Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-03 / 5. szám

Bécs, 1867. jan. A magyarországi patentalis töredék gyakran el akarta már a világgal hitetni, hogy csupán Magyarországban vannak ellenei; azonkívül pedig az egész világ rokonszenvével találkozik. Mennyire ámítja magát is (vagy csak másokat akar ámítani?), arról tanúskodik a következő adat, melyben a patentalis mozgalom egyik fő eszköze fölött kérlelhetetlenül szigorú Ítélet van elmondva. Schenkel „Alig. kirchl. Zeitschrift" cimii folyóirata ez évi első füzetében egy bécsi tudósítás van közölve, melyben panaszkodnak a jezsuiták azon szándékáról, hogy Bécs vidékén akarnak letelepedni. Egyébiránt reményli tudósító, hogy elfogják őket távolítani. Azután pedig igy folytatja: „Ha a jezsuitákat Bécsből csakugyan elűzik, akkor kérjük, ne tessék elmulasztani az alkalmat egyűttal S z e b e r é n y i t „a protestáns theologia" tanárát is bepakkolni és elküldeni. Lesz még talán idő és alkalom ez ember politikai és theologiai pályájáról közelebbről megemlékezni. Egyelőre mi is osztozunk minden becsületes protestáns szégyenérzetében azon prostitutio miatt, melyet e tót charlatan dr. Kuzmány fölött tartott halotti beszédében az evangelikus egyházra, melyet ö állítólag képvisel, hozott stb. Ebből láthatni, hogy az oly handabandák fölött, milyent a patentalisták tanúsítanak, a józan külföld sem itél kíméletesebben, mint mi. GYÁSZHIREK. Most vesszük a szomoritó hírt, hogy Szeremley Gábor tudor és a sárospataki főiskola hittudományi tanára, élete 63-ik, tanársága 29-ik, boldog házassága 20-ik évében folyó 1867. év január 26-án meghalt. Addig is mig a boldogultnak bokros érdemeit és szeretetreméltó tulajdonait körülményesebben méltányló nekrologot közölhetnénk, ki kell fájdalmunkat fejeznünk a nagy veszteség felett, melyet e halál által a prot. egyház és iskola szenvedett. Have pia anima ! Ismét nagy veszteség érte a hazát, az egyházat, a tudományt. de különösen a debreceni h. h. főiskolát, melynek egyik nagy tudományu jeles tanárát, néhai tekintetes Csányi Dániel urat, a magyar tud. akadémia levelező tagját, s 1861-ben Debrecen város egyik képviselőjét kisértük örök nyugalomra e hó 22-én, ki hosszas betegeskedés után e hó 20-án szenderült jobb létre. Temetése a főiskolai összes ifjúság, a boldogultnak mélyen tisztelt tanártársai, rokonai s nagy számú tisztelői kíséretében történt, kik mind az idvezültnek katonautcai házához gyűlvén, onnan a h. h. nagy templomba mentek, hol nt. Révész Imre úr gyönyörű halotti beszédet tartott, azon alapigék szerint, melyek Dániel próféta proféciás könyve XII. része 13-ik versében vannak megírva; szépen vázolva s hasonlítva össze Dániel próféta fogságát és szenvedését az idvezült halottnak a hazáért kiállott nehéz fogságával s szenvedéseivel; meghatóan fejtvén ki a beszéd első részében azt, hogy minden küzdelem után is csak a sirban találunk nyugodalmat, s ebből következőleg a siron tul találjuk meg a részrehajlatlan igazságszolgáltatást. Ezután a boldogult tanár urnák rövid életrajzát olvasta fel a nt. űr, mely után meghatóan búcsúztatta el özvegyétől, gyermekeitől, rokonai s testvéreitől, nagytiszteletü s tekintetes tanártársaitól s az egész jelen volt gyülekezettől. Midőn a templomból kijöttünk, ott láttuk a templom előtt a boldogultnak tanítványait, kik közül 24-en, lobogó fáklyákkal kisérték szeretett tanáruk földi részeit a ceglédutcai sírkertbe, ez által is kimutatván néhai tanáruk iránti mély tisztelettel párosult szeretetüket. Ugy a háznál, mint a templomban, valamint szintén a temetőben is mindig a főiskolai énekkar (Cantus) működött, mindenik énekdarab jól begyakorolt s meghatóan szép volt. Béke lebegjen a sokat szenvedett tanár úr hamvai felett!! Debrecen, jan. 25. 1867. Domokos Sándor-Nyilatkozat. 1865. febr. 4-étől Pesten tengek folytonos nélkülözések közt. 1866. apr. 19. az egyetembe eleitől kellő taneszközök nélkül kelle járnom s most már a legszükségesb élelmi költség — söt biztatás nélkül hagyatva, Iegüdvösb célom elérésétől fosztatom meg. Fent irt évben Szikszóról egyházkormányi részint túlzott, részint szabály s rendellenes követelések miatt távozván, b. é. superintendens föt. Zsarnay Lajos úr azok főbb igaztalan követelése előadása után, egyház iránt engedelmességet sürgetett s nem azok igazságát bizonyitá; annyival inkább meggyőződtem az eljárás igazságtalanságáról. Ez év oct.—nov. „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-ban közlött hirdetésem kivánt siker nélkül maradt, Pesten létem alatt mintegy ötször pályázva mindannyiszor s hitem szerint méltatlanul mellőztetém. Helyei: H.-Vásárhely több izben,