Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

a keresztyén érzület és magaviselet a községben ápoltas­«ék és előmozdittassék ?" b) Az egyházi székek jogai és kötelességei. 1. Egyházi ügy. 177. §. Az egyházi szék veszi tanácskozás alá és látja el a község, egyházi ügyeit, igyekszik abban a val­láserkölcsi és egyházi életet ébreszteni, előmozditani, s végrehajtja az egyházi törvényeket és rendeleteket. 178. §. Tiszte gondoskodnia az istentisztelet alatti rendről és csöndességről, ugy a délelőtti mint a délutáni alkalmaknál. Hogy a rendet és csöndet az istentiszeleti órák alatt a templom környezetében s a község távolabbi környékén fentarthassa, az egyházi szék a községi tanács­csal érintkezésbe lép. 179. §. Az egyházi szék kötelessége, a papnak se­gítséget nyújtani azon egyházi cselekményeknél, a me­lyeknél arra szükség van, mint a szentvacsora kiszolgál­tatásánál ; továbbá gondoskodik az egyházi alamizsna- s mindennemű szereteti adó begyűjtéséről; tanácskozik minden, isteni félelemre, vasárnap és ünnep megülésére s az itjuság egyházi oktatására vonatkozó különösebb in­tézkedésekről. Ily dolgokban, melyek a templomi ügyet illetik, nevezetesnn a nyilvános istenitisztelet külső elren­dezésében és igazításában a pap részéről, az egyházi szék beleegyezése nélkül semmi lényeges változtatás sem té­tethetik. 180. §. Jogában és kötelességében áll az e részben kibocsátandó tüzetesebb határozmányok szerint a láto­gatásoknál bizonyságot tenni a papról s a község vallás­erkölcsi állapotáról. 181. §. Tiszte fölügyelni az egyházi célokra szol­gáló épületek és azok tájékának illendő karban tartására, mint szintén temetőhelyekre és azok elzárására. Őrködik a halottszemlét, eltemetést és a temető kertet illető or­vosrendőrségi szabályok végrehajtása felett, s a netaláni áthágásokat a határozásra illetékes helyre fölterjeszti. A temetőkertbeli emlékek felállítása tervezetök és kiterje­désök tekintetében az egyházi szék jóváhagyása alá esik. Netaláni mérsékelt díjak ilyen jóváhagyásokért az egy­házi vagyon javára esnek. 182. §. Jogában áll, azon kérdéseket, kivánatokat és indítványokat, melyek általában az egyházi ügyre, vagy a község különös szükségleteire vonatkoznak, ta­nácskozás alá venni, és ha ez utóbbiakat önmagától nem foganatosíthatja a járási egyházi székhez utasitnia. A zsi­nat határozatairól is értesíttetik. 183. §. Az egyházi szék az egyházközségi gyűlés­nek javaslatot ád a kántor (illetőleg orgonista), templom­szolga (Sigristen) és sírásó választására, a mennyiben a választás nem ruháztatott át reá. Ezeknek kötelességö­ket pontonkint előszabja s őrködik azok teljesítése felett. A kántor fizetése az egyházi vagyonból legalább 50 frankra megy havonkint, ott pedig, hol nem tartatik ren­desen reggel istenitisztelet legalább 30 frankra. Kivéte­lesen olyan községekben , hol a kántorságra pályázók közt, a kihirdetés megtörténte után, az egyházi szék előtt egy alkalmasnak látszó személyiség sem jelenkezett, az egyházi szék kívánatára a községi iskolai hatóság egy erre alkalmas tanitót jelölhet ki, mely esetben azonban az utóbbi hatóságnak joga van az egyházi székkel egyetér­tőleg megállapítani a fizetést, és két év lefolyása után a kántorságra uj pályázatnyitást kivánni. (Folytatjuk.) I S K 0 _LA í) G Y. A népnevelésröl. (Vége.) / Ily kormányzati elméletet hirdetett először 1846-ban Anglia non reformista felekezetéhez tartozó néhány nagytekintélyű egyén. Nehéz felfogni, hogy kitünö te­hetségű nemesszándéku férfiak, — szívesen megengedem hogy ez uj elmélet barátjai közt ilyenek is találkoznak — hogy eshettek ily képtelen s veszélyes tévelygésbe. Sze­rintem mégis van egy magyarázata. Az egész a vissza­hatás nagy törvénye működésének példája. Az iparsza­badság tárgyában mostanában küzdött hosszas és nehéz tusát diadalmasan nyertük meg. A vita folyama alatt so­kat beszéltek és irtak a szabad verseny előnyeiről, s a kormányra borulható veszélyekről, ha az egyéneket jo­gosan illető dolgokat korlátozza. S ebből kifolyólag az oly félszeg emberek, kiket üres szavak által el lehet ámí­tani, a kik nem igen szeretnek okoskodni, igen hajlandók voltak a politikai s erkölcsi tényekre is oly elveket alkal­mazni, melyek csak ugy válnak előnyösökké, ha a keres­kedelmi ügyekre illesztetnek. Ezek aztán nem elégedve azzal, hogy a kormányt arra kényszeritették, miszerint rendelkezésük alá bocsásson egy eddig jogtalanul bitorolt hatáskört, most már el akarják attól rabolni még azon tért is, melyet eddig soha kétségbe nem vont joggal birt, s melyet észszerüleg kétségbe vonni nem is lehet. „Már," igy okoskodnak, „ha a szabad verseny előnyös a kereske­delemre, bizonynyal hasznos az a nevelésre alkalmazva is. Más egyéb cikkeknek p. o. a cukornak beszerzése a szükséglő szabad tetszésére van hagyva, s ennek az a következése lett, hogy azóta bővebben el vagyunk látva cukorral, mintha az ellátásróli gondoskodást az állam vállalta volna magára. Azt hisszük ennél fogva, hogy a neveléssel is többre megyünk a kormány gondoskodása nélkül/' Ki hallott valaha ennél ferdébb okoskodást ? Ha valaki jól el van e látva cukorral: az, ő rajta kivül másra nem tartozik. De, hogy kellő nevelést nyert e, az már il­leti szomszédját, illeti az államot is. Ha cukort nem ve­het, hát nélkülözze, legyen el anélkül. De az nem enged­hető meg, mivel a nevelésért nem fizethet, tehát bárdo­latlan marad. A vagyonosok s azok nevelői között Smith Ádám szerint szabad verseny jöhet létre. A zene- s olasz nyelvtanárt szabad tetszése szerint fogadhatja föl a szük­séglő. De mi lesz azon millióból, kik szegénységük miatt

Next

/
Thumbnails
Contents