Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-16 / 7. szám

felé. Nem hallgathatom még el-a szakrendszer barátai­nak legerősebb argumentumát, hogy t. i. ez által a tanár is azt tanitja, ami előtte kedves, s igy nagyobb kedvvel s lehetőleg alaposan fogja tanitani. Igaz, de még abból, hogy a tanár szereti, s tudja, nem következik, hogy azt a növendék is meg fogja tanulni; lehet valaki a legna­gyobb tudós, előadhatja tudományát a legszebben, de ha nem bir odahatni, hogy azt egyszersmind meg is tanulják tanitványai, elveszett minden .tudománya, minden ékes­szólása ; már pedig hogy a szakrendszerrel csakugyan ke­vesebb alkalma van a tanárnak mind tanítványait megis­merni _ minthogy nagyon ritkán egy-egy osztályban he­tenkint kétszer, háromszor lép --mind épen ebből folyólag azokra hatni, ezt talán senki sem tagadja. Szerintem gyer­mekeknél több, ha a tanárnak alkalom adatik növendékeit megismerni, mint minden tudományos képzettsége, s nem is tartom célszerűnek azt kérdezni, mit szeret tanitani a négy alsóosztályban, hanem igenis azt, szeret e tanitani, ha igen, nem fog a tantárgyak között válogatni, hanem szivesebben vállalja el az egész osztályt, hol neki minde­nekben joga lesz intézkedni. Azon dolog mellett, ha van valamire a tanárnak kedve, elvégezheti azt is ; mert ha igazán lelkiismeretes akar lenni, sokkal kevesebb lesz a dolga, ha a kiindulási pontot eltalálta. Ez esetben lenne egy biztos próbaköve annak, ki szeret tanitani, ki való tanárnak, e rendszer mellett ugy hiszem sokan oda hagynák a pályát s kevesebb kellemetlenségek fordulnának elő. Ami végre a tantárgyakat s azoknak előadási mo­dorát illeti, itt is a gyermeki ész fejlődése, annak köve­tése mutatja a legbiztosabb útat, s nyújtja egyszersmind a kellő sikert, mig az attóli eltérés szül minden hibát és fogyatkozást. Különben hol és miben keresendők azok, hogy az iskolák szaporodása azoknak annyi ágra osz­lása — gymnasium, realtanoda, kereskedelmi iskola, eiemi iskola — a tankönyvek megszaporodása, a tanítási modor megváltozása, a tanárok tetemesen megszaporodása a szakrendszer behozatala mellett is az igazán alaposan képzett — még pedig sok oldalulag képzett egyének száma még mindig nem az ujabb iskolai rendszer növen­dékeiből tűnnek ki ? En minden egyes okot nem tudha­tok, de cmiket tudok, amelyekre eddigi fejtegetéseim önkényt utasítanak, azokat elmondom, a többit mondják el azok, kik ama régi rendszer szerint neveltetve, annyi alapos ismeretre s igazi tudományosságra tettek szert!! En az első s legnyomossabb okot abban látom, hogy régebben több idő volt hagyva a gyermeki ész termtdze­tes utoni megérésére, nem volt a gyermeki ész mindjárt kezdetben túlterhelve, nem törekedtek mindjárt kez­detben minden lehető irányban fejleszteni, de a mely irányban a fejlődő ész figyelembe tartásával megindul­tak, abban a lehető erősen ki is fejtették a növendékek szellemi erejét, nem annyira a részletekig törekedtek mint inkább az általános alapelvek pontos s alapos tu­dására volt irányozva a figyelem. Régebben nem az ér telem fejlesztése volt mindjárt kezdetben a fődolog, ha­nem az volt a cél, — nagyon természetesen — hogy az em­lékező tehetség fejlesztessék, sokszor megtörtént, hogy az egy tanár, ki sokszor négy osztályt is vezetett, fel­hagyta aleckét,annélkül hogy hosszasan magyarázta volna s a gyermek bár nehéz volt, de mert tudta, hogy azt meg kell tenni, megtanulta, meg még akkor is, ha nem értette, ma már nem kell megtanulni semmit, mit a gyermek meg nem érthet, ma szabadon szólhat fel: kérem azt nem tud­tam megtanulni, mert nem értem, ezzel ma a gyermek fel van oldva a nagy teher alól, de hogy ezzel egyszersmind meg tanul hazudni is, megtanulja annyiszor a mennyiszer csak lehet magát feloldani e kötelesség teljesítése alól s hogy igy magunk szolgáltatunk neki alkalmat a mulasz­tásra, ezekkel nem sokat kell törődni, tud vagy nem, a fődolog, hogy értse, mintha az, hogy valamit értünk már annak tudása is volna, mintha amit értünk, már azt egy­szersmind elő is tudnánk adni, egyszersmind hosszabb időre magunkévá is tettük volna. A szemléltetve s kérdezgetve tanítás nagyon szép és nagyon célszerű; köszönet an­nak, ki ezt először alkalmazta, és azoknak, kik ennek be­hozatalát sürgették ott, ahol kell s annyira a mennyire lehetséges ; de nagyot hibáznak, kik azt hiszik, hogy ez • zel már minden meg van, szükséges ez, hogy a tudomá­nyok szaporodásával könnyítessék a tanulás, s nagyon célszerűn használtatik arra, hogy a gyermekek meg is értsék azt, amit meg kell tanulniok, s arra hogy a tanár megtudja ítélni hogy a egyermek mennyire tanulta meg s végezte el kötelességét, de ha ezzel nemcsak magya­rázni, megértetni akarunk, hanem egyszersmind feltesz­szük, hogy ezzel a gyermek már meg is tanulta azt, mire neki szüksége van, akkor nagy hibát követünk el, mert nem törekedtünk arra, hogy a gyermek emlékező tehet­sége erősbüljön s egyszersmind oda maradandólag legyen felvésve minden, mire neki szüksége van vagy lesz, ez­zel csak egyik napról a másikra vagy legfölebb egyik félévről a másikra tanítottuk a gyermeket, s egyszersmind hozzászoktatjuk ahoz, hogy ha már a tanitó ezer meg ezer kérdéseire, melyekben a felelet is ben foglaltatik, többnyire meg tud felelni, akkor azt hiszi, hogy már tudja, szép dolog volna ez, akkor a tudomány tölcsérez­hető volna s nem volna könnyebb mesterség mint tudóst nevelni s tudósnak lenni; több kívántatik ehhez, a meg­magyarázáson kivül szükség, hogy a gyermek elibe ha­tározott, kiszabott munka is legyen tűzve, mert csak igy szokik a munkához, igy lesz elérve, hogy az emlékező tehetség táblája be lesz írva s azok között az értelem ké­sőbb örömmel jár körül, s kipótolni igyekszik a hézago­kat, igy adhat az iskola tudomány szeretetet s biztor ala­pot, melyre a tovább építés kedvvel s gyönyörrel tölti az ifjú lelkét; elfelejti akkor a szigorúságot, mely őt an­nak megszerzésére kényszeríti, s örömmel emlékszik vissza az iskolában töltött időre; ellenkezőleg nem hoz­ván az iskolából semmi alapot, kedvét veszti s örül an­nak, hogy végre lerázhatta az iskolaport s kénytelen lesz megátkozni az időt, mit ott eltöltött. (Ellenkezőleg el lesz érve a cél mit annyian s oly helyesen emlegetnek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents