Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

letben a népnevelés ügyéért lelkesülő, független egyé­nekből alakult testületek. Annyi bizonyos, uraim, hogy épen azok, kik leghe­vesebben kardoskodnak, javaslatunk ellen, nem igen gon­dolkoztak annak mivolta felől. Tudom , hogy egy ur kinek e tárgyban több ismerettel kellene birnia, nem átal­lotta nyilvános helyen azt állítani, hogy javaslatunk a nemzetnek belekerül évenkint két millió fontjába, s megsemmisíti egyeseknek a népnevelésre irányzott jóaka­ratú törekvéseiket. E két állítást egy lélekzet alatt eresz­tette ki száján. Pedig, ha, midőn a gúnyra nyitja föl aj­kát, elolvasta volna ajánlatunkat bizonyosan meggyőző­dik arról, hogy jóslatai egymásnak ellenttnondnak, s a kettő egyszere nem valósulhat meg. — Ha az egyének tétlenül maradnak, s iskolát nem állítanak föl, az állam­nak nem kell semmit sem kiadnia, s hogy ha az államnak két millióra rúgna föl kiadása: az az oka, mert az egyének oly csudás s hihetlen erélylyel működtek, hogy önkény­tes adakozás folytán négy milliót tudtak előteremteni. Ezután azt hozta föl a képviselő ur, hogy nem alkotmányos uton jártunk el, a képviselőház hatáskörébe vágtunk, szóval előtte a népnevelési egylet törvénytelen gyülde. Egyszer maga magát választott testületnek, más­szor maga magát kinevezett testületnek cimezgeti azt. Ez egylet ép ugy nem önválasztott testület, mint a keres­kedelmi minisztérium. A királynő által kinevezett testület az, s ebben ő felsége a felelős miniszterek meghallgatásá­val a birodalom fenallásával egykorú jogát gyakorolta. De ez ellen azt vetheti a képv. ur, hogy alkotmányos el­járás az leendett, ha e felett is az országgyűlés határoz. De ugyan mért? Országgyűlési határozat törvényesíthet olyat, mi eddig törvényellenes volt. De ki hallotta azt va­laha, hogy országgyűlési végzés szentesítsen oly valamit, a minek törvényessége régtől fogva elismert tény. Termé­szetes, hogy ha az idegeneket országunkból kitiltani vagy valami rosz indulatu ellenségünket törvényszéki ítélet nélkül bezáratni akarnánk; erre már minket fölhatal­mazó végzés szükségeltetnék. De miért követeljünk or­szággyűlési végzést oly ügyben, mit anélkül is bárki, még Finsbury képviselője is végrehajthat. Hát kitől van megtagadva az iskolaállitás joga, adhat bárki is jutal­mat egy tanítónak, nyugdíjjazhat egy hűségesen kiszol­gált oktatót. Amit a királynő bármelyik alattvalója te­het, miért nem tehetné azt maga a királynő? — Tegyük föl, hogy magántárcája oly tömött lenne, mikép ily jóté­kony célra százezer fontot adományozhatna, hogy ezt te­hesse, országgyűlési engedélylyel kellene-e őt erre fölha­talmaznunk. Javaslatunk minden pontjait törvényes uton módon bárki is létesítheti. — Fejedelem és alattvaló, a kiben hajlandóság, kinél pénz van. Pénzünk nincs, s ezen pénzért járulunk a legalkotmányosabb uton a képviselő­házhoz. E tekintetben követett eljárásunk nem ütközik össze a régi gyakorlattal, nem ellenkezik az elvvel. Ugye bár több katonai növeldénk van ? S az ilyen iskolák föl­állithatására nem szükségeltetett országgyűlési végzés. Hadügyi titkár koromban én lehettem szerencsés ő fel« ségét értesíteni a katonák leánygyermekeinek helyzete felől. Sok ily gyermek vándorolt az ezredek után s neve­lésük rendkívül el volt hanyagolva. O felsége mindjárt egy rendeletet volt kegyes kibocsátani, mely szerint min­den hadtestnél egy nőiskola állitassék föl. Erre nem kel­lett országgyűlési végzés, mert nem látta senki sem tör­vényellenesnek egy olyan iskola fölállítását, hol a lány­kák az írást az olvasást, varrást főzést tanulhassák. Ha erszényem engedte volna, én magam létesíthettem volna azt. A parliamenthez csak a szükségeltető pénzért kellett folyamodnom. De talán bocsánatot kellett volna kérnem, hogy ily világos ténynyel erősítem állításaimat. Javaslatunk ellen fölhozott másik ellenvetés, hogy az ö felsége alattvalóinak vallásos meggyőződéseivel ösz­szeférhetlen. Sokszor híresztelték, de még sohasem bizo­nyították be, mintha az egylet a főegyházat különös elő­nyökben részeltetné. Uraim, én gondosan átolvastam, át­tanulmányoztam a javaslatot, bár igy jártak volna el az ellenzéki urak is. Ismétlem, hogy gondosan átolvastam, s áttanulmányoztam ; ugy veszem észre, hogy az példátlan pártszinezet nélkül van szerkesztve. Az ajánlandott ösz­szeget minden hitfelekezetre való tekintet nélkül osztjuk szét. A független iskolai elöljáróságok egy rangban álla­nak a fő egyházi hatóssággal. Azon ifjú, ki a szabad egy­ház tagja, ép ugy választhátó főoktatóvá, ép ugy része­sülhet jutalomdíjban, mint ki a székes egyházat látogatja. A nonconfirmista, vagy, conformista tanitók ugyanazon előnyben részesülnek, s ugyanazon szolgálati idő lefolyása után, ugyanazon föltétek alatt, épen annyi nyugdíj biztosíttatik számukra. Szeretném, ha némely urak, a helyett, hogy a vallásszabadságról, s lelkiismereti jogról üres szóvirágokkal állanak elő : e világos kér­désre válaszolnának. — Tegyük föl, hogy valamelyik nagy városunkban van négy iskola t. i. egy fő egyházi, függetlenekkel összeköttetésben álló, továbbá egy bap­tista és Wesley iskola, micsoda anyagi és részrehajló kedvezményt nyújt tervjavaslatunk, elvonván azt ez utóbbi háromtól, a fő egyházi iskolának ? — Hát nem világos-e az, hogy, ha hanyagság vagy rosz vezetés mellett a fő egyházi iskola alá sülyed, mig a nemegyesült iskolák vi­rágoznak, emezek részesülnek az állampénztár által kia­dott jutalomdíjban, az egyháziskola részére pedig nem jut segély. Nem lehet tagadni, hogy oly községeknél, melyek egy iskolánál többet nem állithatnak föl: azon egyház­testület birand előnynyel, melyhez a többség tartozik. De ez nem a mi hibánk. — A lehetőségig kivánt részre­haj latlanságnál tőlünk többet követelni nem lehet. Ha egy faluban, — melynek lakossága 900 főegyházi s 100 függetlenekből áll, — volna egy főegyházi iskola, s a dissenterek nem állithatnának iskolát, természetes, hogy ezen faluban az egyházi iskola részesülne a kedvezmény­ben a nemconfirmÍ8ták kizárásával. De jegyezzük meg, hogy itt az egyházra, mint egyházra, nincsen párttekintet. A főegyháziak részesittetnek az államsegélyből, de nem azért mert oda tartoznak, hanem azért mert ők alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents