Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-08 / 49. szám

a tárgy nem helyes felfogásának eredménye ; mert a hárem nem vallási, nem dogmái dolog, hanem polgári institutio, amibe az államnak minden vallásfelekezetre nézve igen is van joga bele avatkozni. Ez történik Északamerikában is, ahol, bár ott legnagyobb vallásszabadság uralkodik, a mormonokat többnejiiségök miatt nem tűrik, és halálra üldözik, de nem vallási meggyőződésük, hanem a polgári törvénybe ütköző tény miatt. Cikkiró szerint „törvény által el nem ismert vallásfelekezet tagjai a politikai jogok élvezetéből még az 1848-iki törvények által is kizárattak," tehát helyesen történik, ha ma is a törvényhozás esetről esetre zsinattá alakul és a vallásokról mint de recipiendis s non recipiendis ítél. Hogy a Nazarénusok cikkiró szerint akkor a be nem veendők közé sorozandók lesznek, szavaiból elég világos. E szerint mai szabadságunk korában megérhetjük még azt is, hogy kik actu a hazának polgárai, pusztán vallási meggyőződés miatt a polgári jogok gyakorlatából kifognának rekesztetni és a törvény, mely ma százados igazságtalanságot szüntet meg csak arra való lenne, hogy holnap a nemzet gyalázatára uj, positiv igazságtalanságot szentesítsen. De mindez hagyján, ha a nemzeti gyalázat árán legalább biztosítást nyernénk a felől, hogy az embertelen üldözés utján a rettegett, szegény nazarenusoktól megszabadulnánk. Azonban 18 > százados tapaszlalat azt bizonyítja, hogy az üldözés a felekezeti szellemnek legnagyobb ápolója s igy távol attól, hogy a felekezok elleni törvény szigora a bevett vallásoknak kedvezne, a fanatismust élesztve inkább az elszakadozókat szaporítaná. A „Független Lap"ok egész apologiája ismét csak azt igazolta, hogy „Causa patrocinio, non bona pejor erit." Valóban szép volna, ha e kérdésben a jobb oldal férfiai a zsidók helyett magokat emancipálnák, és Tisza Kálmán módositványa mellett szavazva a vallásszabadság nagy elvét proclamálnák. A vallásszabadság elvének törvénynyé emelése a zsidók speciális emancipatióját természetesen feleslegessé tenné, de nem tenné feleslegessé annak kijelentését, hogy ezentúl a zsidó vallás törvényesen bevett vallásnak tekintetik és igy az állam védnökségére is számot tarthat. Amerikában, a teljes vallásszabadság országában, ez utóbbi nem szükséges, mert Amerikában az alaptörvények szerzői, a történelem által bebizonyított amaz örök igazságból indulnak ki, „hogy törvények e't hivni fel valamely vallás támogatására annvi mint azt gyöngíteni még azokban is, kik annak jelességében, valamint az isteni szerző oltalmában kegyesen biznak; elleneiben pedig okvetlen azon gyanút táplálná, hogy a hivek nagyon is ismerik vallásuk gyarlóságát és helytelenségét s azért nem merik ügyét saját magára bizni" ehhezképest Amerikában az állam az egyházfelekezetek iránt semmi kötelezettséget nem vállalt, s igy az egyháznak semmi köze az államhoz és viszont az államnak az egyházhoz. Nem ugy nálunk és az egész ó világban; itt a cultus az állami közigazgatásnak egyik ágát teszi és ehezképest minden egyházfelekezetnek az állam irányában bizonyos jogigényei vannak, megkívánja tudni Ilik, hogy az állam védnökségében részesüljön, hogy az állam gyakorolja reá nézve a jus advocatiae-t. E körülménynél fogva az ó-világ minden államaiban a vallásszabadságnak ez az értelme, hogy mindaddig, mig valamely vallásfelekezet a ,,jus advocatiae-t igénybe nem veszi, addig az állam annak valamint tanaival, ugy institutioival is, amennyiben polgári törvényekbe nem ütköznek, mitsern törődik; azonban nem ismervén azt mint egyházat, egyháztársasági jogainak védelméről szó sem lehet. — Mihelyt tehát valamely vallásfelekezet egyháztársasági jogok érvényesítése végett az állam védnökségét igénybe veszi: az államnak nem csak joga, hanem kötelessége is, az illető felekezet confessióját átnézés végett követelni, megvizsgálandó, vájjon nem foglal-e az magában oly tanokat, melyeket védeni az állam érdeke ellen volna; s ha véleménye szerint ilyeneket tartalmaz, akkor a jus advocatiae-t, de csakis ezt, joga van megtagadni. Polgári jogok gyakorlatától azonban vallásos meggyőződés nyilvánításáért senkit sem foszthat meg jogosan az állam, s ebben áll a vallásszabadság, amely mindenek előtt proclamálandó. Ballagi Mór.