Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

A drága halott előttünk feküdt, midőn a posta a következő másik lesújtó gyászhírt hozta : Mély fájdalommal jelentjük, felejthetetlen férjem s illetőleg atyánk Benedek Lajos, a hajdúböszörményi ref. egyház idősb lelkipásztorának, az alsó szabolcsi- és hajdukerületi egyházmegye esperesének, e f. nov. hó 16-án éjjeli 11 —12 óra között, boldog házasságunknak 40-ik, életének 68-ik évében történt gyászos kimultát.... Hajdu-Böszörmény nov. 17. 1867 Benedek Lajosné szül. Nagy Juliána, Benedek Júlia férjezett Somosy Mihály, Benedek Mária férj. Soltész Farkas, Benedek Pál, Zoltán, Hermin nejével. *) lX-ik Közlés az egri en. ref. leányegyház felsegéllésére a helybeli gondnokhoz beküldött kegyes adományokról. Tek. Zsoldos Imre egri főgondnok 100 frt; — t. c. Varga István ur 15 frt; — a noszvaji ref. egyház 10 frt, mltgs Szathmári Pál tornai főispán 50 frt, tek. Szabó Szakái Borbála asszony 5 frt, tek. Ferenczy Józsefné asszony 5 frt, Schneider József cs. kir. kapitány 5 frt, tek. Platthy Józsefné született Hodossy Klára asszony aláírási ivén begyült 57 frt, tek. Mezősy László ur ajándéka 50 frt, a soproni Gusztáv Adolf-egylet 20 frt, az egri ref. templomszentelés alkalmával sept. 15-én tartott sorsjátékkal egybekötött bál tiszta haszna lőn 720 frt 54 kr; — összesen 1037 frt 54 kr. Báthy Lajos. algondnok. A „Prot Lap4

' t. szerkesztőjéhez. Kérelem! Azon tisztelt barátaimat, s az általam vezetett missioügy híveit, kik irántam bizodalommal viseltetnek, szívesen kérem, hogy becses tudósításaikat, mint szintén az uj pályát futó missioi lapok számára igért közleményeiket, jelenlegi tavaszig tartó — tartózkodásom helyére, Galacra, intézni méltóztassanak, idvezlettel s áldáskivánással. Galac, nov. 8. 1867. Czelder Márton, raissionárius. Missióügy. A legközelebb elmúlt évek folytán e lap hasábjain az adakozások rovatában a moldva-oláhországi egyházakra tett kegyadományok legnagyobb szerepet játszottak, s az év elején szinte örült az ember lelke, ha a zárszámadásban együtt láthatta a számokat, melyek külhonba *) Kérünk bővebb nekrologot. Szerk. vándorolt hitsorsosínk felsegélésére csak e lapok szerkeztőségéhez befolyt tekintélyes összegeket jelölték. Egy idő óta azonban, fájdalom ! hetek múlnak el, mig e. szent ügy fölsegélésére egy-egy csekély összegecskét kaphatunk. Többször felszólaltunk már mi a moldva-oláhországi hitsorsosok érdekében, de szavunk csak elhangzott s legfelebb is annyi eredmény nyel dicsekedhetünk, hogy egyik másik e.kerület, mint hatóság, rendesen elküldi évi segélyadományát, mely magában véve meglehetős Összegecskét tesz ugyan ki, de koránt sem elég arra, hogy az ott kint működő lelkészek és tanitók belőle csak tengődve is elélhessenek, még kevésbbé, hogy abból egyéb, mulhatlanul szükséges, egyházi és iskolai kiadások csak ugy a hogy is fedeztessenek. Nem célunk recriminatiókkal elöállani, nem akarjuk a már behegedni kezdő sebekről a köteléket leszaggatni, nem teszünk szemrehányást senkinek, nem akarjuk újból kutatni, ki volt oka a moldva-oláhországi egyházak iránti valóban örvendeztető pártolás megszűnésének; csak annyit mondunk, hogy a kivándorolt magyar protestánsok hitéletét legnagyobb veszély fenyegeti, ha az e. kerületeken kivül egyesek is nem nyújtanak tehetségükhöz mért segélyt e szent ügy előmozdítására és fentartására, a mi a magyar protestantismusra nézve becsületbeli dolog. Mi, kik távol vagyunk moldva oláhországi hitsorsosinktól, csak az odavalók felvilágosításából érthetjük meg az ottani viszás helyzetet. E tekintetben alább közlünk egy levelet, mely főt. Nagy Péter erdélyi püspök úrhoz volt küldve, ki azt kellő tájékozás-nyújtás végett szerkesztőségünkhöz beküldeni szíveskedett. Az érintett levél igy hangzik : Főtiszteletü ur! Lehetetlen hogy fájdalommal ne teljék el kebelünk, ha még mindég azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi főt. superintendentiák közöl egyik másik teljességgel nem akarja elismerni az erdélyi püspökségnek oláhországi egyházaink fölötti fenhatósági jogát, és segélyét oly egyénre pazarolja, aki egy idö óta csak a zavarosban halászgat, s aki a hozzá begyült pénzadományokat csaknem haszontalan kiadásokra dobálta ki, templomot építvén ott, hol prot hívek csak igen kevés számmal vannak. Pitesten is felépült a templom s fájdalom sokszor nincs kinek harangozni, nincs kinek hirdetni az isten igéjét; igy áll a dolog mindenütt. Az egyház hivatalnokai pedig, hogy koldulni ne kénytelenittessenek, idegen nyelvek tanításával tengetik életöket. Poroszországból is vannak itt ifjú lelkészek, de ezeknek íizetésök van, s ha egyházat akarnak alapitni, a hívek számot vetnek magokkal, hogy van-e pénzök, s ha nincs, házat bérlenek és ott is tudnak imádkozni, amellett folytonosan gyűjtögetnek magok közöttf, s csak akkor fognak az építéshez, ha elég erőt fejtettek ki. A magyar protestánsok egyházi hivatalnokai pedig a nyomorban nyakig úsznak, és Galacon mégis újra felesleges építkezésekbe akarnak fogni, pedig a magyarországi nyomor mellett nagyon elég volna, ülendő ellátással, a poroszokhoz hasonlólag, csak lelkészeket tartani. A főt. superintendentiák, véleményem szerint, leghelyesebben cselekednének, ha az ugy szólván senki által sem használt puszta falak építése által külföldön nem szaporítanák a nyomort, hanem inkább minden módot el-