Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

mégis főt. K. B. úrnak igaza van, nt. Garda urnák pedig nincs, mert a Királyhágón innen.... csakugyan ritka lelkész tanitja a katekhumenusokat, hanem többnyire az iskolátanitókra van bizva ; Erdélyben pedig ámbár egy pár száz községben, magam is megfordultam, de soha egyetlen esetet sem hallottam, hogy a confirmandusokat, ne a pap tanítsa. Ezt bizonyosan ugy tudja nt. Garda úr is, de mert (egy) oly tekintélyes férfiú, mint a tiszeninneni (innen való) ref. püspök — állítja az ellenkezőt, a mi az ö viszonyai közt igaz, nt. G. úr minden kritika nélkül után mondja, pedig az ö viszonyai közt nem igaz" A biráló űr szenvedélye hevében nem veszi észre, hogy a „katekhumenus" szót a „confirmandussal" összezavarta, vagy tán görög nyelvi ismerethiánya miatt a két szót egynek tartja ? Már pedig a kettő között lényeges különbség van, mert azért, hogy valaki katekhumenus, még nem következik, hogy egyszersmind confirmandus is legyen, mert a confirmandusok alatt közvetlenül azon serdülő ifjakat értjük kik 13—15 éves korukban, 4—6 héti előleges vallásos oktatás és ünnepélyes kikérdezés és vallástétel után az egész gyülekezet előtt kötelezik magokat, hogy azon egyháznak, hü, buzgó és munkás tagjai lesznek. Katékkumenus pedig minden növendék, ki vallásos tanításban részesül. Tudom, hogy a királyhágón túl nem tanítják lelkészek a confirmandusokat, de másfelől azt is tudom, hogy Erdélyben — némely városi iskolát kivéve — (pl. itt Enyeden is lelkészek tanítják a vallást az iskolai gyermekeknek) a vallást az iskolatanitók tanítják ugy a hogy tudják, a katekhumenusoknak. Én pedig azt óhajtanám, hogy a vallást mindenütt és mindenkor lelkészek tanítsák kezdettől fogva végig, -— régi törvényeink is ohajtásom értelmében hangzanak. Főt. K. B. úr sem szól a confirmandusok tanításáról, hanem általán a növendékek vallásos oktatásáról lelkészek által. (Lásd egyházi szónoklattan irta Kun Bertalan 1855. 167. lap.). Biráló úr ugy látszik nem ért velünk egyet, tán el is feledkezett a szegény kisdedekről, pedig Jézus azt mondja: valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gcndomat." (Máté 18, 5.). S már most hol van ama sors különös iróniájának mérges fulánkja ? Mily könnyelmű gondloatlansággal oda dobja biráló úr: „nincs igaza" nagy szó, s épen theol. tanár szájából theol. tanár ellen alaptalanul állítva és írva nagyon feltűnő, botránkoztató előttem. Az 5. §.-rőI írja: nem tudja, hogy mit akarok, nem bizon, mert az előbbiben confundálta a katekhumenus és confirmandus szavakat, pedig ugy veszem észre, hogy szörszálhasogatásig szereti distinguálni. No de az ember hajlandó más szemében a szálkát észrevenni, s magáéban nem a gerendát. Az ezen pont alá tartozó szives megjegyzésekre már fentebb reflectáltam. A „buzgalom" szónak alkalmazása „működés" helyett nem fogalomzavarból, hanem történetesen esett. De nem is a biráló úr állítólagos gyanúsítása alapján. Különben az értelmet nem zavarja, mert csak az a külömbség a kettő közt, mi az ok és okozat közt, igen gyakran tesszük az okot következménye helyett, — pl. „nagy buzgalmat fejtett ki" működést jelent, s igy a halieutika is lehet megnyerő buzgalom, minthogy nem is egyéb. A missióra nézve H. szavait nem zavartam össze, hanem állítom, hogy az egész keresztyénség feladata lenne a pogányság megtérítése, de történetileg máskép van stb. („A térítés különben is nem az egyes egyház, annál kevésbé a lelkész kötelessége ; hanem az általános keresztyénségé." — Kolos D. katechet. 12. §.) Itt elösmerem hogy nem fejtettem ki, zavaros, hogy történt, igazán nem tudom, engem sok körülmény zavar, mitől a biráló úr ment, de azért nem mentem magamat, hibám, s köszönöm a figyelmeztetést, hanem két pár szóval az egész helyre hozható. Sietségemben s rövidségre törekvésemben velem is megtörtént, mint sok derék emberrel is, a: „brevis esse laboro, obscurus fio." Megjegyzendő különben, hogy nem didaktikai tárgyról vagy elvről levén szó, csak magára álló negatív hiba. Ugy szintén azt is megjegyzem, hogy a Czelder féle missiót nem tartom tulajdonképi missiónak, mert nem pogány népek térítéséről volt szó, hanem oda kivándorolt, elszéledt, s minden egyházi kapocs nélkül álló honfiak összegyűjtéséről, összetartásáról egyházi úton. Azonban „verba valent usu" s ám legyen missio. A felosztást „következetlen gondolkodásnak, vagy helyesebben minden gondolkozás nélküli (nélkül való) tartozásnak" nevezi biráló úr. Eddigi eljárása után nem is várhatok egyebet. En a meehanismusnak tanításban teljességgel nem vagyok pártolója. Különböző szempontok szerint különbözőkép felosztható minden tudomány, s épen azért engedje meg nekem biráló úr, hogy — vallásos növelésről levén szó, — merev rendszerhez nem ragaszkodva, termeszeies történeti és fejlődési menetet tartsak szem előtt a felosztásban. A három rész is inkább formalitas, mint merev megállapodási pontok. — csak ugyanazon ténynek különböző, de bizonyos tanulságra eső pontjai, melyeken belől részint a tárgyak, ezeknek terjedelme, részint a tanmód különböznek. De ime a t. olvasó kedveért a három részen átvonuló menet: I. R. miután a módszerről vagy helyesebben tanmódról általánosan szólottam, kezdem a 7 éves gyermekek tanításán. Ezen tanítás tárgyát történeti elbeszélések képzik, hogy miért katekhetikámban fel van fejtve. A történeti elbeszélések után következik magának a forrásnak felnyitása, a bibliának olvastatása, végre a vallásos igazságoknak, az egyház hitcikkeinek rendszeres előterjesztése, káté tanitása. A II. R. szól az egyházias növelésről, különösen az iskolai és templomi istenitiszteletről. A növendékek iskolai istentisztelete ugyan eleitől végig tart, de a második csak a 11—12-ik évkorban kezdődik mint a 41. §-ban olvasható. De a biráló úr, tán nem olvasva el az említett §-t hibául tűzi ki hogy nem szólok a korról, s igy saját hibáját is rám méltóztatott hárintani. De a hol szenvedélyesség uralkodik, ott némi részben vakság is szokott kíséretében lenni. Végre a III. R. bevégzi az addigi munkát, fölszabadítja a növendékeket a szorosabb gyámságaiéi; érezteti velök hivatásuk fontosságát, emlékezteti őket a felelősségre stb. íme a szoros növeléstaní elvek szerint folytatott munka 6