Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-11-24 / 47. szám
iránt oly humánus bánásmóddal tanitotta, hogy az ország minden részéről seregestül toldultak előadásaira a hallgatók. Az 1830—1848 években Széchényi zászlója alatt küzdött az igazi de nem rohanó szabadelvüség mellett. 1838-ban Gyarmathi Terézt vette nőül. A magyar szabadságharc Dósának életében is válságos forduló pontot képez. O ugyan nem vállalt hivatalt; habár többször megkínálták vele, csak 1849-ben, midőn a haza legnagyobb veszélyben forgott, fogadta el Brassóban a kormánybiztosi állomást, mely hivatalában igazsággal, szeretettel, lehető szelidséggel és legnagyobb becsületességgel járt el; Brassó még ma is hálásan emlegeti nevét. A szabadságharc legyőzése után Vásárhelyre internáltatott, és javai zár alá tétettek. 1851-ben a Székely-föld kormánybiztosi hivatalával lőn megkinálva, de ő nemcsak azért nem fogadta el ez állomást, mert elve volt semmi kormányhivatalt, annál kevésbé az absolut hatalomtól, el nem fogadni, hanem, mint kinyilatkoztatá, azért sem, mivel őt a vásárhelyi iskolához több mint egy század emléke csatolja. Ezen tagadó válasznak az lett eredménye, hogy Dósa 1851 őszén a pesti haditörvényszék által megidéztetett s 1852 máj. 5-én 4 évi várfogságra lőn Ítélve, honnan azonban, leginkább a a brassóiak közbenjárására, félév múlva kiszabadult. A bécsi kormánynak legfőbb tendentiája volt, az uj nemzedéket magának nevelni, épen ez okból Dósát minden hivatalra rehabitálta csak a tanári állomásra nem. 1853-ban az egyházi főtanács a vásárhelyi tanoda vagyoni és jogi gondnokává nevezte ki, 1857-ben pedig a marosi egyházmegye algondnokává, később főgondnokává lőn megválasztva. Végre 1861-ben az erdélyi egyházi főtanács engedve a mindinkább nyilatkozó közkívánatnak , Dósát visszahelyezte tanári hivatalába. A megboldogult nem csak a tanári széken volt kitűnő, hanem a jogirodalom terén is magas helyet küzdött ki magának. „Erdélyi jogtudományát" a magyar tudós társaság 1861-iki nagygyűlése „önálló, jeles és szakját előrevivő műnek" nyilatkoztatta, nemcsak, hanem az 1866-ik évi nagygyűlés ugyanezen művét a 200 aranyos nagy dijjal jutalmazta. 1865 a haza politikai viszonyai jobbra fordulván, Dósa is kilépett hosszas visszavonultságából, s az erdélyi közvélemény egyhangúlag őt a mozgalomban az elsők közé helyezte. Valahányszor szövevényes kérdés került szőnyegre, az erdélyi hazafiak az igénytelen, egyszerű tanárt szívesen ismerték el vezérökül nemcsak azért, mert alapos jogi ugy mint közigazgatási képzettségénél fogva a vezérszerepre leginkább volt minősítve, hanem különösen azért,mert a mérsékeltek tartózkodó óvatosságában, a radicalisok tántorithatlan honszeretetében bíztak, minden ember pedig tökéletesen meg volt győződve őszinte becsületessége és jóhiszeműségéről. Dósa egyike volt azon embereknek, kik igénytelenségükben erejüket nem ismerik egész azon percig, midőn a viszonyok tehetségöket előttük feltárják ; épen azért azon ritka szerencsében részestilt, hogy soha a maga iránt támasztott várakozásokat meg nem hazudtolta, aminek természetes következése aztán az lett, hogy polgártársai bizodalma mindig felkereste, valahányszor közös teendőre jó hazafi kellett. 1865 a kolozsvári gyűlés megalakulván, Dósa azon mint Marasvásárhely képviselője jelent meg. Midőn pedig 1866-ban a kormány Magyarország és Erdély unióját kimondotta, ugyanonnan a pesti hongyülésre lett képviselőül megválasztva. Itt is csakhamar kitűnt a szerény férfiú jelessége, s a képviselőház alelnökeül lett megválasztva. Itt sok tekintetben érezhető lesz a hézag, amelyet Dósa kimúlta a törvényhozó testületben hágy; de leginkább kipótolhatatlannak mutatkozandik e veszteség majd akkor, ha Erdély politikai és egyházi uniálásának részletezésére kerül a sor; miután senki sincs a királyhágón innen és királyhágón túl, aki a két országrész politikai és egyházi ügyeit oly alaposan ismerné, mint ahogy ő ismerte. Senkiben sem volt az idők érzete, lelkesültsége annyi mérséklettel és egyszerűséggel egybeolvadva, mint a boldogultban, kit e tulajdonságok egyikévé tettek a legritkább és legszeretetreméltóbb jellemeknek, kinek társasága épen oly élvezetes, mint tanulságos volt. Béke lebegjen a jeles férfiú hamvai fölött! Ballagi Mór.