valami egészen ujjat adjon, helytelen. Mert ha azon állítás melyet nem régen olvastam, hogy a pesti egyetem tanárai, a német egyetemi tanároktól abban különböznek, hogy amazok nem a tudományok előmozdítására, mint inkább azok közlésére és terjesztésére vannak hivatva, csak is részben áll; ugy annak a középtanintézetek tanárairól, kik tanórákkal még jobban vannak terhelve, mégy nagyobb terjedelemben kell állania. A kik tehát iskolai kézikönyvek fogalmazásában eredetiséget a fenemiitett értelemben hajhásznak, azok helytelenül fogták fel hivatásukat, miből munkájuknak hiányosságát előre lehet megmondani. De azzal nem azt akartam állítani, hogy iskolai kézikönyv fogalmazására, akármely nagyobb terjedelmű tankönyvet lehessen elővenni, és abból kivonatokat készíteni. Az olyan munkát értette jellemző ur alkalmasint a „csekélység" alatt. En az iskolai kézikönyvek számára is követelek eredetiséget, de nem olyat, mely a tudomány bővítésére, és újból építésére megkívántatik ; hanem azon eredetiséget, melyet semmi tanár nem nélkülözhet, ki a tudományok közlésében sikerrel eljárni akar. A tőlem követelt eredetiség azon saját szellem, melylyel másoktól átvett ismeretet áthatni, maga ismereteivel összeköttetésbe hozni, s igy meggyőzödesre emelni kell. Aki valamely tudományt ugy elsajátított, hogy annak világos áttekintetével bír, hogy saját szellemi birtokát képezi, ez nem szorul mesterének védnökségére, hanem maga képes helyt állani megtámadói ellen. Ha tehát mesterének nevét a címlapon kiteszi, ez vagy azért történik, hogy ne lásson magának azon tudomány körül több érdemet igényelni, mint van ; vagy mi különösen iskolai tankönyvnél szükséges, hogy mások használatára nevezze a kutforrást, melyből merített. Azon saját szellem továbbá az egész tudomány áttekintetében mutatkozik. Ki a bölcsészetben nem bír az egész rendszer áttekintővel, ez nem fog különbséget tenni a fontosabb és kevésbé fontos tárgyak közt; ez gyakran csekélységekkel fog bíbelődni és a nevezetest mellőzni, mint azt oly gyakran iskolai kézikönyveinknél tapasztaljuk. Pedig a lélektan és logika nem csak mint önálló tudomány adatik elő, hanem leginkább mint bevezetés a tudományosságba, különösen a bölcsészetbe. Ha tehát az ismeretek különféle nemei nem vétetnek tekintetbe ; ha nincs kimutatva micsoda logikai alakok és hogy alkalmaztatnak azok különféle ismeretekre : akkor a különféle tudományokat és azok természetét nem lehet megérteni; akkor a logika nem szolgál bevezetésül a különféle ismeretek tudományos felfogására. Ha tovább a lélektant nem mint a benső élet szerkezetéről szóló tudományt fogjuk fel; ha különbséget nem teszünk a benső élet alaka és tartalma közt; ha továbbá a lelki tehetségeket nem fejtjük a míveltség fokozatai szerint: ugy az egész tudománynál hiányzik az egység, és azzal minden összefüggés. Gyönyörű példa arra Zimmermann lélektana, de mások is. Ismerek lélektant, mely iskolai kézikönyvnek íratott, és mint ilyen igen is terjelmes, ebben mindefélét lehet találni; de valódi psychologikai tanokat igen kevés számmal talál benne az ember. Ez már eredetiség, de amely minden dicsértetés mellett a szegény tanulóknak hasznára nem válik. De a lélektan és logika leginkább a bölcsészetre szolgáljon bevezetésül. Ezen tekintetben kivált azon tanok és tételek lesznek kiemelendők, melyek ezen tudománynak uj lendületet adtak, és bizonyos uralkodó hibák elhárítására szolgálnak. Ide tartozik a szoros különbség az ész és értelem közt; a tiszta vagy mathematikai- néz-