Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

/ - • "f": Az államban létező vallások egyenjogúsítását és azoknak szabadságát akarta, de nem akarta azt, hogy itt bárki s bármi sektákat állítson. Mert ekkor kimondotta volna azon elvet is, hogy itt muzulmánok háremeket állithatnak keresztény államban, mormonok települhetnek a közerkölcsiség kigunyolására. stb. Ezt, ugy hiszszük, sem a törvényhozás sem a kormány, sőt még az ellenzék t. egyik vezére, Tisza Kálmán sem akarhatta. Az „Esti Lap"ról nem szólunk; aki ily lélekben járó közemberiségi kérdésben is az elvi megállapodást feleslegesnek, s az esetről-esetre történendő határozást elégségesnek tartja, annak a lelkiismeret szabadsága, ugylátszik, csak olyan bagatelle, mint a húslimitatio, melyet a körülmények szerint változtathatni. A „Független Lapokban megjelent cikkre azonban lehetetlen, hogy néhány bővebb megjegyzést ne tegyünk. Először is üdvözöljük a ,,Független Lapok" szerkesztőjét ezen, katholikus szempontból, sikamlós téren, a zsidó emancipatiójának terén, üdvö -zöljük őt, mivel ezt nem, az ultramontan lapok módjára, csak „mint szükséges roszat," hanem mint a magyar társadalom céljaival egyezőt, ugy amint a kormány törvényjavaslata szól, minden fentartás nélkül helyesli. De az idézett cikkben felhozott többi nézeteket egyáltalában nem tartjuk helyeseknek. — A t. cikkiró ur maga bevallja, hogy az 1848-iki törvény „szabad vallást akart,"* s hozzá teszi „de nem vallásszabadságot." Senki nálamnál az 1848-iki törvények iránt hódolóbb tisztelettel nem viseltethetik; de azért nem átallom kimondani, hogy az akkor hozott vallástörvény, mintha csak puszta gyakorlati indigentiából, minden vezérelv nélkül készült volna, sem szabad vallást, sem vallásszabadságot nem állapit meg, hanem hogy a „bevett" vallások között századok óta fen volt gyászos következésü súrlódásoknak egyszer valahára véget vessen, kimondja „a törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve" a jogegyenlőséget, azaz: amennyiben a bevett vallások mint ilyenek az államvédnökségét (jus adocatiae) igénybe veszik, erre nézve mindannyian tökéletesen egyenlők sigy nem létezik többé uralkodó vallás. Az általános vallásszabadság: tehát az 1848-© iki törvényben nem is érintetik, de épen azért kizárva sincsen; nem elv, hanem positiv jogigényekkel szemben positiv államtörvény állapittatik ott meg. Amit 1848-ban elmulasztottak, azt ma után kell pótolni, s azért szükséges mindenek előtt általános elvet kimondani, s azt aztán positiv törvények által részletezni. Szabad vallás! Áldott legyen, ki e szót, mint a lelkiismereti szabadság menhelyét, legelőször szőnyegre hozta. Kinek a hibája, hogy amint állnak a dolgok, szabadság és egyház közt csak nem kiengesztelhetetlen ellentét tátong, — nehéz volna megmondani: iliacos intra muros peccatur et extra; de annyi bizonyos, hogy szabad vallás szabad államot föltételez, mert valamint igaz az, hogy, ha egyedül csak az állam szabad a vallás pedig nem, akkor a vallás, vagy ennek külső nyilvánulata, az egyház leend az állam rabszolgájává, ugy megcáfolhatatlanul világos az is, hogy a szabad vallás szabad állam nélkül az állam rabszolgaságát idézné elő. A mai társadalom tehát méltán hangsúlyozza a szabad vallást szabad államban. E nagy eszme azonban csak akkor fog valósulni, ha célul tűzetik ki Krisztus Urunk emez örök emlékezetű mondata : „adjátok meg az Istennek, ami az istené és a császárnak, ami a császáré," azaz e mondatot a modern társadalmi nyelvre lefordítva: „hagyjátok meg az államnak, ami az államé, de hagyjátok meg a vallást az emberi kebelnek." E szempontból kiindulva törvényhozásunk egyedül helyes teendője kimondani, hogy valamint nem tűrné el, hogy a vallás, vagy ennek\ külső nyilvánulata : az egyház az állam ügyeibe beavatkozzék, ugy viszont nem érez magában jogot a vallási, a hitbeli dolgokba való beavatkozásra. Ha ez megtörténik, akkor ki van mondva a szabad vallás szabad államban, de egyszersmind ki van mondva a vallásszabadság is, amit a „Füg -getlen Lapok" t. szerkesztője megengedni nem akar; mert ha az állam nem avatkozhatik be jogosan a kebel legszentebb sajátjába, a hit és vallás dolgaiba, akkor nem akadályozhatja meg senki vallásos meggyőződésének nyilvánulását, nem gátolhatja uj secták keletkezését sem. Amit cikkiró a vallásszabadságra nézve a muhamedanok és mormonok háremeiről mond, az csak 97 *