Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

jár Fennema müve is „a kereszt titka, felmutatva Jóbban." E minden képzelhető határokat áttört önkény az elő- és jelképek keresésében azonban már a mult század közepe körül szűnni kezdett; igen természetesen maga a tulhajtás is sietteté sirjához, melyet aztán fel is talált azon nagyszerű előhaladásban, melyet, mint látni fogjuk, a héber nyelvtanulmány a Schultensek hatására tett, s melynek világánál a keresztyén exegeták emancipálódtak tanítómestereik, a rabbik alól, kik magok jártak volt jó példával elől e typusok és symbolumok keresésében ;— kevés, jelentéktelen maradványa érezhető volt ugyan ezen modornak egész e század elejéig ; de bátran elmondhatjuk, hogy már 1785-ben is anachronismus volt Gabrijtől az úri imában még az egyház története 7 periódusát látni, melyből mi az ötödikben élünk — t. i. „mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek," mely szól azon kötelességünkről, hogy ne álljunk ooszut a Lutheránusokon, kik minket a passaui békéből kizárni akartak, s e végre pápista fejedelmekkel szövetkeztek, s soha velünk testvérekké lenni nem akartak. *) Minthogy azonban a Coecejus tanítványainak mégis megvolt azon előnye, hogy a confessióktól s a hagyománytól független biblia tanulmányra törekedtek : általában közülök látjuk kiválni e kor jelesb exegetáit, kik inkább önmagok küzdék le magokban a typica tulcsapongásait, azon mértékben, amint mélyebb nyelvészeti, s főleg históriai ismeretre jutottak. Ilyenekül tisztelhetjük Coccejus közvetlen tanítványai közül I. Lydiust, S. van Tilt, Wittiust, ennek jeles tanítványát Camp. Vitringát s ki mindeniket felül multa: ez utóbbi tanítványát Herm. Yenem át. **) Korács Ödön. (Folytatjuk.) ! S K OJ^A l (i Y. Őszinte szó, a „még egypár őszinte szó"-ra. K. Tóth Kálmán barátomat, saját nyilatkozata szerint, azon feltevés birta viszonválaszolásra, noha én *) Ha már ennyi felett is méltán pálcát törhetünk s Frivolnak nevezhetjük, mit mondjunk akkor arról, mit külföldi lapok kürtölése szerint még ma is tett egy „Magyar Újság" — a kegyes lelkek mindennapi lelki táplálékát, a legmagasztosb imát, mely valaha a menuyei Atyához mondatott, átváltoztatva emberhez intézendő imává ! ? Mennyiben nézhető ez a „nemzeti szellem" kifolyásának ? vagyis a nemzet „melyik részének szelleme" nyilvánul ebben ? erről a lapok bölcsen hallgatnak, s igy pirulni kényszeritik a magyart az idegenek között, kik viszonyainkkal kevésbé lévén ismeretesek, ezt az ,,egész nemzetre" viszik át. **) Lydius számos vitairatain Ííivül (nagy részben a katholiknsokkal) nagy nyelvismerettel s kritikával irt müve „Agonistica Sacra, sive syntagma vocum et phrasium agonisticarum, quae in S. S., inprimis in epist. Pauli occurrunt 1678" valamint „Florum sparsio ad históriám passionis J. Ch." — S. van Tit. exegetikai müvei — hollandul — sokáig nagy becsben állottak s németre is lefordíttattak ; mint Coccejus, ő is a próféták iránt viseltetett nagyobb előszeretettel. „Inleydinge tot de Profeten 1682." ,,De ontvouwing (explicatio) de Psalmen 1693." „Comneki nem is válaszoltam, hogy én a ,,saneta simplicitas" bélyegét akartam rásütni. Barátom! én ismerlek gyenge gyermekséged óta, ismerem a pályát, melyen haladtál; ismerem tanulmámentatio in varios libros propheticos" „Het. Ev. Math." „Dicta Apostolorum" stb. Descartes követője ; első. ki külön tanitá a Theol. Naturalist. ,,Theologiae utriusque compendium, cum Naturalís, tam revelatae 1706 L. B." „Kort begrip der nat. godgeleerheid." 1712. — Wittius inkább Erasmus mint Coc. követője ; békitő irányban működött ; keleti tanulmányait a zsidók cáfolatára használta : „De Judaeorum et Christianorum Messia" (zsidó nyelven is) ,,De SS. Trinitate ex Judaeis contra Judaeos probanda," — Camp. Vitringa exegetikai dolgozatai némelyikét maga Schultens (A. A.) is mestermüuek nyilvánitá ; főleg „Commentarius in libros prophetiarum Jesaiae." Tom. 2. fol,; számtalanszor kiadva, hollandra s németre is lefordítva. Ma is becses : ,,Archi-Synagogus, observationibus novís illustratus, quibus veteris Synagogae constitutio tota traditur" 1685. Müvei komoly, önálló vizsgálatról s terjedt hist. ismeretről tanúskodnak. „Quantum debemus Campegio Vitringae, quo nemo melius oracula divina ex história communi sacraque in clara luce collocavit! Quidquid laboris alii, sed historiarum non aeque periti, huc contulerint, eorum conatus leves et contemnendi sunt, prae doctis theologi eruditntissimi commentariis, omnem aetatem laturis !*' (To Water). Dogmatikája „Doctrina Christ. religionis" azon kor legjelesb müve, mely Coc. dogmatikáját egészen bibliaivá alakitá át, s még e század elején is vezér fonalul használták az egyetemi előadásokon. 42 évi tanársága alatt — Franekkerben — (f 1722.) nagy befolyással működött s sok jeles theologus került ki kezei alól, — legjelesb Venema 50 éven át tanár Franekkerben. Exegesise históriai oldala a mult században legjelesb a Schultensekét is felülmúló. A klaszikus írókon kivül nagy tanulmányt fordított az Ó T.-i apokriptmsokra, Josepbus és Philó műveire, s az igy szerzett históriai ismeret világánál át kellett látnia, hogy azon elbeszélések, melyeket párttársai a kor történetével semmi összefüggésben nem álló typusoknak tartottak, nagyon is beletalálnak s kimagyarázhatok az akkori történeti viszonyokból, ezért nern kinzá eszét erőszakolt typusok keresésével; nagy mértékben behatolt a zsidó nyelv és költészettermészetes, egyszerünaivsága felfogásába, a kor szelleme, az egyes századok különböző fogalmai, érzelme s gondolkozás módja ismeretébe. Ó T.-i comentárai közül kitűnő becscsel bir ^Commentarius in Psalmos — 1762—1766." bámulandó azon szabadság és éles elme, melylyel a különböző zsoltárok szerkesztése korát kutatja — s bizonvitja sokró', hogy a Makkabeusok korában készült, vagy régiebbek e korhoz alkalmaztattak ; ő volt első, ki felébreszté a természetes érzéket a vallásos költészet e felülmulhatlan remekei élvezhetésére, mi azért is rendkívüli fontos, mert főleg a zsottárokon tettek: volt legnagyobb erőszakot a keresztyén dogmák bizonyítására, áhítatos megjegyzések levezetésére — s abból, mi tisztáu csak a vallásos költő egyéni érzelmeit, külső körülményeit festi, a reformatosok, pápa, Antikrisztus, eretnekek stb. előképei kiolvasására. O volt első a ref. theologusok közül, ki megtörte az utat az O T. históriai tárgyalására, — s mig a Schultensek müvei a lexico-graphusnak, Venemáé az exegetának tenne ma is kitűnő szolgálatot. — Természetesen e szabad szellemű tanulmány nem kerülte ki az eretnek-üldözők (főleg Driessen ki maga is Coc. párti volt) heves támadásait; vádolták, hogy nem csak a hont, de a külföldi tanulókat is eleretnekiti {Erdélyre, s az ellene Erdélyben is támadt eretnekségi vádakra hivatkoznak). Fő vád volt, hogy a Sz. Háromságban a személyes egyenlőtlenséget tanítja, — s hogy a Zsidókhoz irt levél, Péter 2-ik, János 2-ik és 3-ik levele s az Apokalypsis authentikusságát tagadja.