Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

vakban nt. G. úrnak két állítása van önmaga által megcáfolva. Egyik a fennebbi, midőn azt mondja, hogy csak nagyon későre foglalták tudományos rendszerbe a vallástanítás elveit, holott magat a vallástanitást, — más helyen elég világosan mondja, hogy — már az apostolok és egyh. atyák korában y Y ákOi'üiták. Iía két dolognak születési ideje közt századok vannak, söt ha ugy tetszik, nem kevesebb mint 15 század, mert tulajdonképen csak a reformacio után készültek tudományosan rendszerezett katekhelikák : azon két dolog mégsem lehet teljesen egy és ugyanaz. Másfelöl ellene mond azon állításának: ,,A katekhetika azon elvek és szabályok rendszerét foglalja magában, melyet (mely rendszert) minden vallásos oktatásban szem előtt tartanunk, követnünk kell (tehát a rendszer összesítő szó.)." (lásd könyve 2-ik lapját és Prot. e. 1. 1867, 79. 1.). Ha könyvének 3-ik lapján „növelés és oktatástani elvekről és szabályokról" beszél, ez azt teszi, hogy a növelésben és oktatásban elveket és szabályokat kell követni: miként mondhatja tehát a második lapon, hogy ne elveket és szabályokat, hanem rendszert, még pedig azon tudományos rendszert kövessük, a melybe a katekheták egymás mellé állították a vallástanítás szabályait? És ha nem a szabályokra, hanem csak a rendszerre van szüksége a vallástanitónak, miért fárasztotta magát nt. G. úr is szabályok összeállításával ? Még az is különösen hangzik a merev rendszeretet nemes ellenségének szájából, hogy más szavával meg pláne azt ajánlja, hogy tudományos rendszert kövessünk a népszerű vallástanitásban. — A tudományos szót ugyan a 2-ik lapon nem állítja a rendszer szó mellé, de a 3-ik lapon igen. Kifogást tettem a káté ilyen meghatározása ellen: „Káté alatt értjük valamely ker. egyháznak az evangyéliom alapján kifejtett és megállított vallásos igazságainak, hitcikkeinek összegét," mivel ezt nem káténak, hanem a felekezet tanrendszerének nevezik (és nem „értetődik" mint hibásan méltóztatik idézni, mert én nem szoktam aként beszélni magyarul!), káténak pedig a vallástanitásnál használt kézikönyvet hívják. Akkor azt hittem, hogy azon meghatározásban csak az a hiba, hogy nincs elég szabatosan formulázva, mert hiszen melyik olvasó ne tenné fel egy theol. tanárról, hogy tudja mi külömbség van a káté és a felekezet tanrendszere közt? De im csak most ugrik ki a nyul a bokorból! Nt. G. úr azt irja (Prot. 1. 3-ik sz. 79.1.). „Hiszen a káté a felekezetnek épen tanrendszere, népszerű és nem tudományos alakban ;" (a vallástanitásnál) „használt kézikönyv épen a felekezet tanrendszere." Tehát összezavarja nt. G. úr a tartalmazót a tartalommal. A káté egy olyan könyv, mely a felekezet tanrendszerét adja elö népszerű alakban, kérdésekbe és feleletekbe foglalva. Utóbb idézett szavaiban, a zárjelt megelőzőleg, — meg vagyok győződve, hogy öntudatlanul, — saját maga is igen csekély külömbséggel ugyanezt állítja, de már a zárjel után következő szavaiban, egy sorral alább önmagának ellent mond. Ha a káté a felekezet tanrendszerének népszerű előterjesztési alakja, miként lehet mégis maga a tanrendszer ? Avagy nt. G. úr nem tudna küloinbséget tenni az alak és tartalom közt? Katekhetikájában legalább külön szakaszban értekezik a „módszerről" (vagy a vallástanítás alakjáról) és ismét külön annak tárgyáról. A felekezet tanrendszere alatt érteni szoktunk egy sor következetesen összefüggő és egymásból folyó vallásos eszmét, egy egész hitrendszert, melyet be lehet foglalni akár káté (Heidelb. káté), akár hitvallás (Helv. conf.), akár zsinati végzések "(Canones Conc. Trident) alakjába. Azon könyvek közül egyik sem fog a felekezet tanrendszere lenni, hanem csak tartalmazza a felekezet tanrendszerét. Pl. a ref. egyház tanrendszerét ezen eszmék alkotják: „A szentírás a hit és erkölcstani tételek forrása és zsinórmértéke, hit által igazulunk meg Isten kegyelméből a Jézus érdeméért, az egyház látható és láthatatlan, Krisztus az egyház feje, stb. stb. Ezen eszmék épp ugy bevannak foglalva a Helvetica confessióba mint a Ileid. kátéba, — vájjon amaz is káté ? Erre nt. G. úr bizonyosan nem-mel fog felelni, pedig meghatározásához következetesen igent kellene mondania. Nagytiszteletüségednek ezen pontra vonatkozólag igy lett volna célszerű felelni: Igen nagy hibát akar látni ott a biráló! Van ugyan hiba, de nem fogalomzavar, hanem csak nem elég szabatos kifejezés; mert hiszen azt csak tudom mi a külömbség a káté és a felekezet tanrendszere közt. Ezzel le lettem volna fegyverezve, mig igy megtörtént a causa patrocinio non bona pejor erit. Helykímélés érdékében nem veszem újból bírálat alá nt. G. úrnak azon szavait, a melyeket feljegyzett „a vallástanítás alakjáról az apostoli és mai korban és a katekhetika történelméről." — Utasítom az érdekleli olvasót a mult évi „P. E. és I. L" 51-ik számához, a melyben ezen pontokat bővebben kifejtettem. Azt és nt. Garda úr feleletét összehasonlítva nagyon könnyen meggyőződhetni, hogy megcáfolva nem vagyok. Nt. G. úr feleletéből csak ezen szavakra kívánok megjegyzést tenni: „a katekhetika történelmét a külömböző időben kelt katekhizmusok megemlítése, az időnként változott tanalak, irány kimutatása alkotják." A külömböző időben kelt katekhizmusok megemlítése nem a katekhetika, hanem a katekhizmusok történelmét alkotja." Talán hallotta valaha nagytiszteletüséged e két tudománynak hírét: Dogmák története (Dogmengeschichte) és Dogmatika története (Geschichte der Dogmatik)? A mi a külömbség ezek közt, ahoz hasonló a katekhizmusok és a katekhetika története közt. Nagytiszteletüségednél tehát a katekhetika nemcsak a népszerű vallástanitással, hanem a katekhizmussal is egyet jelent, — ha pedig „a káté épen a felekezet tanrendszere" akkor azon számtani igazságnál fogva: ha két dolog egy harmadikkal egyenlő, egymásközt is egyenlők : a katekhetika is épen a felekezet tanrendszere. Vájjon nt. G. úr a ref. egyház tanrendszerének tartja-e katekhetikáját?! 4-ik §-ában arról elmélkedik, hogy a vallást tanítsák a papok. Itt az a nevelésre méltó eset történt, hogy nagyon tiszteletes és tudós G. úr ismételte egyik derék egyházi férfiunk szavait, a melyek pedig az ö körülményeire nem találnak ! Feljajdul azután „jámbor embertársam" hogy ezt csak ugy állithatom, ha összezavarom a katekhumenus és confirmandus szókat, s még azon idétlenséget is utána teszi, hogy talán nem tudok görögül! holott a két szó közül az egyik tiszta latin, a másik pedig — ha ugy tetszik —