Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

m sának, s itt mint amott a szervezet iránti mély tisztelet tő­lünk az anyaszentegyház szolgáitól követeli s megvárja az engedelmességet 6. Függünk az olyan tanitóktól is, kik nagyon ráügyel­nek, hogy nem a sárgákkal járunk-e a templomba, nem mond­juk-e el ugyanazon prédikatiót ugyanazon évben már ne­gyedikszer is ? nem egyébért, hanem azon egyszerű ártat­lan okért, hogy a dolgot aztán ugy alkalmilag elujságol­hassák. Függünk az olyan tanároktól is, kik tudományos folyóiratokban nem átallanak bennünket, — bár arra a leg­alkalmasabb két eszköz, a gazdag jövedelem, s a consistori­ale régimén hiányzik — azon indokolatlan, s e szerint minden alapot teljesen nélkülöző váddal gyanúsítani, hogy mi be nem vallva bár, uralomra törekszünk. Szóval van nekünk elég bajunk, ha azt nem említem is, hogy mint buza­keresztek tetején álló ugy nevezett papkévét a vihar, ugy minket is absolut hatalommali küzdelem harcában ellőtt ágyú golyó legelőször talál. De azért mi még sem panasz­kodunk, mert van nekünk ezen szuronyok ártalma ellen — hogy sziveinket ne nagyon vérezzék — egy talizmánunk, mely ha nem mindig, de még is gyakran megőriz bennünket, az ugy nevezett prudentia pastoralis, •— ajánlom ez óvszert N. S. úrnak is, higye el mindjárt kevesebb oka lesz a szu­ronyok vérbocsátása miatti panaszolkodásra. 7. Hogy a szent szám kiteljék, függünk végre szigorú anyagi körülményeinktől is, melyek nyomasztó hatása alatt nyög sok lelkész, egész életén keresztül. Ott nyomorog péld. szegény Balog Endre, — ki olykor olykor e nagybecsű la­pok hasábjain is tért kér eszméinek, — 10 év óta, a kitűnő minőségű boráról világszerte híres aradi hegyláncolat egyik regényes kinézésű pontján, egy 200 lelket számláló kisded gyülekezetben Ménes-Gyorokon, honnan a szász király kö­zelebbről, azaz még a königgraci catastropha előtti napok­ban, — midőn még tán álmodni sem mert volna a görög bölcs ama, szavainak — nemo ante mortem beatus — ily rö­vid idő alatti teljesüléséről, — 10 akó veres bort 95 uj írt­jával vásároltatott, perse nem a szegény Balogh barátunk pincéjéből, hanem az uraságéból. 0 szinte rendes lelkész, bevégezte iskoláit, s tanítja 200 frtért hétköznap a kis népet, vasárnap a nagy népet, küzd ö is sokat, hogy vegetálhasson, tanul sokat, hogy hivatalát becsülettel végezhesse, nem irigyli a N. S. úr 600 frtnál feljebb menő fizetését, pedig aztán arról is meg lehet ám mindenki győződve, hogy van annyi tudományos készültsége, mennyivel jó gymnasiumi tanár bátran lehetne. Ott azon vidéken Gyoroktól 7 mértföldnyi távolság­ban B.-Sebesben küzd szigorú helyzetével 300 frt fizetés mellett a költői vénájáról s szép készültségéről ismeretes Tonik a Károly, a „gyermek mint vértanú" gyönyörű köl­teménynek, s mostanában kiadott vallásos s erkölcsi irányú több költői müveknek szerzője, pedig elhiheti ám akárki is, hogy szigorú helyzetének borongó fájdalma lelkének húr­jain gyakran végig vonul, de ö e fájdalmat keblébe rejti el, s ottan lantja idegjeinek érzékeny dallamai közé vegyíti, s letörölvén a szemébe önkényt lopódzó könnycseppet, nyájas szelid kedvre nyílik meg keble, s költői geniusa feléje re­pülvén, megénekli vígan a szüret kulacsát, s ha vasárnap reggel öt kis egyházának egyszerű harangja templomba szólítja, Péter apostol buzgóságával áll szószékre: s az ide­gen népfaj közé vegyült magyar töredéknek ihletett hangon elénekli „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar." De hányan vannak e hazában szerte-szórtan hozzájok hasonló jeles késziiltségü prot. lelkészek, kik csekély 200 — 300 frtnyi csekély fizetésért tanulnak, tanítanak, de nem panaszkodnak, hanem keblükbe rejtett szent fájdalommal, várják e hazának, ebben a nemzetnek, s a prot. egyház sza­badságának felvirágzását, s innen folyólag szigorú sorsuk javulását; de ugylálszik N. S. úr mind ezeket nem látja, ö egyedül saját ábrándjaiban látja a valóságot, na hiszen még elég fiatal is arra, hogy saját ábrándjaiban boldognak kép­zelje magát; vigyázzon, hogy az ábrándokban szemlélt va­lóság helyett egy rém árnyát ne ölelje egykor kebelére. Ugylátszik, hogy ö az általa mélyen gyűlölt felügye­lettől akar minden áron szabadulni, s hogy célját érhesse, vádolja a prot. papságot zsarnoksággal, korlátlan hatalom­mal, s az azzali visszaéléssel, azon papságot, melynél a hie­rarchicus hajlamok, vágyak, s törekvések minden eszközei hiányzanak, mely ugy a mult, mint a jelen válságos idők viharai közt önfeláldozás, s férfias kitartással híven segiti megőrizni a prot. egyház drága szabadságát, melyérti küz­delemben egykor többen elvérzettek: ha ö rágondolt volna a nápolyi gályák vértanúira, kik közt pedig tanitók is va­lának, de kikel nem a papi zsarnokság s felügyeleti jog alóli menekvés vágya vitt marlyromságra, ha rágondolt volna a legközelebbi időből azon erkölcsi hatásában magasztos jele­netre, hogy a szegény tiszaháti s nyírvidéki papok kurátoraik kíséretében, mély buzgalomtelt kebellel zárandokoltak apo­stoli módon, — mert a 200 — 300 frtos fizetésből nem lelik még gyakran elöfogatra sem, — a kálvinisták Jerusáleme, Debrecen, felé, csak azért, hogy sorakozhassanak ök is azon bátrak közé, kiknek együttes erkölcsi phalánxán, az absolut irányú hatalom ércfegyvere megtört, — ugy bizonyosan nagyobb kímélettel szólott volna e testületről, de ö mindezt nem látja, hanem vádolja tovább tudatlansággal azon testü­letet, melynek sorai közt vannak nemcsak szép műveltségű, hanem valódi tudósok, irók, költök, kiket épen azért joggal illethet meg a tiszteletes tudós cim, kik általában véve is a több hazai felekezetek lelkészei műveltségének színvonalán alól nem állanak. Vádolja végre a lelkészi testületet rész­vétlenséggel, s Isten tudja még mivel; az elmélkedés írójá­nak egyéniségéi jellemző e vádra nem felelek, ha kívánni fogná később szívesen, felelnek arra a kézzel fogható té­nyek, az élő példák, de hál arról nem tehetünk, ha valaki a szenvedélytől meg vakulva nem akar látni. Szóval ö a lelkészi testület érdemeinek desavouálásá­val, s a felügyeleti jog compromissiójával, ugy látszik, füg­getleníteni akarja magát az egyháztól, mert hiszen mire is mutatna másra azon kifogást melyet tesz a presbyterium, pa­pok, esperesek s dékánok felügyelete ellen, mint arra, hogy ö sem egyiket, sem másikat nem akarván, függetlenségre

Next

/
Thumbnails
Contents