Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-03 / 5. szám

nen tartani, sikerülni fog- bizonyosan ezután is addig a meddig azt az elmerüléstöl megmenteni. Ezek szerint tehát, mondja nt. úr „ha mindennek ugy kell maradni amint van, mert uraink azon elvet követik, hogy minden ugy van jól, a mint van" egy kérést intéz ö a dékánokhoz. Mielőtt e kérés taglalatába bocsátkoznám megbocsát nekem, ha egy kis kitérést teszek. Azt hallottam régen, hogy az egykori theologiae professor tanítványai előtt a jó prédikáció kellékeit taglalván, a többek közt következő példával világosította, s tette mintegy kézzelfoghatóvá a dolgot: a jó prédikációnak úgymond olyannak kell lenni, mint a vőlegény menyasszonyávali első táncának, elöször is maga előtt szépen ellejteti, azután magához szorítván jól megforgatja, a forgatás után magától elbocsátja ugyan, de ugy, hogy szeme elől sohasem téveszti; épen ugy bánt ön eddig elmélkedésében a papokkal, azon különbséggel, hogy maga előtt szépen nem igen lejtette, hanem tüstént jól megforgatta, a forgatás után magától nem messze ugyan eleresztette, de ugy hogy szem elöl sohasem tévesztette, most azonban még tovább megy s ugy tesz velök mint a csalfa vőlegény menyasszonyával, ki megunván a forgatást, át adja azt forgatás végett a vöfélnek; ugy tetszik, mintha már ön is befáradt volna a forgatásba s átadja őket a dékánoknak, hogy azok forgassák: Nem akarom részletezni, hogy a forgatás első stádiumává!, a tiszteletes asszony konyhájára, s a tiszteletes úr pincéjére való élces hivatkozással, mily tiszteletlenséget tanusit az elmélkedés irója a dékáni szervezet s azon testület ellen, mely annak életbeléptetését üdvösnek s célszerűnek látta, ez eljárás maga magát megbélyegzi: hanem áttérek a forgatás különböző stadiumaira. Nt. úr tehát a dékánoknak kötelességükké akarja tétetni annak megvizsgálását, „hogy járat-e a pap egyházi s iskolai lapot, népiskolai közlönyt, valamely olcsó politikai lapot, vannak e bibliai magyarázatai, szakkönyvei, nem az apjáról, vagy nagyapjáról maradt sárgákkal jár e a templomba, tud e müszabályos beszédet készíteni, eltudja e az szabályosan szónokolni ?u

még eddig nem hallottuk, hogy a dékánok a tanítóktól a leckét kikérdezték volna, addig hát mig ez nem történik, majd csak a templomban papolgatunk hallgatóinknak, — tovább — „nem mond-e el egy prédikációt egy évben négyszer is ?u

és igy 30 év alatt í'20-szor ? elmondjuk biz azt édes N. S. úr, ha egy évben nem, a másikban, ha nem is szórói-szóra ugyan azt, legalább ugyanazon eszméket, inert hát lássa, — véges értelmünkkel nem bírjuk felfogni, hogy p. o. faluhelyen is évenkínt a catechisation, biblia magyarázaton kivül a vasárnapi, sátorünnepi s temetési beszédek számát csak 80-ra téve is, 30 év alatt 2400 prédikációt, hogy lehessen ugy elkészíteni, hogy azokban ugyanazon eszmék, ha más szavakkal is, többször elő ne forduljanak. Na de hagyjon békét nekünk N. S. úr, van nekünk elég dékánunk, kik elölt minden vasárnap kétszer, s még azonkívül is elégszer kell tenni, és kik. — de elhigye — bírnak annyi értelemmel, s felfogással, hogy meg tudják ítélni, melyik a kidolgozott, s melyik a rögtönzött beszéd, mikor készülünk nagyon jól, s mikor kevésbé, ugyanazon szövegről, melyről ma papoltunk, mikor s hányszor papoltunk? mert hát vannak többen egy községben, kik esetrölesetre feljegyzik a szövegeket, s ha mi nem szégyenlünk ugyanazon szövegről, ugyanazon eszmékkel 30 év elforgása alatt, több ízben is szószékre lépni, ne vegyen ön magának fáradságot helyettünk szégyenleni: elvárjuk majd öntől, minthogy már különben is ingremiálva van, mily müszabályos beszédekkel fogja egyházi irodalmunkat gazdagítani s milyen Demosthenes leend. N. S. úr beszéde 2-ik részében elpanaszolja, hogy ök tudatlanok, a tudatlanság okait is érintvén. Nem lehet, úgymond, tudós tanitó, a huszár káplárból, asztalos és szűcs legényből, mivel nem tudhatja az ember azt a mire nem, készült: nagy igazság, hogy tudós tanitó egyikből se lehet, de ebből nem következik, hogy valamennyire képzett ne lehessen, s csudálkozom rajta, hogy önnek a sipkacsináló tanitó ellen is van kifogása, ki tudomásunk szerint az ön praeparandiájában készült tanítóságra, s az Ön által részére kiállított bizonyítvány alapján alkalmaztatott, s ki azonban a látogatási jegyzökönyvek szerint nem sikertelen tanitó,— turpe est doctori cum culpa redarguit ipsum. Elpanaszolja továbbá, hogy tudósok nem lehetnek, sem a novitius diákokból, sem a 3. 4-ik gymnasiumi osztályokból, sem a theologus diákokból került tanitók, a két elöbbeniek azért mert nem taníttatnak az elemi osztályok sikeres tanítására vonatkozó tudományokra, az utóbbiak, mert nem tanítóknak, hanem papoknak képeztetnek : mint szinte „a gymnasiumi tanárok sem lehetnek tudósok, mivel a dogmatica s exegesis nem foglalják magokban azon tanokat, melyekre a gymnasiumi tanárnak szüksége van, annak pedig nem a tanárok okai, hogy tanárokat képzőintézetről a papság nem gondoskodott Önnek kétségen kivül sok kellemetlenségi lehettek a papokkal, hogy ily meggondolatlanul oly vádakkal sem átallja őket terhelni, melyek minden józanon s elfogulatlanul gondolkozó előtt első tekintetre is személyes ellenszenv kifolyásának bizonyulnak, ha e mulasztásra nézve valaki ellen vádat lehetne emelni, az minden bizonynyal nem egyedül a papság ellen irányulhatna, hanem a világiak ellen is, mennyiben az e.kerületi hatóság — mely hivatva van tanintézetek állítására — mind két félből áll, s e méltatlan vád emelésénél nem birom hirtelen elhatározni, vájjon azon elfogultságán bámuljak e inkább, vagy azon szerénytelenséget csudáljam? melylyel ön a papság elleni gyűlöletében egy egyházkerületi hatóságot mér vádolni oly mulasztásért, melynek sajátságos viszonyaink közt még értelme sincs, ez aztán azon vád, melyet meggondolatlanul igen, de meggondolva pirulás nélkül talán nem is lehetett volna emelni, meggondolván, hogy közelebbről is főiskolánknak az ujabb viszonyok kényszerűsége által követelt átalakítása az e.kerületi hatóságnak mily erőfeszítésébe került, mennyit kellett áldozni hitfelekezetünk jobbjainak, hogy annak életét megmenthessék, s hogy az egyes egyházak szintén még most is nyögnek az átalakítási költségek súlya alatt : ha ön egyébiránt, mint