Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-01 / 9. szám

Ily tények ellenében tán csak megérdemli, hogy mi se zárjuk be szemeinket, sőt inkább tanulmányozzuk azon organismus sajátságait, melyeknek összevágó működéseiből e tagadhatlan eredmények előállnak. Ha valaki kételkednék a társulati organismus bámulatos erejében, utaljuk például a jezsuiták szervezetére, mely egy már letűnt korszakban a hatalomnak oly bámulandó képét adá a világnak. Es a protestáns autonómiának tagadhatlan eredményei is nem fekszenek egyébben, mint a jogok s vagyon solidaritásában és a joggyakorlat fentartás nélküli megosztásában. Náluk az egyház vagyona a legkissebb faluban az e.felekezet tulajdona. Náluk az egyházi ügyek vezetésébe választása s képviselői által befoiy az egész nép. Az ő papjaik választás utján nyerik állomásaikat. S ha azt állitaná valaki, hogy náluk a világiak túlnyomó befolyással birnak, mi csak azzal felelnénk rá ; ha ez igy volna is vesztett általa a vallásfelekezet önállósága, az egyház függetlensége, az egyház vagyona, az iskolák állapota s a papság tekintélye ? De ha volna valaki, ki a gondolatra megijed, hogy mi az egyház külső szervezetében sokat tanulhatunk a protestantismus már meglevő s kipróbált rendszeréből, azt utaljuk az 1848-ki püspöki kar „Emlékiratának" tételére. A magyar kath. püspökök kimondják ott, hogy a azon helyzetet keresik, melylyel a protestánsok e hazában már rég birnak. Kimondják, hogy minden egyházi és iskolai vagyon az Összes katholikus nép köztulajdona. Kimondják, hogy az egyház külső ügyeinek vezetésébe az összes nép képviselői által befolyjon. Kimondják, hogy mindenütt legalább kétannyi világi tag legyen, mint pap. Kimondják, hogy a püspökök, főpapok, plébánosok kinevezésébe az összes kath. nép képviseletének nyomatékos befolyása adandó. A protestáns organismusnak ezen lényeges alkatrészeit nem mi, hanem a püspökök álliták fel irányadóul, mi csak elfogadtuk hálás emlékezettel s némi kath. büszkességgel, meglévén győződve, hogy kik ily kalauzok után indulunk, tévútra nem juthatunk, katholikus érzületünk ebben csorbát nem szenvedhet, s kik bennünket ezért kárhoztatnak, azok profán kezekkel illetik azon mágas szellemű püspökök nekünk szent emlékét, kik korunknak drága hagyománykép jelölték ki az utat, melyen egyházunkat nemcsak függetlenné, nagygyá és virágzóvá, de egyszersmind nemzetivé is tehetjük, s a századokon át megóvott e minőségét megörökíthetjük. Idáig- a „Független Lapok." Föltéve már most, hogy a protestánsok ez idő szerint csakugyan a magyar közvéleményben túlsúlyra vergődtek volna, mi e tüneményt az egyház önkormányzati szervezetének csak igen kis mértékben tulajdonitjuk, s mélyebb okát inkább abban találjuk, hogy, amint ezt lapjainkban több izben kiemeltük, a protestantismus szelleme és a modern állam eszméje egy azon szabadság ösztönének kifolyásai, melyek épen azért működésükben egymást gyámolitják, az egyiknek túlsúlyra vergődése a másikat is szereplésre szólitja. Külsőségben, a szervezet mivoltában keresni ama tüneménynek okát, annyi mint a tokaji bor fölséges hatását a palacknak tulajdonitani, amelyben tartatik; a palack megőrizheti, de nem teremti a nemes zamatot. Utoljára is minden oda megy ki, hogy választanunk kell a tekintély és szabadság uralma között, melyek egymást kizárják; a tekintély szövetségesül keresi az absolut hatalmat, — mert csak ez biztosithatja uralmát; a szabadság pedig a hatalmat megosztja és azok kezébe teszi le, akiket isten és emberek szerint megillet. A kettőt tehát egyesíteni s a korlátlan hatalommal a szabadságot párositni, annyi mint tüzet egyesíteni a vizzel. De nem feszegetjük tovább a dolgot, hanem registrálunk hűségesen. Nemcsak Magyarországra, hanem Erdélyre is kiterjed a katholikusok általunk jelzett mozgalma. Erdélyből két okmány fekszik előttünk, az egyik az erdélyi püspök javaslata, melyet itt közlünk, a másik pedig az erdélyi katholikus státusé, melynek némely pontjaira, ha terünk lesz, nem sokára megtesszük észrevételeinket. Az erdélyi katholikus státusuak szervezete. Erd. püspöki javaslat. Előszó. Az egyházat mindenhol és mindenütt jogosan megilleti az önkormányzat. Erdélyben az a köztörvény által is biztosítva lévén, az erdélyi püspöki megyében egyházi iskolai és alapítványi ügyek elintézésére kath. státus nevezet alatt világi kath. hazafiak és időnként befolytak de ezen vegyes önkormányzat mindeddig rendszeresen szervezve nem volt. A változott politikai kormányrendszerből keletkező egyházi viszonyok szükségessé tevék a régibb katholikus státus kifejlesztését és megállapítását, minek tervét következőkben adjuk elő.