Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

uiták, hogy ők, dacára az eltérő theologiai nézeteknek tudnak egyesülni a keresztyén szeretetben. Szép példájok követőkre is talált, de a harcnak véget nem vetett. Ha két elv küzd egymással, az elvek hivei kibékülése még nem szüntet meg különbséget és harcot magok az elvek között, a harc újra ki fog törni, miglen uralomra jut az, melyiket késleltetni lehet ugyan, de végkép elnyomni nem, mely ellen ember mitsem tehet, mert hatalmasb mint az ember, ki annak, mint igazságnak csak eszköze, épen azért mitsem használ békeért kiáltani, mig a háború még szükséges, mert a viharnak ki kell törni és pusztítani, hogy a légkör megtisztuljon s az üdülés érzete a keblet áthassa. Azon nyugalom, melyet az eldöntetlen kérdések mellett élvezünk, a közönyösség, a tespedés nyugalma. A harc Frieslandban gyúlt ujjabb lángra, melynek egyetemére — Franekkerbe — Coccejusnak egy tanárságból kitett hivét, Waaijent hivák meg tanárul; e körülmény az orthodox pártnak újra lökés volt megkezdeni üldözéseit. A vita főleg 1683 óta exegetikai jellemet öltött azon keserű gunynyal történt támadásra, melyet Krinek a Coc. pártiak exegetikája ellen intézett. Ez idő óta fő különbség a két párt között a biblia magyarázati modorban állott. Coccejus követői mesterök sikamlós elvét a biblia magyarázatban, mindig nagyobb következetességgel alkalmazák, már pedig látni való, hogy egészséges bibliatanulmány nem várható ott, hol minden törekvés oda irányul, hogy a biblia minden szavában rejlett, mély titkokat, előképeket, jelképeket, jóslatokat találjanak, az egész uj Testamentumot megtalálják, illetőleg legapróbb részletéig bele erőszakolják az óba, vagy a kettőből kiolvassák az egész ker. egyház történetét, múltját és jövőjét elannyira, hogy legkisebb ellenfeleiket is már mint a bibliában személyesen megjósoltakat nézhessék. Érdekes bokrétákat lehetne kötni ezen játszó önkény földében termett virágokból! azonban bár kiszakított szál is megteheti a szolgálatot. — „A Paradisis ad Path mon, quae divinibus in literas relata sunt, nonne allatis ex classe rerum terrestrium et coelestium symbolis, credenda, facienda et speranda, per tropos, similitudines, imagines quasi pinguntur et illuminantur'?" kérdi Vogetus. Voltak általánosan elfogadott jelképek, pl. hogy a nap a Krisztus, a termőföld a keresztyén egyház, a tenger a pogányság, a pálmafa a hívő jelképe. Főleg a Sas szerepelt a hívők kedvenc jelképeül, Ézsaiás 40.3

1

után : miként a sasnak ugy a hívőknek is nagy szárnyaik vannak, melyeken repülnek, s a földről felemelkednek; ily szárnyak a bizonyos, üdvezitő hit, mennyei kívánságok, szellemi emelkedések, hathatós imák és hálaadások ; e szárnyakon a hívők — mint a sasok — rendkívül sebesen repülnek, éberen, méltóságosan, magasra; miként a sasok szárnya csattogása félelmes a sárkányok előtt, ugy a hívőknek is hallatni kell szavokat a Sátán és társai elrettentésére ; miként a sasok röpte fáradhatlan, ugy a hívők is állandóan megmaradnak szentségökben; miként a sas röpte egyenes, ugy a hívők is ellenségei a tekervényes utaknak s igazságtalanságnak — itt (d'Olltrein „Proefstükken van heil. Zinnebilden) Ján. 5.t

—1

6

= a kegyelem megváltozott háztartása képe ; a viz Krisztus i-.egyelme, az angyalok a törvény tanítói, a betegség Izrael szánandó állapota képe. (Driessen) Luk. 5t

— n

~ a tenger a pogányság, a halak a világi emberek, a halászok az apostolok, a háló az evangelium, a háló kivetése az evang. prédikálása, a háló szakadásai az eretnekségek. Coccejus még óvakodott a sz. sátor és részei berendezését egész aprólékosságig átvinni a ker. egyház berendezése s fentartására, Burmán, Dessing, Lampe tovább fejték. (1. Lampe „Over het genade verbond" p. 580 — 615); az arany gyertyatartó például (Ex. 37.1

7

—24) a Krisztus egyháza, ennek világa maga a Krisztus, talpa jelenti a ker. egyház szilárdságát, vagy Krisztust, annak örök alapját; dereka Izrael anyaegyháza; a nyel felső része, mely a derékból oldalt kinyúló 6 ággal együtt 7 lámpát tett, az egyház története 7 periódusa. Mind e hét ág egyforma ékességü volt, mert a belső egyház az igazság vallásában és a hitéletben mindig ugyanaz; az egész egy tömör darabból volt, hogy jelképezze az egyház egységét, mely Krisztus egy testét alkotja; a csészék, gombok és virágok (nem pedig pohárkák) minden ágon a fő erény, hit, remény és szeretet, maga a hármas csésze a szentháronmság. vagy Krisztus hármas hivatala; az arany szövétnekek a hitvallomások, melyek isten szava világát foglalják magokban ; az olaj bennök a sz. lélek ; a bél az egyház tanítói, kik a sz. lélek erejével eltelve ^gő gyertyához hasonlitnak; az arany koppantó azon eszközök jelképe, melyek által a tanítóknak buzgólkodniok kell mindig több ismeretre, s megszabadulni a tévelygésektől, melyek az igazság világát elhomályosíthatnák ; e lámpák gondozása Krisztus, a tanítók és hívők gondossága, az egyház jóllétét, az erény igazság terjesztésében, hogy nappal is legalább egy lámpa égett ez jelképezi, hogy Krisztus egyháza soha sem lesz világ nélkül, bár a teljes világosság az utolsó időkre van fentartva ! stb. Leginkább végletekig üzé az önkény e játékát Cremer harderwijki tanár kinek eljárásáról művei címe is elég képzetet nyújt. *) Ettől kedvet kapva ugyanott a literatura tanára, azon felfedezést tevé, hogy előképileg már a pogányok előtt is ismeretes volt Krisztus egész tana és sorsa, ezt pedig egy Mózes és Ábrahámnál régibb ős bibliaolvasásának köszönhetik; pl. Junó a hajthatatlan nyakas istennő Izrael; Diana a szűz, Krisztus egyháza; Herkules a Krisztus; a két kigyó, melyet Herk. bölcsőjében megölt a Farizeusok és Sadduceusok. (,,Explicatio theologiae paganae" „Hercules symbolicus") s hitte, hogy majd egy felvilágosultabb s háládatosabb nemzedék meg fog hajolni felfedezései érdeme előtt, melyet hitetlen kora nem tudott méltányolni. Ily nyomon *) „Prodromus typicus — continens exercitationes philologicotheologicas in N. et V. T. loca. 1721. „Prophetico-typicae exercitationes ex V. T." „Naziraeus, seu comm. literalis et mysticus in legem Naziraeorum et Simeonis históriám" „Antiquitates Mosaico-typicae" „Pedipus evangelicus, seu antiquitatum ex Mose, prophetis et psalmis aenigmata resolvens."