Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

mikor hatalmának átruházható részét másokra átruházza, hatalom növekedésének a világon mindig a jogfoglalás, a hatalommegkaparitás volt jele, záloga: az egyház mégis jogokat adományozott, de soha föltétel nélkül, soha a hely­zetek biztositéka nélkül. *) Ily biztosíték volt sz. István király, és az ös magyar alkotmány: változtak a királyok, kivált az idegen házak korszakában, de a helyzetek azok maradtak, a király jó akaratjáról a nemzet, a nemzet jó akaratjáról a király bizto­sított, mind a kettőről pedig a kath. alkotmány, a kath. nemzeti élet. Amikor a király eltért e szándéktól, a nemzet visszahívta öt kötelességére, például a törvény: beneficia ecclesiastica tanlum ecclesiasticis conferantur; mikor a nemzet hatalmas fiai megfelejtkeztek kötelességeikről, visz­szahívni igyekezett őket az apostoli király, például, a re­formatio első korszakában, és mikor a katholikusoktól erő­szakkal elfoglalt templomokat a kath. cultusnak visszaadatni rendelte, s ezt a linczi békekötésben és Tökölyi, Rákóczi belháboruk után tartott országgyűléseken is beokmányoz­tatta. Az apostoli király buzgósága nélkül egész Zemplén, Gömör, Zólyoní, Szepes, Trencsén megyében talán máig is missioi állapotban, kápolnákra szorítva lennénk, mert a Tö­kölyi, Rákóczy hadjáratokban, amerre átvonult a felkelők hadserege, legelőször a kath. templom foglaltatott le s prot. pásztorral láttatott el. A törökről mondják, hogy hova lábát teszi, ott hét évig nem terem semmi: hova Bethlen, Tökö­lyi, Rákóczy hadai hatottak, ott kath. cultus megszűnt, a kath. egyház pusztult. **) 6. Ad-e, adhat-e az 1848-iki alkotmány a mai viszo­nyok között, melyeknél azonban még mostohábbak is jöhet­nek, a kath. egyháznak biztosítékot, hogy az apostoli jogok *) Igazi szerencse, hogy Voltaire templomot nem rabolt ki, mert P. úr, csakhogy nevemet az annyira perhorrecsalt Voltaire mellé tegye, és ez uton is megbélyegezzen, kész volna még a templom­rablást is rám fogni. Avagy több alapja van-e azon absurdum­nak, amelyet e pontban nekem tulajdonit. Hogyan ? En mond­tam volna, hogy a pápák uralkodási vágyból osztogattak jogot világiaknak, s különösen fejedelmeknek? Micsoda jogok lehet­nének ezek? Mikor én szerintem papnak, legyen annak neve akár pápa, akár superintendens, akár nagymufti, akár Dalai Lama, más joga nem lehet mint az, melyet mindeniknek az ország tör^ vénye ad. Amint fenebb bőven kifejtettük, az egyház, qua egy­ház, tisztán szellemi intézmény s mint ilyennek nem az a feladata, hogy jogokat sürgessen, hanem hogy a kötelésségeket szentesítse és az istenszeretet terjesztése által a jogkövetelő önzést fékezze. Elég szomorú, hogy a keresztyén Rómában az egyház e szent feladatáról teljesen megfeledkeztek és mai nap ugy viselik mago­kat, mint a régi Rómában a királyság megszüntetésekor amaz if­jak, quorum in reg no libidó solutior fuerat, minélfogva, amint Livius megjegyzi, — n aequato jure omnium, licentiam quaeren­tes, libertatem aliorum in suam vertisse servitutem inter se con­querebanturMutató nomine de te fabula narratur! B. M. **} Háborús időben a hadakozó felek nem igen szoktak válogatósak lenni az esközökben, hogy az ellenséget megrontsák. A felhozott véres korszakokban az ultra montanok mindig az idegenek részén voltak és azoknak kezökre dolgoztak. Mi volt tehát természete­sebb, mint hogy a hazai párt az ultramontanokat honárulóknak, ellenségnek tekintvén, a gyűlölet egész mértékét a vallásra ís át­vitte, s pusztított ahol pusztíthatott. B. M. mindenkor az egyház javára fognak gyakoroltatni? határo­zottan ,nem'-mel kell felelni. Szeretnők, ha valaki az elég­séges biztosítékot kimutatná, mert mi ilyent sehol, semmi­ben sem találunk. Ez alkotmány cultusokat ismer, de me­lyiket vallja, ezt nem mondja; hogy a kath. egyház függet­lenségét tisztelné, szóval sem nyilatkoztatta; hogy szabad­ságát sértetlenül hagyná, erről sem biztosithat semmi. Ha mindezt is biztosítaná, arra mégis, hogy a ministcrium az apostoli jogokkal éljen, más biztosíték is kívántatik, t. i. hogy ezen jogokkal nem fog az egyház kárára élni, s ha igy visszaélni, módnak kellene lenni, hogy e visszaélés ká­ros kinövéseit megakadályozhassuk. *) Oly ministerium, melynél nincs szabály a kath. religiora nézve, e biztosíté­kot megnem adhatja. Iskoláinkat elfoglalta, egy nagy érsek által alapított, egy nagy király által apátságok, prépostsá­gok javaival gazdagított egyetemünket a protestánsokká! megosztani akarta, sőt, elszakítva a kath. egyháztól és re­ligiotól, protestánssá lenni akarja, az iskolákból a kath. religionak uralkodását kizárva, ezeket vegyes felekezetü­ekké téve, ezeket is elrontani szándékozik. Mondják, békét keres ez uton a törvényhozás; hol jogok sértetnek, hol a kath. szülök lelkismerete elnyomatik, ott nem lehet békét ielni. Végre a concordatumot, mely 1855-ben köttetett, becodificálja-e ? nem tudjuk, de hogy semmi concordatum­ról nem akar tudni, az széltében beszéltetik. Mai időben *) A „Religio" ez évi második számában kifejti P. úr, hogy miben állana szerinte ez a biztosíték, t. i. abban, hogy a római katholi­kus egyház, mint a világi hatalomtól teljesen független, a polgári törvényhozás fölé emeltessék, a mennyiben a kath. clerus az ő ius canonicumával a világi törvényhozást mindig akadályozhatná működésében, mig ellenkezőleg a világi törvényhozásnak a hie­rarchia kiváltságaiba semmi beleszólója nem volna. Hogy a római hierarchia ez úton elég biztosítékot nyerne, elhisszük. De hogy oly egyház irányában, mely dogmája szerint egyedül üdvözítő, s határozmányaitól eltérő minden vallásnézetet büntetendő és üldö­zendő eretnekségnek nyilvánít; oly egyház irányában, mely az élet legfontosabb viszonyaira, házasságra és gyermeknevelésre nézye a legkízárólagosabb elveket vallja ; oly egyház irányában, mely a szellemi életnek csak az általa vont körön belül enged szabad mozgást; hogy ily egyház irányában, ha a világi törvény­hozás annak túlkapásait nem mérsékelheti, a többi felekezetek miben találnák nyugalmuk, sőt létezhetésök biztositékát: erit mihi magnus Apollo, ki ezt nekünk megmondhatja. P. urat e rejtély megfejtésére nem szólítjuk fel; ő avval vágná keité a cso­mót, hogy térjen minden ember át a római kath. egyház kebelébe, s akkor minden jó leszen, aki azt nem akarja, úgyis kárhozat fia, ha elvész nem kár érte. De az állam igy nem gondolkodhatik. Az állam kebelében tényleg különféle felekezetek léteznek, s érde­kében áll, hogy azok egymás mellett békében létezzenek s köl­csönös ellenségeskedés által az államcélokat ne zsibbasszák. Az államnak tehát nem az áll érdekében, hogy egy testület előjogai­ról gondoskodjék, hanem hogy az összes polgárzat emberi jogai megóva legyenek. A históriából pedig azt tanuljuk, hogy ahol sikerült az egyháznak kiváltságos jogait a hazai törvényekkel szemben érvényre emelni, s a hierarchiát uralomra juttatni, ott ez uralom nyomán a szellemi élet pangása, az anyagi jólét pusz­tulása, az erkölcsiség elcsenevészése s általában az állam ha­nyatlása mindenütt bekövetkezett. Szembeszökő példák reá nap­jainkban a pyrenai félsziget, Mexíco és a Romagna. Azt hiszem, hazánkban senkinek nincs kedve, a nevezett országok sorsát iri­gyelni és példájokat követni. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents