Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

— Én tehát, nt. szerkesztő ur ! kollegáimmal olykori esz­mecsere folytán is, jelen viszonyaink közt, csak egyetlen módon vélném a célt kivihetőnek, t. i. ha az egyházkerüle­tek komoly határazattá emelik s e.megyénként megren­delik, hogy minden egyház köteleztetik iskolai s illetőleg községi könyvtárt létesitni. Ennek mikéntjét ahhoz értő választmány dolgozná ki, de mindenesetre kimondassék, hogy a vonakodó egyének vagy testületek, polgár-ható­sági eljárással tiszteltetnek meg. Hol több felekezetűek alkotják a polgári községet, ott még inkább elkerülhet­len a polgári hatóság közreműködése, mert hiszen a nép­nevelés közvetlen államérdekü. — Ne tartsunk tőle s ne higyük, hogy köznépünk annyira kimerült pénz dolgában miszerint e célra adakozni tehetlen. Koránt sem ..! Tes­sék csak megtekinteni bármely nagy városban lakó köz­ügy emberérek falusi népünk fiatalságának társas élet­módját, kivált téli évszakban, — látni fogja, mily mulat­ságos összejövetelek tartatnak — a mi persze pénz nél­kül meg nem esik midőn még fonokáikba is húzatják, s örömmel componálnak öt-hat garast, hogy a muzsikáita­tás ára — két-három o. frt. előteremjék. S ez igy megy majd minden héten, ha lakodalom nem adja elő magát, Ök azért tudnak vigadni. Igen ám! mulatságra mindég van pénz, nemesebb célokra soha sincs! — Hogy aztán ily dalidókban a nemes magaviselet s illedelmes beszéd ritka madár - azt mindenki elhiheti. Ha tehát célt akarunk érni s népünket a nemesebb élvezetre szoktatni óhajtva, az erkölcs nemesítő olvas­mányok megkedveltetése által mívelődését előmozditaui szándékozunk — ismétlem, szabad tetszésére bizva a szent cél valósítását, csak századik helyen fogunk kivánt sikert tapasztalni. £7. T. ref. pap. A duaiaiiieUéki ref. egyházkerületben alakult „tanári gyáiuegylet'4 segélyezése. Molnár Aladár mi­niszteri titkár ur 100 frt. Szerk. KÖNYVISMERTETÉS. Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Pest 1868. Kiadja Ráth Mór. Az ujabb korban, valamint egyebütt, ugy nálunk is felismerték azon jó szolgálatokat, melyeket a mult idők krónikái, naplói, életirásai a történettudománynak tesz­nek. Miért is a közelebbi pár évtized alatt egymást érik az efféle munkák, a sajtó majd egyik, majd másik króni­kát hozza napfényre, s ezek által történelmünknek hol egyik hol másik oldalára derittetik fény. Kétségtelenül az említett munka sajtó alá rendezőjét H o f fe r Endre n.-körösi tanár urat is hazánk egyházi s polgári törté­nelme iránti érdekeltség ösztönzé ennek kibocsátására, történelmünk mezejét tőrekvék a címzett munka által is minél inkább felderíteni. Célját eléggé megközelítette. Nem valamely setét ismeretlen térre vet ugyan világot e munka, mert hiszen krónikánk szerzője 1748-ban szüle­tett, s naplójának jegyzetei legnagyobb része az 1809-ik évek közötti eseményekre vonatkoznak. E korból pedig vannak már adataink, okmányaink quantum satis. nem­csak, de olvasóink közül bizonyára többen érintkezés­ben is voltak már oly egyénekkel, kik mint szem- s fül­tanuk élőszóval is elbeszéltek sok egyes részletet az em­iitett kor érdekes eseményeiből. Nem is igen hoz fel ezen krónika semmi olyas eseményt, melyet nagyjából lega­lább nem ismertünk volna. Ismerjük ezen évtizedek val­lásos mozgalmait, II József szabadszellemü, de alkot­mányellenes s korát előző intézkedéseit, az ezek által ébresztett ellenhatást, majd ezek visszavételét, II. Lipót s II. Ferenc uralkodását, az 170°^ ik országgyűlést, a protestáns egyház világi és egyházi tagjai között folyta­tott heves versengést, Sinay szereplését, a francia forra­dalmat, Napoleon hadjáratát stb. Es mégis felettébb sok érdekest és ujat találunk az apróbb, de a fő eseményekre tetemes fényt cleritő részletekben. Ha egy magas hegy • tetőről áttekintünk egy messze elterülő vidéken, távolról sem mondhatjuk, hogy ezt már egészen ismerjük, hogy ebben már semmi érdekest nem találhatunk. Nagyon is sokat. Söt ha ezen kor minden eseményeit részletesen is­mernénk is, még akkor is érdekes látnunk, hogy egyhá­zunknak egyik képzett lelkésze micsoda szempontból fogta fel és ítélte meg ezen kor politikai s egyházi törté­nelmének egyes mozzanatait. De lássuk közelebbről magát a naplót. Szerző jegyzetei között találunk ugyan egyes jegyzeteket még az időjárásról is, megjegyzi p. o. mikor volt nagy hideg, tartós tél, vizáradás stb. megemlékezik majd a drága­ságról, majd az olcsóságról, egyes vendéglőknek p. o. Pesten az „Arany Sasnak" árjegyzékéről stb.; de ezek csak mellékesen érintetnek, fő figyelme korának vallási s politikai küzdelmeire van fordítva. Az első másfél íven megérintvén születéshelyét (Veszprémet), első nevelteté­sét, miskolci, majd debreceni lakását, s diákoskodását több apró részletekkel p. o. ez utóbbi helyen a zöld tóga és sinkó eltöröltetését, a patkós csizma meghagyatását, a consistorium által lett megbüntetését „egy Józsefnapi comédiai excessusért, u. m. leányokkal való táncolásért," majd elbeszélvén böszörményi rektoroskodását, Hollan­diába tett utazását s visszatérését, hozzá kezd azon ese­mények elbeszéléséhez, melyek 1782 után n.-váradi lel -készkedése alatt történtek. Érdekesen beszéli el miként törekvék a n.-váradi püspök s káptalan II. József türelmi rendeletét Váradon meghiúsítani, hogy a reformátusok által épített fatemplomot miként romboltatta le a püspök, miként hordatta ki a lelkész s tanitó holmiját az impro­visált lelkész s tanitólakból, hogy mily sok, hosszas küz­delembe, megyéhez, kormányhoz való folyamodványba felterjesztésbe került, mig valahára a reformált egyház, élvezhetéséhez jutott a türelmi rendelet által nyújtott, de még folyvást sokképen keserített kegyelemmorzsáknak. E küzdelmekhez csaknem hasonlók voltak azon küzdel­mek, melyeket a lelkes buzgó lelkésznek saját közömbös /

Next

/
Thumbnails
Contents