Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

görög- eredetű latin! — Ezen összezavarás valóban nagy baj volna, ha ugy volna ! Kun Bertalan a kérdéses cikkben (1. Egyh- szónoki, p. 167 —169) szól a vallástanitásról általában, és azt mondja, hogy papjaink egyáltalában nem foglalkoznak vele, a mi bizon igaz a királyhágón innen; nt. G. úr ép oly általánosságban mondja ki, hogy a királyhágón túl lévő papok méltóságukon alól álló dolognak tartják a vallástanitást, söt — még különösen hangsúlyozva kiemeli, hogy az erdélyi ref. egyházban még kevesebbet tesznek ezen ügyben, mint hazánkban: „Kétséget nem szenved, hazánkon kivül is ezen a mezőn a lelkipásztori buzgóságnak az eddiginél még sokkal többet kell tennie, de hogy hazánkban, s ép(p)en egyházunkban (!!) ezen buzgóság — általánosan szólva — még eddigelö nagyon csekély, erről a figyelmes vizsgálót egy futólagos pillantás is — fájdalom — eléggé meggyőzheti. Pedig az ifjúságnak célszerű vallásos oktatása mindenütt, de nálunk különösen körülményeinknél , szórványos helyzetünknél fogva nem csupán egyházi, de nemzeti életkérdés /" Jól tudom én mi a külömbség a katekhumenus és a confirmandus között; de miután tudom, hogy — a mint K. B. is megjegyzi — nálunk a papok a katekhumenusok még azon részének sem tanítják a vallást, a kik már confirmandusok, az erdélyi ref. papok pedig legalább ezeknek igen, söt helylyel-közzel még a népiskolában is: tehát nagyon el kellett bámulnom, midőn láttam, hogy a leendő erdélyi ref. papok tudományosságának egyik előmozdítója azt állítja, hogy ott még annyit sem tesznek a papok e tekintetben, mint nálunk! Épen kötelessége lett volna kiemelni, hogy nemcsak a confirmandusok, hanem általában a katekhumenusok tanitása is a papi kötelességek közé tartozik, s ne gondolják a papok, hogy eleget lettek, ha a mostani szokás szerint kötelességüknek csak felét teljesitik. — Épen mert nagytiszteletüséged is általában szól a vallástanitásról, mint K. B., és nem emeli ki azon lényeges kiilömbséget, mely kettőjök helyzete közt van azáltal, hogy Erdélyben legalább a confirmandusokat minden pap maga tanítja, néhol pedig még más katekhumenusokat is; söt a kérdést az erdélyi papok hátrányára dönti el: nincs miért oly nagyon megbotránkozzék, ha azt mondom, hogy ámbár nagytiszteletüséged csak ismétli K. B. szavait, mégis a sorsnak az a különös iróniája történt, hogyK. B.nak az ö viszonyai közt igaza van, nagyliszteletüségednek pedig a maga viszonyai közt nincs. Következik nt. G. úrnak legérdekesebb észrevétele könyvének 5-ik §-ára nézve. Címe; „A szorosabb értelemben vett katekhetikai működést a házi növelés előzi meg" 6-ik §. „A katekheta figyelme terjedjen ki a házi növelésre is." — Ezen tárgyra csak annyit jegyeztem meg bírálatomban, hogy nem könnyen tudnám kitalálni, mit akar ott ? nt. G. úr pedig azt feleli rá: „nem bizon, mert az előbbiben confundálta a katekhumenus és confirmandus szavakat." — Miután fennebb azt hiszem elég világosan kimutattam, hogy észrevételem nem a két fogalom összezavarásából származik, tehát most tegyük fel, hogy összezavartam. Vájjon az lehet-e az oka, hogy nem tudom kitalálni, miért vonja be az iró azon tárgyat is a katekhetikába ? Kétségen kivül igaz az, hogy a katekhetikai működést megelőzi a házi növelés, és hogy a lelkipásztornak erre is befolyást kell gyakorolni, és ha ezen tárgyról akarnék értekezni, magam is a nt. G. úréhoz hasonló eszméket fejtegetnék, legfennebb másformán; de nem a katekhetikában, hanem a Pastoralis theologiában, mert a házi növelésre a pap nem mint katekheta, hanem mint lelkipásztor gyakorolhat befolyást. Épen pastoralis és nem katekhetikai szempontból tárgyalja nt. G. úr is e dolgot, mert hiszen, nem azt mondja, hogy azon gyerekekre nézve, kik még nem arra valók, hogy iskolába menjenek, mi képezze a vallástanítás tárgyát és alakját, hanem: mikép hasson a pap a szülői szívre? stb. Nt. G. úr saját maga is azt mondja, hogy „a szorosabb értelemben vett katekhetikai működést a házi növelés előzi meg." „A mi a tulajdonképi katekhizátio kezdetét illeti, ez akkorra esik, mikor a gyermek már kiléphet a szülői háztól a gyermekek társaságába, körülbelől a gyermeki élet 7-ik évében." — Ha tehát a katekhetikai működés csak akkor kezdődik, amint nagytiszteletü G. úr állítja, ugy az az előtti hatás nem tartozik a katekhetikai működések sorába, következőleg az a felett való elmélkedés sem illik a katekhetikába, hanem a cura pastoralis elméletébe. Ezért nem tudtam én kitalálni, hogy mit akar e tárgy a katekhetiában, és nem azért, hogy ama két fogalmat összezavartam. Még ha azt tettem volna, azon esetben sincs a két körülmény közt semmi összefüggés. Nem közönyös a tudományban, hogy valamely önmagában helyes dolgot hol adjunk elé. Szükséges a leendő papok előtt arról is beszélni, hogy a házi nevelés mennyire fontos az emberre nézve, és hogy a pap mikép gyakorolhat rá befolyást: de nem a katekhetikában a helye. — Hogy pedig hasonló eset néha más írónál is előfordul, az csak annyit bizonyít, hogy más is hibázott. Azután kiemeltem az 5-ik §-ban eme szavakat: „A népszerű vallástanítás a gyakorlati theologia körébe tartozik, s mint olyan a lelkészi hivatal kifolyása." Talán erre mondja nt. G. úr, hogy „már fennebb reflectált" rá. Kár volt meg nem mondani, hogy mely szavaiban ? mert bizon nem tudom kitalálni. Miután azonban bírálatomban elég bőven kifejtettem, minő képtelenségeket tartalmaz ezen állítás, csak oda utasítom az olvasót. Most pedig csak alkalmazzuk tovább ama fennebb idézett számtani igazságot: A népszerű vallástanítás a gyakorlati theologia körébe tartozik, — népszerű vallástanítás és katekhetika mindegy, —- a katekhetika épen az ami a káté Címert a katekhetika történelmét a külömböző időkben kelt katekhizmusok megemlítése alkotja" 1. „Prot. Lap" 3 sz. 80. 1.), — a káté épen a felekezetnek tanrendszere: tehát mind a népszerű vallástanítás, mind a katekhetika, mind a káté, mind a felekezet tanrendszere a gyakorlati theologia körébe tartozik. — Lám, ezt eddig nem tudtam !! ! , Vegyük már most vizsgálat alá nt. G. úr könyvét a maga összeségében. Kovács Albert. (Folytatjuk.)