Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-03 / 5. szám

és pedig mindkét ízben hasonlithatlan viharban, feltartóztathatlanul dühöngött tűzvész által, lakház és melléképületek, s néhány kivételével, ruha- és élelmi készlet nélkül maradt 110 kesergő család hulló könnyeit felszárítani szívesen siettek. E nagylelkű adakozók névsorába gróf Károlyi Ede ö mlgát, ki a tüzeset alkalmával a közeleső Radvány helységből átlovagolván a vész színhelyére — hol egy égő ház faláról még az oltást is megkísértette — s így személyesen győződvén meg a tűztenger nyomában támadt pusztulásról, azon Senecai és Cicerói szólamok igazságával egyezőleg : „kétszeresen becses a segítség, ha önként és hamar jö," azonnal 150 frtot tett le kiosztás véget egyik alólirt kezébe; ugyanakkor erdejéből 80 házra szarufát és lécet, majd később midőn a végzet ismét felvonta gyászát felettünk 30 házra szinte szarufát és lécet, aZ eddig hozzáfolyamodóknak pedig az uradalmában lévő illető rakhelyekröl kémény építéshez szükséges meszet és téglát rendelt meg kegycsen tisztjei által ajándékképen kiadatni, mely az építkezni szándékozó jelentkezők kívánságára pontosan és híven teljesíttetik is. S mig egy részről — a hozzánk semmi egyéb, mint csupán 20 évi jóismeretség és békés szomszédság által köttetett — nemes gróf, a meglevő s mind fenyegetőbbé váló nehéz viszonyok közt, ily módon s ily alig fölülmúlható mértékben hozza áldozatait a szenvedő emberiség oltárára, s fűz hazafiúi érdemeihez soha nem enyésző ujabb érdemeket: addig bájos és nűvelt lelkű neje K o r n i z s Klára grófnő ö mlga másrészről, ama krisztusi szavak által is: „Valaki egy ily gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nekem veszi fel gondomat" (Mát. 18, 5), buzdittatva, de főkép saját szive sugallásait követve, amaz uj szövetségbeli joppei keresztyén nő Tábithához hasonló szenvedelemmel — ki „gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal" (Csel. 9, 36), — a szegény gyermekek ügyét vette pártfogása alá oly módon, hogy 12 éves és ezen alul levő, 23 fiúnak öt-öt frtos gubát és egyéb felső ruhát, 32 lánynak szinte egész felső kész öltözéket adott át a megindult szülék előtt karácson ünnepét előzőleg. Nemde nem megragadó gyönyörű példája—e ez a felebaráti munkás szeretetnek ? Ezenkívül egy nála zörgetőt sem bocsátott még el maga elől anélkül, hogy 1, vagy 5 frttal meg ne örvendeztette volna; — söt hogy kimerithetlen jóságának annál többoldalúságát mutassa ki— melyben ismét az az anya szép értelmének hív felfogása oly szépen tükröződik — szekéren kenyeret, lisztet stb. is küldött a romok és hamu alól sok esztendei keresményökből csak egy falatot vagy annyit éröt is összekeresgélni nem tudó családanyák s más égettek számára. — Valóban egy ily erényekben is oly gazdag úrhölgyre büszke lehet neme és az egész testvér haza, melynek légkörében született és növekedett, s mi nem szűnünk meg kérni a gondviselést,hogy drága életének napjait és esztendeit, férjééivel együtt, kellem- s tehetségdús gyermekeik boldogitására, magas irányú hírneves rokonaiknak örömére, az ügyefogyottak gyámolitására s a haza javára, teljes megelégedésben az emberkor legkésőbb határáig terjeszsze. Az érkezett küldemény szerint második helyre leheljük megyénk igazságszeretö bölcs kormányzóját gróf Péciti Manó ö mlgát, ki 50 frtot juttatott rendelkezésünk alá. — Harmadik helyre jön hg Breczenheim Ferdinándné született föméltóságú Schwarzenberg Karolina hgnö, ki fényes környezete gondűző zajában s megszokott jóléte s kényelmei közepette e hon határán túlról is megemlékezvén az elhidegült tűzhelyek lakóira is, utasitá kedvelt jószág igazgatóságát, hogy részünkre, tőlünk nem messze fekvő erdőségéből gerendának való fákat fél becsárért az illető erdészeti tisztek által utalványoztasson. Ily elözetek után, — midőn a r.katholika egyháznak buzgó ugyan, de minden felekezetességen felül emelkedett hívei oly önzetlen készséggel munkálnak oda, hogy egy azelőtt virágzó ev. ref. községet a végelenyészéstöl megmentsenek, — legyen szabad reménylenünk, hogy egyházmegyénk s egyházkerületünk sem fogja — a tornyunk bádogozásaért fizetni kellő tetemes összeg pótlásául egyházunk által kért fél papfizetésnek megadását, oly s általunk nem tudott okból berendelt lelkész elfogadásához kötni, kitől szivünk lelkünk egészen idegen. Itt meg kellene már neveznünk azokat, kik 14 frt 90 krt. t. Kaposi Mihály lelkészünkhöz küldöttek, de fájdalom ! becses neveiket, miután a mull év utolsó napjainak egyikén élni megszűnt jó emlékű h. lelkészünk által azok velünk nem közöltettek, a nyilvánosságnak át nem adhatjuk. — Gönc városa küldött 8 frt 36 krt, t. Péczeli János úr, a szántói járás föszolgabirája gyűjtött 40 frt 68 krt, mely összeghez a következő helységek járultak : Erdőhorváti 3 fát 31 kr. B.K.-Várallja 4 frt 30 kr. Baskó 4 frt. Szántó 13 frt 13 kr. Szína 3 frt 81 kr. H.-Büd 2 frt 44 kr. Golop 3 frt 88 kr. Gibárt 1 frt 70 kr. Perc 2 frt 11 kr. Arka 2 frttal. Ezeken kivül nem felejtkezhetünk meg a közel és távolabb vidékbeli falvakról sem, melyek közt Bozsva, Pálháza, Radvány, Vilv lakosai minden tekintetben utánzandó jeleit adák a tiszta keresztyéni szeretetnek. Mely soknemü jótékonyságaért az egyeseknek és községeknek, midőn szivünk mélyéből eredő forró hálánkat és meleg köszönetünket nyilvánítjuk; egyszersmind helyzetünk borzasztó elgondolása, mely a tél sanyaruságai mellett a hosszan tartott esőzések által még súlyosabbá tétetett, és a jövőbe minden kilátás nélkül való kitekintés kényszerítenek, hogy segélykiáltásunkkal ismét hozzátok forduljunk minden rendű, rangú mélyen tisztelt honfiak és honleányok kiken az úrnak hasonló vagy más csapása illetetlenül általment : ne zárjátok be sziveiteket és kezeiteket szűkölködő testvéreitek ínsége előtt, söt tekintsetek reánk a könyörülő Jézus szemeivel, reánk, kik a kétségbeesés örvénye előtt állunk; „kiki a mint elgondolta szivében ugy cselekedjék, nem szomorúságból vagy kényszerítésből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten, ki az ö hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a ti jó kedvetekből való adakozástoknak haszna reátok térjen" (2 kor. 9, 7. 8). — Az adományok utasíttathatnak alulírottakhoz Abaujmegyébe. UtópóstaFilkeháza. A község nevében Bodnár István és Bodnár Miklós.