Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

J. J. Schultens, az előbbinek fia, s a tanárságban utóda. — Rövid s confessionalis vitákkal elfoglalt élte alatt nyomda alá nem sokat adhatott, bár általánosan el van ismerve hogy az arab irodalomban még jártasb volt mint atyja. Becseseknek, állítják kéziratait, főleg azon jegyzeteit, melyeket Golius arab szótárára tett. Tanári hatása látszik tanítványain, főleg fián H. Alb. Schultensen és Scheidiuson, kik a tanárságban is utódai voltak. *) Az öreg (A.) Schultens egyik kitűnő s nagy hatású jeles tanítványa volt Schroeder is, előbb Marburgban s egy év múlva Gröningában a keleti nyelvek tanára, hol 50 évi tanársága alatt egyszerű, világos előadása s éles kritikai belátása által kitűnő tanítványokat képzett (-{-1798) **) s köztük dolgozatain kivül nevezetes : Liber Jobi — és — Proverbia Salamonig cum nova versioné et commentario perpetuo ; mely angol, német- ós fraucianyelvre is leforditatott s később compendiumok is készíttettek belőlük ; magában a nagy commentarban minden egyes szó értelmezése egy-egy terjedelmes dissertatiová válik, — mely terjedelmességet rendesen tanítványi is követtek, s mi — mint látni fogjuk — bizonyos tekintetben ma is egyik főjellemzője a holland exegesisnek. ,,Institutiones ad fund. ling. Hebr.'- 1737 Fran. Kolozsvártt is 1743. *) H. A. Schultens az örökölt tanulmányra nagy tehetséggel s buzgósággal szentelé magát a nem kevésbé jeles Scheidius társaságában ; két évet töltöttek előbb kizárólagosan csak arab írók olvasásával s csak azután kezdtek a Héber tanulásához ; s hogy Scheidius harderwijki tanárrá választatott, nála újra két évig1

tanultak együtt; azután Angliába utazott,s az oxfordi egyetemen a legnagyobb kitüntetéseket nyerte, s az itt tett kecsegtető ajánlatok dacára visszatért hazájába, hol mint amsterdami tanár a „Bibliotheca criticában" birálá a keleti irodalom köréből megjelenő müveket (p. Kennicott: „Bibi. Hebr." Abufedae „Descriptio Aegypti" hol az arab irodalomnak is adá rövid történetét.). Kitűnő előadása által — mely a legszárazb dolog iránt is érdeket tudott kelteni — nagy hatást gyakorolt tanitványira, kiket nemcsak a philologia szabályaiba, de az írók szellemébe is segített behatolni. Főtanulmánya neki is az arab volt (Anthologia Zamachsjar irataiból ; Proverbia Meidani ; a Colailah ida Dimmah arab fordítása ; halála után jött ki: ,,A keletiek költészete" „Az arabok erkölcstana és a vérboszu" stb) ; Jóbm irt coinmentára (Muntinghe által befejezve) németre is leforditatott. Leydában csak négy évig tanároskodhatott (11793), s csak egyig utóda Scheidius (1765 óta harderwijki tanár). Utóbbi arab dolgozatain kivül (kiadatlan nyelvtana és szótára): Lex. Hebr. et Chald. Tom. 2 1805—10 ; Schediasmata philol. . .. Thesaurus philol. ad V. T.; observationes etymologicae, quibus primaevae ling. Hebr. stirpes strictim exponuntur. **) Schröder sajtó alá nem sokat adott, de elég dicsősége megalapítására : „Institutiones ad fund. lingvae Hebr." 1766, mely számtalanszor kiadatott (Kolozsvártt is), s még e században is hosszasan tankönyvül szolgált. Hogy általában a tanulók között mily buzgalmat tudtak kelteni az ó-testamentum tanulmányozása iránt, látszik abból, hogy ezek dissertatióik tárgyául rendesen ó-testamentumi exegesist választottak ; s e dissertatiók kidolgozása — még inkább mint tárgya — mutatja, hogy iróik a buzgalom mellé kitünŐ ismerettel is birtak. E dissertatiokat forgatva nem kis meglepetésemre akadtam többre, melyet — az akkor Hollandban nagy számú magyar tanulók irtak (p. Szathmári Orbán Samu „De vinea Salamonis in Baal— Hámon. Cant. S.n Gröning. 1735, Kolozsvári István „Gen. 4.i" Grön. 1731, Vásárhelyi Baba Ferenc „De Auctore Decalogi" Müntinghét, kinek főleg két műve: „Az emberiség története a Biblia szerint" és a „Zsoltárok fordítása s értelmezése" két kötet igen jeles nyelvészeti jegyzetekkel, azon kor legkitűnőbb maradványai közé tartozik. Határozottan feladja a „régihez ragaszkodás elvét, s nevezetes engedményeket tesz a mythikus magyarázati modornak (p. az asszony teremtése, eset, nyelvek megzavarása stb.); s Mózes kosmogoniájával szemben teljes jogot ad a csillagászatnak és földtannak; isten nevelő (opvoeder) fogalmát nem szorítja csak Izraelre, hanem az egesz emberiségre. — Nem kevésbé kitűnő a „ Pars Theologiae Christ. theoretica," melyben már valóban „Biblica theologiára" találunk, még pedig nem az egyházi tan, hanem az exegesis tutorsága alatt, s itt is „non omnia quae S. Codice continentur revelationis divinae nomine in8Ígniri possent." Ő átülteté Grönmgába a szabad vizsgálódás elvét, mely virágzásba indult, s üdvös gyümölcsét megtermé az egész Holland theologiára, s ennek utján a nép mívelődésére és vallásos életére nézve is. A theopneustia fogalma azonban még inkább meg volt gyökerezve, semhogy Müntinghe is merte volna a közönség elé adott müveiben a kritikát ép oly szigorúan alkalmazni, mint ennek joga az ó kor többi költői s vallásos hagyományai iránt már el volt ismerve. Ezt megkezdte Greve franekkeri tanár, a „forradalmár az exegesis, mint társa Regenbogen a Dogmatika körében" „Nec in religione — írja előszavában Jesaiáshoz — ad decreta hominum me componam, nec in civitate servilem animum induam" Főleg a textus kritika volt kedvenc tanulmánya ; uj textus kiadásaiban a mazorétha vocalisokat egészen elveti s a pontozásban uj rendszert követ (hol p. a sch'va nem jön elő.). Azonban minden munkáját egyetlen végletekig menő szenvedélyének, a héber poézis metruma kitalálásának tette szolgájává, mire valóban hihetetlen fáradságot fordított. — Kritikai operatióira kitiinő szolgálatot tett a LXX., melynek újra becsbe hozatala bizonyára sokkal nagyobb érdeme, mint a mérték kitalálására fordított gyümölcstelen erőlködése. Általában elmondhatjuk, hogy az ó testamentomi tanulmány ezen korban állott virágzása tetőpontján. Dús virágzástól bő termést várhatunk, hol virág nincs ott gyümölcs nem teremhet. A bibliatanulmány virága a a nyelvismeret; de hogy e virág meddő ne maradjon, az önálló kritikai vizsgálódás kell hogy megtermékenyítse, mikor aztán megtermi a biblia valódi becse megismerésének s ezáltal a vallásos képzetek tisztulásának üdvös gyümölcsét. E megtermékenyítő erő hiányzott még a holland theologiából. A nyelvismeret első feltétele ugyan a Biblia megértésének, de önmagában még elégtelen. Avagy képes-e valaki igazán megérteni a Pentateuchust, míg szá-1717 ; — korábbról: Csepreghi Mihály „De Sacramentis Foederis operum, Paradiso et Arboris vitae" Franeck. 1687 (látni való, hogy — mint Vitringa tanítványa — Coccejanus.). Ha tán sikerülne e dissertatiók kissé teljesebb gyűjteményére akadnom, aknék róluk később kis terjedelmesb ismertetést.