Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-08 / 49. szám
lelkületű, önző híveivel s némely váradi református aristokrata családokkal kellett folytatnia, mig nem végre kifáradva, 1787-ben elfogadta a szalacsi egyház hiványát. Nyugalmat azonban itt sem talált, nemcsak itteni híveivel voltak heves harcai, de 3 év múlva egy szélesebb s jelentékenyebb küzdtérre állitatott. Nevezetesen az érmelléki, közép-szolnoki és bihari egyházmegyéknek egyik értekezletén elhatároztatván, „hogy a néhai felségos Bethlen Gábor fejedelemtől az erdélyi és in partibus levő papoknak az 1629 firól-fira adatott armalisának confirmáltatására ablegatus prédikátorok küldessenek a diaetára/' ezen deputatusoknak egyikévé e napló szerzője választatott. Következőleg szerzőnk jelenvolt az 179%. nevezetes országgyűlésen, részt vett a Siuay nevéről nevezett küzdelemben, ha nem volt is részese, de nagyon közel tanuja volt a budai zsinatnak, s itt a világi urak azon törekvéseinek, melyek az egyháziak tekintélyének s hatalmának teljes megtörését célozták. S kétségtelenül ezen lapok olvasói előtt a krónikának ezen része leend legérdekesebb; itt talál számos oly részletet s adatot, melyek habár szomorú visszaemlékezést keltenek is bennünk, de mégis érdekkel olvastatnak. Nevezetesek továbbá azon, szószerint közlött, kormányi, helytartósági leiratok, megyei végzések, melyek II. József alatt a vallási ügyekben, egyházunk jogait hol bővitőleg, hol az adott jogokat csorbitólag, megszoritólag adattak, mígnem végre az 179%-ik országgyűlésen, habár hosszas s nehéz küzdelmek után, jogaink biztositattak. De a tisztán politikai ügyek iránt érdeklődök is sok nevezetest találnak e műben. Bőven vannak itt ecsetelve II. József intézkedései, török hadjárata, az ezen alkalommal elkövetett zsarolások, Biharmegyének gyűlései, majd a törvénytelen pátensek ellen hozott alkotmányos szellemű, s a rég elfojtott, de ébredező s már-már diadalmaskodó szabadság iránti lelkesedéstől áthatott végzései, a koronának Bécsből lett ünnepélyes visszahozatala, az ez által költött csaknem mámoros öröm, az 179°/1 -iki országgyűlési pártok küzdelmei stb. Imé a munkából némi töredék: Biharmegyének 1780 január 4 — 6 napjain tartott gyűlésében a király rescriptuma felolvastatván,.. a magyar királyi commissarius gr. Haller József az ő Felsége kívánságát sok inditó okokkal támogatta, de a statusok kedvetlen zugolódással vették. A mikor tek. Péchy Imre ur igen hathatós orátiot mondott, melyben a hazai sebeket annyira lefestette, hogy hallásán sokan könnyeztek. Megmondatott ekkor, hogy a haza fundamentális törvényei meg nem engedik, hogy akármely szín alatt is diaeta nélkül életet és katonát adjanak.... declarálták a statusok, hogy készebbek mindent elszenvedni, mintsem az ország és nemzet végső elnyomattatásával törvényeiktől elállani.... a németnyelv, ugy gondoltatván, mint a magyar^ nemzet gyaláztatása, végeztetett róla, hogy többé azzal semmi dolgokban ne éljenek, hanem deákul vagy magyarul. Ha pedig a fels. consilium németül irna parancsolatokat, szedjék össze s küldjék vissza. A vármegye elvett régi pecsétjét a consiliumtól visszakérték, ha pedig vissza nem adná, végeztetett, hogy újonnan metszessék ki ily írással: Restitutum 1790. Debrecent mint királyi várost a megye jurisdictiója alól felszabadították, a domestica cassát a bellicatól különszakasztották. A policáj-direktiót eltörölték. A dimensio vagy földmérés félbeszakasztatott... . Valaki csak száját táthatta, mind assesornak tették ... (187 — 160. lap.) — Néhány lappal hátrább rajzolván szerző azon közörömet, melylyel hazánk a Bécsből visszahozatott koronát fogadta, a 201-ik lapon igy folytatja: Budára érkezett d. 21. február délután 4 órakor, és a bevitele esett ily renddel, Elől mentek azok, kik a koronát által vették a vármegye szélénél; azután a kunok, jászok, és kecskemétiek török sippal, a szentendrei és ó-budai lovasság, Buda városa lovasai; a pesti tanács kocsikban ; a vármegye deputatusai is kocsikban, sokféle ruhába öltözött nemes lovasok. Ezeket követte a korona, mellette 6 gardista, utánna a palatínus zászlóalja. Azután a korona őrzők hintája, s a kisérő nemesség; ez alatt az ágyuk ropogtak, a harangok zúgtak. A királyi palotához érvén, 6 kirendelt nemesek vitték fel a korona ládáját a palota nagy szállájába. Itt rövid oriátioja lévén az ország birájának, Zichi Károlynak, ki a akarta nyitni a ládát, nem nyilt. Németül más kulcsot kérvén, melyre mond egy ott álló magyar, ur, Nemes Zsigmond: „kegyelmes Uram! nem német korona az, nem tud az németül; próbálja excelentiád magyarul, ugy szóljon hozzá, majd kinyílik." Melyen mindenek elmosolyodván, a judex curiae is magyarul kinyitotta a ládát, s belőle a korona kivétetvén, a palota folyosójáról megmutattatott az összesereglett sokaságnak. Azután a láda a portól megtisztíttatván ismét elzáratott, a mikor egy német lakáj seperni akarván, mond egy ifjú magyar: „félre adta németje, hogy mered azt német kézzel fertőztetni ?í l Estve Pesten és Budán a legalább való ház is megvolt világitva. Csak a tanácsház előtt 1000 gyertyák égtek, és 50 hordó veres és fehér bor folyt vala szabad italra, 1000 cipók osztogattattak ki a szegényeknek, stb. Midőn szerzőnek a 224-ik lapon feljegyzett „magános godolatait" olvassuk, csak nem gondolkodóba esünk ha vájjon e gondolatok nem 1860-ban támadtak-é ? Igy reflectal nevezetesen: Igaz mondás „omne nimiuem nocet; ettől lehet tartani a mi hazánknak is, mely mindenben a nimiumott követi: eddig szégyenlett a magyar németül nem beszélni: most pedig magát azt a nemzetet gyűlöli, melynek nyelvén beszélt; ezelőtt kevés idővel szégyenlett a magyar nemzeti öltözetben járni, ritkán lehetett csak látni is becsületes magyar ruhát: most pedig a ruhabeli enthusiasmus hirtelen ugy el ragadott mindeneket, hogy nem a posztót paszamántozzák, hanem a paszomántott posztozzák meg. Nem is nadrág, nem is mente s dolmány, ha csak 2 s 3 száz rőf arany vagy ezüst sujtás nincs rajta, mely midőn elkopik, kétségkívül sokan nem tudják újítani. A sarkantyú ezüst és arany, a csizma gyöngyökkel s kövekkel rakatik ki, a mesteremberek gazdagodnak, ugy hogy most nem a varga lesz doktorrá :
