Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-29 / 39. szám

mányának épségben tartása iránt, semmi biztosítékot nem látnak, sem a jelenben, sem a jövendőben. E liaDgulat sehol oly zsibbasztólag nem hat, mint egyházunk terén, a hol minden ember ugy van, mint a ki rozzant hajlékából, kényelmes, biztos hajlékba kivánkozik ugyan, de nem meri feje felett elbontani a régi házikót, mig bizton nem tudja, hogy az uj épitkezést zavartalanul bevégezheti. Világos azonban, hogy az általános mozgalom közepett misem maradhatunk veszteg, mert semmi sem jogosít fel bennünket arra, hogy a jelen aggályai miatt, a jövendőt az őt illető örökségétől megfosszuk, s mert az életben ugy van, hogy az egyszer elszalasztott alkalmat, semmi hatalom többé vissza nem hozhatja. Ugy kell tehát az ujjáalkotáshoz fognunk, hogy az, a réginek nem lerombolása, hanem csak tovább fejlesztése, kiegészítése legyen. A 48-iki törvények el lévén érvényesekül ismerve, azoknak életbe léptetését kell sürgetnünk, s amit azok az egyházat és iskolát illetőleg megállapítottak, azt részleteiben meghatározva alkalmazásba vennünk. Ez alkalommal a vallás dolgában hozott 1848-ki XX. t. c. 3-ik §-áról akarok szólani, mely igy hangzik : „Minden vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei, közállodalmi költségek által fedeztessenek." Mint első tekintetre kitűnik, az 1848-iki törvények e határozmánya, egyfelől az egyházakat, másfelől az iskolákat illeti. Az iskolákra nézve legyen szabad nagy hazánkfia, Kossuth 1848. év augusztus 24-én a a nevelés ügyben mondott országgyűlési beszédéből* a. következőket idéznünk : „A népnevelés fontosságától áthatva, a dolgot azok közé számítom, melyekről éltemben sokat gondolkoztam, s nem mulasztottam el, egy parányi kis számvetést tenni magammal arra nézve, hogy midőn azt mondjuk: legyen ingyen népnevelés, egyszersmind tudjuk, hogy az mennyibe kerül.4

' „És néztem Európának e részbeni költségvetését, különösen Poroszországét, hol a nevelésre nézve sok történt; néztem Szászországot, s annak minden tartományait, s ezen arány szerint csak egy nyomorult ellátásáról a néptanítóknak, az iskolamestereknek, hol nem is ezrek, nemis százakról, hanem csak summácskáról lehetett szó, miszerint ne legyen kénytelen a nevelés magas hivatása közben élelmi gondokkal küzdeni; számot vetettem Magyarország szükségeiről, és oly borzasztó összeg állott elő papiroson, melynek megbirhatása felől kétségbe esem; mert 30 — 40 millió körül van szó csak arra, hogy az első legnélkiilözhetlenebb szükségek fedeztessenek." „Ezen tapasztalást, melyet szereztem, csak azért emlitém meg, mert vajmi könnyű mondani: ,.fizesse a status a népnevelési szükségeket," de mikor nincsen egy feneketlen kimeríthetetlen kútja az álladalomnak, mely teli van kész aranyakkal, midőn azt mondjuk, hogy fizessünk, eszünkbe kell jutni a honnannak." Erre átmegy beszédében Kossuth a „honnanra(

',

is, és az iskolák fentartását a községekre akarja bízatni, fentartási alapul kiváltképen a tagosítások alkalmával kihasítandó fekvő vagyont jelölvén ki. 1848-rk évben, az ország mivelhető földbirtokának még több mint kétharmadrésze tagositatlan állapotban volt, nagy hazánkfia tehát az akkori viszonyokhoz képest nagyon helyesen jelölte ki a fentartási alapot, és bárcsak az ország minden községe emlékébe véste volna, mint sok egyéb általa hirdetett igazságokat, ugy érintett beszéde szavait is, hogy a szerint cselekedjék, ugy most népnevelési ügyünk, ha nem is állana valami fényesen, de legalább elmondhatnék, hogy mindent megtettünk a mit lehetett, hogy első legszükségesebb alapja meg legyen vetve. De azon idő óta, midőn Kossuth ama fentérintett beszédét a képviselőház termében elmondotta, 19 hosszú és sanyarteljes év folyt le. Ezen idő alatt, idegen urak a bécsi bureaukból commandiroztak Magyarországban, és mint minden egyéb társadalmi teendőket, ugy az iskolaügyet is, oly irányba terelték, hol az egyéni jóakarat helyett csak a minden szellemet elölő kényszerűség uralkodott. Nem tagadható, hogy anyagi tekintetben tetemesen javult a papok és tanitók állása ama keserű időszakban. A germanizálási célhoz eszközöket kellvén szerezni, igen ügyesen az iskolák ujjá szervezésével, s azoknak jobb karba helye-