Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-29 / 39. szám
zésével kezdtek az ép oly nehéz, mint kárhozatos célzatú munkához. Azonban elhibázván a modort, nagyot csalódtak számitásaikban. A magyar nép ahelyett, hogy készséggel fogadta volna a ráerőszakolt javításokat, minden önkényszerii rendeletre nyiltan vagy titkon kimondá, „azért se," és a törvénytelen kormány rendeletének csak is ott és annyiban engedelmeskedett, ahol és amennyiben muszáj volt. A bécsi kormánynak csaknem minden törvénytelen rendeletéhez oda mellékelt végzetteljes m u s z áj megtenné kárhozatos gyümölcsét. Találkoztak közöttünk nemcsak egyesek, hanem községek is, melyek a bekövetkezett tagosítás alkalmával, lehetőleg fukaron hasítottak ki a pap és az iskolatanitók fentartasára, nern gondolván meg, hogy ez dacból elkövetett öngyilkosság. Ezek az urak és községek, oly formán cselekedtek, mint az egyszeri földmivelő fiu, akit atyja csikorgó hidegben, könnyed rongyos öltözetben küldött ki az erdőre fűteni való fáért. A fiu felboszankodva, hogy meleg, ünnepi köntösét nem vehette fel magára, ahelyett, hogy rongyaival testét lehetőleg betakargatta volna, azt gondolván, hogy ha meghűti magát, atyját boszulja meg, ledobta magáról a rajta levő rongyokat is, és — — — megfagyott. Ilyenek azonban, hála Istennek! nem nagyon sokan voltak. Többnyire kihasították a néhány holdat, mely a papot és tanítót az anyagi gondok súlya alól, hanem egészen is, annyira amennyire felszabadította. De vannak községek, melyekben a tagosítás még a negyvenes évek alatt, közmíveltségi ügyünkre való minden tekintet nélkül megtörtént, vagy az ötvenes évek alatt véghez vitt tagosítás alkalmával, nem volt a papra és tanítóra semmi gond; vannak községek, melyeknek nem volt, és nem is lesz mit tagositni, vagy végre, melyekben a tagosítás még csak ezután fog bekövetkezni. E községiekben a pap és tanitó, az anyagi gondok súlya alatt meggörnyedve, nem képesek szellemi hivatásuknak azon szakadatlan gondoskodással élni, melyet a szentügy érdeke, és mondhatni, saját maguk java is igényel. Ahol a papnak és tanitónak nemcsak hogy szellemi míveltségük előmozdítására szükséges eszközök megszerzésére nincs pénzük, de még attól is kell remegniök, hogy a holnapi napon nem fognak-e ők és családjuk éhezni, ott a népnevelés igazi előhaladásáról szó sem lehet. E bajon segitnünk kell. De hogyan ? Az egyházkerületek és egyházmegyék pénztárába begy ülő adakozási filléreknek száz helyük van. Az adók roppant súlya annyira terheli már népünk vállait, hogy egyrészről az egyházi adók felemeléséről szó sem lehet, másrészről pedig egyesek, önkénytes adakozására sem igen számolhatni. És mégis segitnünk kell nyomorral küzdő papjainkon és tanitóikon, ha jövendőnket veszélyeztetni, elveszni nem akarunk. Ezeket illetőleg" az államra néz a kötelesség, hogy szükségük fedezéséről gondoskodjék. A közadóba, melyet mi protestánsok csak ugy fizetünk, mint minden más hitfelekezetüek, a cultus- és közoktatásügyre megkívántató összegek is be vannak tudva. Ha tehát mí, a nyomorral küzdő papjaink és tanítóink számára de csakis ezekére, államsegélyt igényelünk, akkor csak azon összegek egy részét követeljük vissza, melyeket a vallás- és közoktatásügy kiadásainak fedezésére az állampénztárba befizetünk. Mi tehát mostanában a mi [teendőnk e tekintetben ? Mindenekelőtt határoztassék meg, egyes vidékek viszonyainak tekintetbe vételével, a papi és tanitói fizetések minimuma. E meghatározásnál azért kell a helyi viszonyokat is tekintetbe vennünk, mert, véleményünk szerint, az egész országra nézve egy általános congruának kivetése a legnagyobb igazságtalanság volna, miután tudva levő dolog, hogy egyik vidéken hatszáz forint jövedelemből is alig lehet ugy megélni, mintegy másik helyen négyazáz forintból. Miután a congrua vidékek szerint igy ^neg lesz állapítva, jelöltessenek ki az egyházak, melyeknek papjai és tanitói a minimum gyanánt meghatározott jövedelemmel sem dicsekedhetnek. E célból írassanak össze híven, és lelkiismeretesen, az ily szegény egyházak papjainak és tanitóinak, nemcsak pénzbeli, hanem középszámítással termékbeli és minden egyéb jövedelmeik is. Számittassék ki az összeg, amely szükséges arra, hogy az illető helyeken működő pa-77 *