Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

tyéa papok legyenek az európai keresztyének lelki oktatására. Ezenkívül jezsuiták is jöttek az országba, részint mint tolmácsok a franciákkal való kiegyezésnél, részint inint francia nyelvmesterek, s ilyenekiil még a belföldi tanintézetekben is nyertek alkalmazást. A Nangasakiban időző angol consul némileg eszélytelen föllépése következtében kellemetlen súrlódásra került a dolog a japáni kormánynyal. A consul nejénél ugyanis egy fiatal japáni leány volt szolgálatban, aki a keresztyén hitre tért át. E leáoy édesanyja, szinte keresztyén, sok zaklatásoknak volt kitéve pogány, budhista szomszédaitól, akik fenyegetőztek, hogy. ha el nem hagyja a keresztyén hitet, feldúlják házát, s öt magát megölik. Meglehet, hogy a leány, talán anyja iránti aggodalomból, segélyért az angol consulhoz folyamodott, aki az említett nő érdekében panaszlevelet adott be Nangasaki kormányzójához. Mit követelt ö levelében, mind eddig nincs tudva, de annyi bizonyos, hogy néhány nappal később, mintegy 200 japáni keresztyént elfogtak, a jezsuitákat az állam tanintézeteiből elbocsáták és Nangasakiból elutazásra kényszeri fék. Folyó évi julius közepén a szövetséges hatalmak Yed dóban időző követei e tényt megtudták. Természetes dolog, hogy nagyon feszülten várják, mit fognak ezek cselekedni. Mi csak annak elsorolására szorítkozunk, mit várnak az európai letelepedettek. Némelyek tisztán jogi szempontból tekintvén ezt az egész dolgot, semmi érzelem által sem engedik magokat elragadtatni. Ezek azt mondják : a japáni államtörvény egy bennszülöttnek sem engedi meg a keresztyén hit vallását, s mindaddig, mig e törvény érvényben áll, semmit sem tehetni a japáni kormánynál a benszülött keresztyének érdekében Azonkívül, ha a japániak még csak most tértek át, és kereszteltettek meg, az európaiak sértették meg a szerződést, s a japáni kormánynak joga van, panaszt emelve, a francia követtől követelni, hogy a jezsuiták kiűzessenek. Az egyetlen, arait tehetni, minden szövetséges hatalom követeinek közös lépése volna, mely által a japáni kormány arra rávetetnék, hogy a vallásszabadságot pu'olicálja; e közös lépésnél ugyan csakis azon európai államok képviselői vehetnének részt, melyeknek kebelében vallásszabadság uralkodik ; mert a japáni kormány jól tudja azt, hogy Spanyolországban stb. mily kizárólagosan uralkodik a kath. vallás. A gazdag kereskedők nagy zavartól félnek, ha a keresztyénség tovább terjed és az államkormánynyal nyilvános harcot kezd. Azt mondják, hogy ily forradalom a kereskedelemnek roppant sokat ártana. Idézik a nangasakii püspök szavait: „hogy a japáni keresztyének meg tudnak halni hitökért," s követelik a jezsuiták kiutasítását, hogy ezek a nyugalmat ne zavarják. Ezenkívül hitfelekezeti szempontból is beszélnek, erről azonban majd máskor. Annyi bizonyos, hogy a külszín után ítélve, magok a jezsuiták késziték elő e katastrophát. Naponkint láthatni most őket a követségi helyiségekben ki- s bejárni, hogy a követeket nyomatékos föllépésre kérjék. Azt hiszik, hogy a mostani, nehéz politikai helyzet fogja a japáni kormányt engedékenységre kényszeritni, s majd a missionáriusokat is eltöri. E lapok mult évi számaiban részletesen közölve voltak a bécsi Reichsrath vallásügyi tanácskozásai. Természetes dolog, hogy e tárgyalások az ultramontán tisztelendő urakat, kik a német-szláv tartományokban még hatalmasabbak, mint nálunk, nem eiégitheték ki. A mult hetekben igen furcsa dolgok történténtek ott, melyek közöl mi csak a morvaországiakat és a galíciaiakat akarjuk fölemlíteni. Morvaország több e.kerületében azt prédikálták szószékről a kath. lelkészek, hogy a bécsi alsóház a házasság intézményét egészen eltörölni szándékozik, az egyház javait el akarja rabolni, s a robotot és tizedet behozva a föld népét uj adókkal terhelni. Férfiak, aszonyok és gyermekek kényszeríttetnek, hogy a felsőházhoz benyújtandó petitiót írják alá. Hogy ily izgatások a köznyugalmat háborítják, s hogy ez a tény a büntető törvényszék elé tartozik, kétségtelen. Ami pedig Galíciát illeti, az ultramontanok itt is izgatnak a concordatum mellett. Galícia kath. népsége oly alacson fokán áll a műveltségnek, hogy papjának beszédét hibázhatlan zsinórmértéknek tekinti. Amit a pap beszél, az elöte egy betűig igazság, amit a pap rendel, az előtte törvényerővel bír. A kath. clerussal szemben a protestantismusnak Galíciában igen nehéz állása van, annál inkább, miután az itt szórványosan élő evangélikusokban csekély evangéliumi élet, evangeliumi szellem és érzület mutatkozik, s még kevesbé képesek döntő alkalmakkor evangeliumi meggyőződésüknek érvényt szerezni. A bécsi Reichsrath által elfogadott házassági törvényjavaslatot az itteni katholikus papok pompásan ki tudják zsákmányolni, és e törvényjavaslatot az egyedül üdvözítő egyház jogaiba való égbekiálltó. szemtelen belenyúlásnak nevezik. Vannak bérenceik is, akik a legizgatóbb hírekkel beszélik tele a nép fülét, igy pl. hogy a házasságok ezentúl csak három évre fognak köttetni, természetesen minden egyházi áldás nélkül, s hogy a három év eltelte után egészen a férfi akaratára leend bízva, hogy a próbakép elvett nőt megtartsa-e vagy elbocsássa. A minisztériumot és a Reichsrathot a leggyalázatosabban gyanúsítják és megbélyegzik. Még az egyházi szószékről is ilyen beszédeket hallani: „Ott ülnek a németek, akiknek nincs vallásuk, nincs istenök, nincs szentségök. s kik tőlünk a vallást akarják elvenni." Vagy: „Egyik kezünkben karddal, másikban kereszttel fogjuk utolsó csepp vérig védelmezni, a mi szent katholikus vallásunkat." Hála Istennek nálunk ilyesmi nem történik. Még a zsidók emancipációját is, ami pedig nagy szó, mint szükséges roszat (!), elfogadták ultramontánaink; sőt mint hallatszik, a magyar főpapok a concordatum behozatalát is elejtik, s a polgári házasság elé sem akarnak akadályt gördíteni, ha ugyan létre jő. Egyébaránt nyugta után dicsérjük a napot ^ a vallásügyi vitatkozásokra még csak ezután kerül a sor országgyűlésünkön, majd akkor válik el, hogy a mi ultramontán uraink oly tizenhárom próbás liberalisok-e, mint