Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

cses leveléből s a hozzá mellékelt jegyzőkönyvi kivonatból felette kedves örömmel értesültem, azon lelkes buzgóságról, melylyel a dunamelléki reí. egyházkerület folyó évi october 28-án s következő napokon tartott közgyűlése az általam indítványozott népnevelési egyletek alakítása iránt nyilatkozott. I-Iogy indítványomban nyilvánuló törekvésemet, önök uraim, nem értették félre, de sőt nemesen méltányolták; hogy az általam valósítani javasolt eszmét melegen fogadták: ez nekem nagyon jól esett, de nem lepett meg, természetesnek találom, sőt őszintén megvallom, vártam. Igenis számítottam és joggal számíthattam reá, hogy a főtisztelendőséged kitűnő főpásztori vezérleté alatt álló azon e.kerületi közönség, mfly eddig is oly elismerésre méltó buzgalommal munkálkodott a népnevelés terén, hogy a hazai protestáns e.kerületek között, ennek kebelében látjuk a népiskolai oktatást legjobb lábon állani, — most sem fog e téren mellékes érdekek által vezettetni; hanem egyedül ügyszeretetétől indíttatva, szívesen fogadandja a népnevelési egyleteket, melyek csak az ő működésének hatását fokozzák, sikerét könnyítik, a nélkül, hogy az iskolák feletti rendelkezési jogát egy hajszálnyival is csorbíthatnák* Kik nemzetünk művelődését igazán szivükön hordozzák, s következőleg, a kik azt semmi nemű egyéb tekinteteknek alá nem rendelik, s egyszersmind teljes erejökbŐl dolgoztak is annak előmozdításán. — azok jól tudják, hogy egyházaink működése minden erőfeszítés mellett is, magában elégtelen a népiskolai oktatást, ohajtott állapotba emelni, — azok minden törvényes és erkölcsileg szabados módot megragadnak, mely köznevelésünk fejlesztésére segélylyel kínálkozik. A "protestánsok legdrágább kin csökül őrzik egyházi autonómiájukat, és méltán. Eddig is ez biztositá számukra a vallás- és tanszabadságot, — erkölcsi jóllétük e két fő feltételét. A protestánsok közül többen, épen önkormányzatuk érdekében, idegenkedtek a javaslottam népnevelési egyletek alakításától. Ámde én nem tudom átlátni, miként veszélyeztethetné az autonomiát azon indítvány elfogadása, mely legfőlebb arra nyújt módot, hogy az autonomiát a, tanügy terén több egyén gyakorolja mint eddig. Egyébiránt felette gyengének tartják azok a protestáns egyházat, kik attól féltik, hogy országos törvények által biztositott jogait, legnagyobb részben vagy épen kizárólag saját híveiből alakult magán egyletek ellen sem tudná megőrzeni. Hála Isten önök attól nem félnek, mert elég erősnek érzik egyházukat arra, hog}' jogait fentartsa. és hogy a népiskolák felőli gondoskodásaért a legnagyobb nyilvánosság ítélőszéke előtt is megállhasson. De másfelől belátják, hogy nemzeti fönmaradásunkat és az egyházi életet fenyegető legnagyobb ellenségünk. népűnk szellemét lenyomva tartó t u d a t-1 a n s á g és műveletlenség; jól tud ják, hogy ez olyT

zsarnok, melyet hazánk minden művelt polgárának egyesitett erejével és az intelligentia minden fegyvereivel is, csak kéménv és hosszú küzdelem után. remélhetünk legyőzhetni. Eddigelé e téren az egyházak és az irodalom majdnem egészen magukra hagyatva harcoltak. Jövőre az alkotmányos államkormánynak is legfőbb gondjai közé kell számítania a népnevelést. Főleg roppant elmaradottságunkat tekintve, én még ezt sem tarthatám elégnek és indítványomban még egy nagy tényezőt javasoltam; t. i. a társulatokba egyesült társadalmi erők működését. Szilárd meggyőződésem, hogy a népnevelésünkben csak az egvházaknak, az államnak, a társadalomnak és az irodalomnak vállvetett közreműködésük képes ohajtott eredményeket előteremteni. Minél több oldalról terjesztjük a fénysugarakat, annál nagyobb leend a világosság. A hozzám küldött jegyzőkönyvi kivonat bizonyítja, hogy a dunamelléki ref. e.kerület közönsége osztozik e meggyőződésemben, mert e nézetekből kiindulva, hozhatá szép határozatát. Ez nekem megnyugvást és reményt ad művelődésünk ügye iránt, bár tudom, hogy nem személyemért, hanem a valósítani javasolt eszme üdvös voltáért hozta helyeslő határozatát, mégis mint indítványozótól fogadja érte hálás köszönetemet. Kérem főtisztelendő uraságodat is, vegye szívesen köszönetemet kedves közléseért. Egyébiránt főtisztelendő uraságodnak kitűnő tiszteletem és nagyrabecsülésem nyilvánítva maradok Budán, nov. 10 -én 1867. B. Eötvös József \ s. k,