Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

iránt oly humánus bánásmóddal tanitotta, hogy az ország minden részéről seregestül toldultak előadásaira a hallgatók. Az 1830—1848 években Széchényi zászlója alatt küzdött az igazi de nem rohanó szabadelvüség mellett. 1838-ban Gyarmathi Terézt vette nőül. A magyar szabadságharc Dósának életében is válságos forduló pontot képez. O ugyan nem vállalt hivatalt; habár többször megkínálták vele, csak 1849-ben, midőn a haza legnagyobb veszély­ben forgott, fogadta el Brassóban a kormánybiz­tosi állomást, mely hivatalában igazsággal, sze­retettel, lehető szelidséggel és legnagyobb becsü­letességgel járt el; Brassó még ma is hálásan em­legeti nevét. A szabadságharc legyőzése után Vásárhelyre internáltatott, és javai zár alá tétettek. 1851-ben a Székely-föld kormánybiztosi hivatalával lőn megkinálva, de ő nemcsak azért nem fogadta el ez állomást, mert elve volt semmi kormányhiva­talt, annál kevésbé az absolut hatalomtól, el nem fogadni, hanem, mint kinyilatkoztatá, azért sem, mivel őt a vásárhelyi iskolához több mint egy század emléke csatolja. Ezen tagadó válasznak az lett eredménye, hogy Dósa 1851 őszén a pesti haditörvényszék által megidéztetett s 1852 máj. 5-én 4 évi vár­fogságra lőn Ítélve, honnan azonban, leginkább a a brassóiak közbenjárására, félév múlva kiszaba­dult. A bécsi kormánynak legfőbb tendentiája volt, az uj nemzedéket magának nevelni, épen ez ok­ból Dósát minden hivatalra rehabitálta csak a tanári állomásra nem. 1853-ban az egyházi főtanács a vásárhelyi tanoda vagyoni és jogi gondnokává nevezte ki, 1857-ben pedig a marosi egyházmegye algond­nokává, később főgondnokává lőn megválasztva. Végre 1861-ben az erdélyi egyházi főta­nács engedve a mindinkább nyilatkozó közkívá­natnak , Dósát visszahelyezte tanári hivatalába. A megboldogult nem csak a tanári széken volt kitűnő, hanem a jogirodalom terén is magas helyet küzdött ki magának. „Erdélyi jogtudomá­nyát" a magyar tudós társaság 1861-iki nagy­gyűlése „önálló, jeles és szakját előrevivő műnek" nyilatkoztatta, nemcsak, hanem az 1866-ik évi nagygyűlés ugyanezen művét a 200 aranyos nagy dijjal jutalmazta. 1865 a haza politikai viszonyai jobbra for­dulván, Dósa is kilépett hosszas visszavonultsá­gából, s az erdélyi közvélemény egyhangúlag őt a mozgalomban az elsők közé helyezte. Valahány­szor szövevényes kérdés került szőnyegre, az er­délyi hazafiak az igénytelen, egyszerű tanárt szí­vesen ismerték el vezérökül nemcsak azért, mert alapos jogi ugy mint közigazgatási képzettségénél fogva a vezérszerepre leginkább volt minősítve, ha­nem különösen azért,mert a mérsékeltek tartózkodó óvatosságában, a radicalisok tántorithatlan hon­szeretetében bíztak, minden ember pedig töké­letesen meg volt győződve őszinte becsületes­sége és jóhiszeműségéről. Dósa egyike volt azon embereknek, kik igénytelenségükben erejüket nem ismerik egész azon percig, midőn a viszonyok tehetségöket előt­tük feltárják ; épen azért azon ritka szerencsében részestilt, hogy soha a maga iránt támasztott vá­rakozásokat meg nem hazudtolta, aminek termé­szetes következése aztán az lett, hogy polgártár­sai bizodalma mindig felkereste, valahányszor közös teendőre jó hazafi kellett. 1865 a kolozsvári gyűlés megalakulván, Dósa azon mint Marasvásárhely képviselője je­lent meg. Midőn pedig 1866-ban a kormány Ma­gyarország és Erdély unióját kimondotta, ugyan­onnan a pesti hongyülésre lett képviselőül meg­választva. Itt is csakhamar kitűnt a szerény fér­fiú jelessége, s a képviselőház alelnökeül lett meg­választva. Itt sok tekintetben érezhető lesz a hézag, amelyet Dósa kimúlta a törvényhozó testület­ben hágy; de leginkább kipótolhatatlannak mu­tatkozandik e veszteség majd akkor, ha Erdély politikai és egyházi uniálásának részletezésére kerül a sor; miután senki sincs a királyhágón innen és királyhágón túl, aki a két országrész po­litikai és egyházi ügyeit oly alaposan ismerné, mint ahogy ő ismerte. Senkiben sem volt az idők érzete, lelkesült­sége annyi mérséklettel és egyszerűséggel egy­beolvadva, mint a boldogultban, kit e tulajdonsá­gok egyikévé tettek a legritkább és legszere­tetreméltóbb jellemeknek, kinek társasága épen oly élvezetes, mint tanulságos volt. Béke lebegjen a jeles férfiú hamvai fölött! Ballagi Mór.

Next

/
Thumbnails
Contents