Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-03-03 / 9. szám
erő a gyermekkorban mindenik lépcsőn élénk tevékenységben van: ugy a keresztyén tan is mindenik fokozatán alkalmas emléztetési anyagot szolgáltat a|mondatok által, gyerekek részére, (szó-' rul szóra fordítva azj idézetből.) tás mellett az emlékező Épen azért értelmes tehetséget is kell foglalatoskodtatni minden lépcsőn; (az első lépcsőn rövid imák, szentírási érzékeltető tanitással kell az emlékező tehetséget foglalkoztatni mindenik lépcsőn; erre nézve a ker. vallás minden léptennyomon gazdag példákban, ilyenek: a röjvid, tartalmas, magukéban bevégzett sz. irási imondatok, rövid imák és elbeszélések. Hasonlítsa össze az olvasó mind a hármat, s ha ugy találja, hogy nt. G. űr szavai a Palmeréihez állanak közelebb, akkor nt. G. urnák legyen igaza; ha pedig a Zsarnaiéhoz, akkor kegyeskedjék az én részemre dönteni a mérő serpenyőt. Nekem legalább ugy tetszik, hogy Palmertöl csak azon latin mondatot vette. — Azután hasonlítsa össze eme szavakra tett megjegyzéseimet : „értelmes érzékeltető tanítással kell az emlékező tehetséget foglalkoztatni1 1 - — a Palmer és Zsarnai által hasonló szavakkal kimondott didaktikai elvvel. Mindketten a lelki tehetségek együttes működtetését és párhuzamos fejtését ajánlják, nt. G. úr pedig valami oly absurdumot mond, melyhez hasonló, — az emberi ész iránt való tiszteletből legyen szabad ily általánosságban kifejeznem magamat, — nincs több az egész világ tudományos irodalmában! „Az emlékező tehetséget tanitással foglalkoztatni" nem egyebet teszen, mint hogy az emlékező tehetség foglalkozzék tanitással, vagy tanitson. Ilyen sületlenségre fölöslegesnek tartottam több észrevételt, mint megkérdezni: Vájjon ki fia azaz emlékező tehetség? mert hiszen tanitással csak ember foglalkozhatik, s még egy példát is mutattam világositásul. De nt. G. úr a példáról azt hitte, hogy az ő szavait idézem hibásan, s általában egész észrevételemből egy betűt sem értett meg, mert valami idétlen, a csizmadia műhelyről szedett példa segitségével azt akarja nekem bebizonyítani, hogy az emlékező tehetséget igenis lehet foglalkoztatni, azaz, működtetni! mintha bizony én azt valaha kétségbe vontam volna. A „tanitás" szóban van ott a hiba, s nem a „foglalkoztatásban mert tanitással az foglalkozik, a ki tanit, az emlékező tehetség pedig talán csak tanulással!! Ha tehát ezen szót használja, s az értelem és érzékelő tehetségről azt mondja, a mit az eredeti kútfő; vagy ha minden áron a „tanitás"hoz volt kedve, eként fogalmazza: tanitás által foglalkoztassa a tanitó, stb. vagy még leghelyesebben, ha azt mondja, a mit P. hogy t. i. a szemlélő tehetséggel és értelemmel együtt az emlékező tehetséget is párhuzamosan kell foglalkoztatni (de nem tanitással); akkor érthető dolgot beszélt volna, igy pedig csak méltóztassék magának tartani a szarvakat, melyeket épen ezen helynél emleget. Nem akartam én itt semmiféle paedagogiai alapigazságot felforgatni, sőt épen — látva, hogy a tudós tanár úr nem értette meg Zsarnay szavait — körülményesen megmagyaráztam , minő paedagogiai alapigazság van ott kimondva. De nagytiszteletüséged még azután sem értette meg, sőt idézte Palmer szavait is, melyek történetesen épen mellettem bizonyítanak. Ha ezen idézés kimarad, minden ide vonatkozó észrevételére azt mondanám, hogy aféle „ Vakulj magyar"{é\e dolog akart lenni; de igy értelmi tehetsége és német nyelvbeli jártassága jő kérdés alá. Nt. G. úr ugyancsak a kéz alatt lévő kérdéssel összefüggőleg ezeket mondja: Az emlékező tehetséget foglalkoztasd, — ezt minden erdélyi 1-ső éves diák igy magyarázza: olyan tárgyat és ugy terjeszsz elibe, hogy az emlékező tehetség felfogja (!!!), nemcsak, hanem meg is tartsa, de söt épitsen is belőle. — Ismerem a n.-enyedi derék és valódi tudós philosophiae professornak munkáit, — az ö és azon értelmes, tiszta eszii székely fiak érdekében legyen szabad kételkednem emez állitás igazságában. Nem tanuljuk semmiféle psychologiából, hogy az emlékező tehetség fogja fel a dolgokat, s az épit a felfogottak alapján ujakat, hanem csakis megtartja a lélek birtokában azon tényeket, melyek egyszer sajátjaivá lettek. Ha ezt elhiszi nagytiszteletüséged, saját maga megítélheti az idézetekkel összefüggésben álló szavainak értékét. Azt is béakarja nt. G. úr bizonyítani, hogy a keresztyén vallás és a biblia mindegy; pedig ha jobban utána gondol, s nemcsak azért ir, hogy nekem ellent mondjon kitalálhatta volna, hogy a ker. vallás bizonyos ismeretek és érzelmek összege, s ezeknek kiilsö nyilvánulása, tehát az emberi észnek és kedélynek egy mozzanata, mely az isteni tiszteletben igyekszik külsőleg is nyilvánulni. Ez talán csak mégsem biblia ha mindjárt 17-féle alakban és nyelven birja, is nagytiszteletüséged e becses könyvet könyvtárában!? Az sem áll, hogy a biblia a keresztyénség vallás és erkölcstana; hanem a ker. vallás és erkölcstannak részint forrása, részint próbaköve. „(A biblia.) nem foglalja magában a vallást? a vallásos ösmereteket?" A pohár nem foglalja-e magában a vizet, és azért mégis a pohár és a viz mindegy-e ? Midőn nt. G. úr ebédhez ül, tányérja nem foglalja-e magában a hust, és vájjon mindegyé akár a hust, akár a tányért egye meg ? kérdem én! (Bocsánat a trivialishhasonlatért, de nagyontaláló.). — idéz valami káté címeket is, de miért ?... bajos volna kitalálni. Pl. Manuel d'instruction religieuse, — s kérdi, hogy hát ez a cim mit jelent, hogy csak ugy a levegőből jön a vallás? Ez a cim csak azt jelenti, hogy az a könyv „a vallásos oktatás kézi könyve," s a tudós tanár úr azon törekvését, miszerint be akarja bizonyítani, hogy ker. vallás és biblia mindegy, semmivel sem segiti elő. Azt kérdi: hát azon káték nein ker. vallást tartalmaznak-e ? Bizony nem, hanem a keresztyén tanok fejtegettetnek bennök. — Ugy tetszik itt nt. G. úr ismét össze-vissza zavarja a keresztyén tant, a ker. vallást, a bibliát és a kátét, — fennebb pedig a kátét és katekhetikát, ezt és a népszerű vallástanitást és a katekhetát! Kíváncsi volnék rá, hogy vájjon mindezeket előadja e a practica theologiában, mint annak tanára — értelmes hallgatóinak. A 13-ik lapról idéztem néhány sort, megjegyezve, hogy nem értem. Nt. G. úr azt feleli rá, hogy csak én nem értem, és paedagogiai járatlanságom az oka. Bizonyára az
