Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

hanem a doktor is vargaságra kívánkozik. Hát igy készül meg a haza boldogsága ? Most ez időben, midőn a francia nemzet minden arany és ezüst portékáját pénzzé tette, hogy hazáját boldogítsa, a magyar mind a ruhájára varratja, s mint az újonnan feltalált amerikánusok, tükröt viselnek a hátukon. A Rákóczy Ferenc idejében, midőn a nagy-szombati gyűlésen jelenvoltak az anglus és hollandus követek s békességre kérték a kurucokat, mond Bercsényi: „mi is lehetünk oly szabad társaság, mint Hollandia ;" melyre azt felelte Hamel Brünin : „Nos quando contra Hispanos bellum per 84 annos gessimus, omne nostrum aurum et argentum in pecuniam conflavimus ; vos autem in podice vestro gestatis." Ilyen hát most is a magyar nemzet libertás keresése; lesznek most is olyan Amadék, kik hátokon fogják a falujokat vinni a diaetára. Ehhez hasonló észrevételeket, leírásokat talál az olvasó a könyv több helyein. Érdekesen bár szinte a szerzőnek saját, talán kissé elfogult álláspontjából felfogva, s kissé sötét szemüvegen keresztül tekintve, iratik le a többek között a budai országgyűlés megnyitása, a veni sancte, melyen „az érsekek, püspökök, grófok csaknem aranyból, gyöngyökből s drága kövekből álló fényes öltözetekben, a vármegyék deputatusai várrnegyéjökbeli banderialis uniformában" jelentek meg stb. (251-3. lapon) egy kis epizodot is emlit szerző, mely mutatja, hogy ekkor már csakugyan meg volt a csira, melyből később a nagy horvát-szakadás kifejlődött. Ez nap én a horvátországi ablegátusokkal a hidon megismerkedvén — mondja szerző — egyik Bedekovics ur beszéllette, „hogy a magyarnyelvet nem vehetik be azért, mert szinte oly radikalis nemzet a horvát, mint a magyar, s nagy gyalázat volna az, hogy idővel elvesztvén a nyelvét, megszűnne különös nemzet lenni, s a magyarnak lenne szolgájává." Szeretnék még szerzőnek a vallás s egyház ügyeire vonatkozó elbeszéléseiből s észrevételeiből számos figyelemre méltó helyet közölni, de talán az eddigiek is tanúságot tesznek a felől, hogy szerző kora eseményeinek nemcsak figyelmes kísérője, de egyszersmind önálló gondolkodású megitélője volt, és hogy oly jegyzeteket hagyott hátra, melyeknek olvasgatása egyaránt élvezetes és tanulságos. JfT, KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Az Antikrisztus Islandbau. Ugy holland néplap Jézus istenségéről. Az ember hajlandó volna hinni, hogy a theol. napi kérdések csak a tanuló szobák rideg lakóit foglalkoztatják, — pedig már Island békés lakói halvérét is forrongásba hozák. Egy Payhull nevü svéd, mult nyáron Islandban utazván, utikönyvében (En Somar pa Island) tudósít, hogy ott a lakosságot általános forrongásba hozta egy könyv, rnelyet egy isiandi candidatus Kopenhágában először dán nyelven irt, de azután rövidítve isiandi nyelven is kiadott, s melyben bizonyítja, hogy a 4-ik evangéliumnak nem lehet János apostol a szerzője. Az ifjú canditatust sokan megégetni szeretnék, mások felakasztani — bár „in effige/* Egy lapjuk — az Islandigur kővetkező cikket hoz : „A Skirnir (lap) tudósít, hogy a mi candidatusunk Magnus Eirikston egy nagy könyvet adott ki, melyben — mint a Skirnir irja — nagyon alapos okokkal bizonyítja, hogy János nem írhatta a 4-ik evangéliumot, — s e mellett még oly csapásokat mér a papokra és theologusokra, hogy ezek ^gyengeségéről tanúskodnék, ha felelet nélkül hagynák. En bár e könyvet láttam, nem olvastam el; nem mintha hitem a Krisztusban gyengébb volna mint másoké — de tekintettel az imára „és ne vigy minket kísértetbe," s aztán — mondám magamban — ha az ördög ily szomoritó hatalmat nyert szegény Magnuson, kit egykor igázhitünek ismertem : még engem is megronthatna; aztán tudom nem fognak hiányozni, kik a nagy bőségben kéznél levő bizonyítványokkal — agyoncsapják. En csak bámulatomat és bánatomat akarom kifejezni a felett, hogy Krisztus dániai egyházában ily könyv, melynek célja a legszentebb vigasztaló isteni igazságot megsemmisíteni — kijöhet és terjedhet. Oh kialudt az atyák buzgó szelleme; ez uj Arius még nem iizetet el, e Servetus még nem dobatott máglyára ! Nem, e nyilt valláskáromló, a sátán ez eszköze bántatlan jár, sőt tiszteltetik azok által, kik Krisztus nyája felett kell vala hogy őrködjenek stb. stb." Aláírás : „Egy régi pap." Elnevezi ez a szegény candidatust mindenféle szép nevekkel : „ördög, a világosság angyala képében^ „farkas a juhok között" „setét megromlott lélek," melyek közül egy egész légió bujt Magnusba, s őt mint vak eszközt használják az evangelium ellen, mi ellen az ördögök mindig leginkább buzgólkodtak. Sőt végre rá jön, hogy ő az Antikrisztus. Inti a papokat: „álljatok ellene, ne fél rendszabályokkal, cáfoljatok meg, hisz van mivel, semmisítsétek meg, űzzétek ki az ördögöt belőle, s ha nem lehet, űzzétek el öt. Égessétek meg könyveit, — szebb időkben Öt is megégették volna!4

' Egy más cikkiró ugyan e lapban*) osztja ugyan a fénebbi véleményeket, de Antikrisztusnak mégis igen k i c s i nek tartja M a g n u s t, mert a régi sátán főapos -tolát nem a kis ördögök közül választja. Minden templomban általános imát ajánl, hogy Magnusból bújjék ki az ördög. (Az elme'ncz utazó biztosít, hogy az Islandigur nem éle lap.). Engedje meg az olvasó, hogy egyúttal egy más lapból is közöljek kis kóstolót; mi újra arról tanúskodik, hogy a mostani theologiai átalakulás mélyebb jelentőségű, sem hogy csak a tanuló szobára vagy legfenebb a tantermekre szorítkoznék hatása. Tudva van, hogy Hollandban két párt van; a modern és antimodern, mindkettő bir nemcsak tudományos — de egyházi néplapokkal is. A m. párt egyik közlönye „Volksblad aan de algemeene matschappeüjke belanger toegewijd" (Néplap az általános társadalmi érdekeknek szentelve) legközelebbi száma '„Vallás" rovatában következő cikket hoz : „Két vád van a modern theologusok ellen, miért főleg az orth. ref. keresztyének őket modern pogányoknak tartják. 1. Hogy a Krisztus istenségét tagadják, 2. hogy a keresztyénséget megfosztják megnyugtató erejétől, nem ismervén el, hogy a Krisztus halála oka az lett volna, hogy eleget tegyen a büntetésnek, melyet bűneink miatt mi érdemeltünk volna. — Mindkét vád részben igaz, rész*) Ha ez is „egy régi pap"-e arról hallgat a Krónika.