Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

nosok? A felvételi vizsga tehát kivihetetlen. Es még egy körülmény van, mely a felvételi vizsga keresztülvitelét megnehezíti. Mi történjék azon ifjúval, ki a gymnasium befejezte után a külföldi egyetemeken, hol felvételi vizsgák nincsenek, szándékozik szaktudományait folytatni? A tanulónak, kivált a szegénynek, útjába ok nélkül nehézségeket gördíteni, nem tanácsos. Miután kimutattam, hogy a felvételi vizsga sem célszerű, sem kivihető, most leplezzük fel azon alapot, mely az oktatásügyi miniszter urat a felvételi vizsga intézetének behozatalára határozta. Ezen alap — minden lehetőséget átgondolva — nem lehet más mint, hogy O Kegyelmessége a gymnasiumi tanárokban nem bizik. Nem bizik vagy azok tudományában és vizsgálati ügyességében, vagy nem bízik azoknak hivatalukban való hűséges eljárásában tekintve az érettségi vizsgát. Mi az első pontot illeti, ehhez szükséges lenne az összes gymnasiumi tanárok közelebbi ismerete. Lehet hogy O Kegyelmessége erre nézve fel van ruházva a kellő ismerettel. De szabad legyen e tárgyra nézve nekem is azzal dicsekednem, hogy én is birok a tapasztalat utján szerzett annyi ismerettel, miszerint bizton állithatom, hogy hazánk gymnasiumainak tanárai ugy a szakukra vonatkozó tudomány, mint a vizsgálati ügyesség tekintetében birnak anynyi képességgel, hogy az érettségi vizsgák vezetését minden kétely nélkül bizton lehet jövőre nézve is rájok ruházni. A katholikus gymnasiumok tanárai között különösen szépen megfelelnek feladatuknak a bencések, premontréiek és a piaristák. Mi a protestánsokat illeti, mind a két felekezet gymnasiumainak tanárai nagyobbára oly férfiak, kik tanulmányaikat a némethoni egyetemeken fejezték be s ők kiképeztetésükre nézve általában többet tettek mint a legjobban elrendezett némethoni gymnasiumok tanárai. Ezek categoriájába nem számítom a nem rendezett al- és ha szabad e kitétellel élni némely zuggymnasiumok tanárait. Ezekre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy az ily intézetek a kitűzött célnak megfelelni képesek nem lévén, vagy szűnjenek meg, vagy emelkedjenek azon fokra, melyet az algymnasiumokról felteszünk. Különben ezek érettségi vizsgát ugy sem adnak. A keleti vallásúak gymnasiumait és ezek tanárait nem ismerem. Ha tehát a magyarhoni gymnasiumok tanárai a hivatásukhoz megkívántató tudománynyal és vizsgálati ügyességgel birnak, nincs ok kezükből az érettségi vizsgát kivenni és más a gymnasiumi készültséghez megkívántató kellékeket kevésbé ismerő egyénekre ruházni. Valójában egymással összeegyeztethetlen intézkedés lenne gymnasiumi tanárainkban a tanítási képességet elismerni, de őket az érettségi vizsgák tartására érdemeseknek nem tartani. Ez gymnasiumi tanárainkra nézve valóságos megaláztatás lenne, mi pedig oly mívelt férfiúnak, mint milyen a mostani oktatásügyi miniszter ur, már gondolatától is távol van. Lehet, hogy a miniszter ur az érettségi vizsgákat tán azért akarja a gymnasiumi tanárok kezéből kivenni s azokat másokra ruházni, mivel a gymnasiumi tanárok az érettségi vizsgákat hivatalukhoz tán nem híven kezelték, őszintén szólva, mivel némely tanárok tán az érettségi vizsgából mellékes jövedelemforrást nyitottak maguk számára. Lehet, hogy e tekintetben történt visszaélés, s pár év előtt lehetett hallani, hogy egy protest. intézetben gymnasiumi készültséggel nem biró egyéneket bocsátottak át. Ha csakugyan történt valami hiba a hivatalbeli hűség ellen — mi azonban kérdés tárgya — hiszem, hogy a dolog természeténél fogva, az csekélyebb mértékben történt meg, mintsem hogy ezért gymnasiumaink tanárait oly lealázó büntetéssel sujtanók, miszerint tőlük az érettségi vizsgát elvegyük. De ha e tekintetben valamely gymnasiumi tanár csakugyan tévedt, vájjon oly magosan áll-e az akadémiai vagy egyetemi tanár, hogy e pontra nézve ő minden gyengeségen tul van '? Ha van valahol helye az ellenőrködésnek arra nézve, hogy a hivatalban mindenki hűségesen járjon el, az van az érettségi vizsgáknál, hol nem egy de 6 — 7 tanár játsza a szerepet és a tanárok fölött álló vizsgái elnök. Ha 2 — 3 tanár gyenge, van azok ellenében 3 — 4 erős. Ha mindnyájan gyengék, ez annak jele, hogy az egész intézet alapja gyenge. Akkor az ily intézetre szigorú felügyelet igen is kell ugy a tanárokat mint a patronátust tekintve, de nemcsak az érettségi vizsgára, de mindenre nézve. A protestánsok a törvényes autonomiára támaszkodva meg fogják tartani az érettségi vizsgákat, miután ezeket mint célszerűeket maguk is behozták. A protestánsok jól tudják azt, hogy autonómiájuknak meg vannak határai, hogy ők azzal nem takarózhatnak ott, hol a haladó kor és a fejlettebb tudomány az oktatás körében tőlük javításokat és uj intézkedéseket kiván. De hogy a célszerűbbet a célszerűtlenebbel felcseréljék, ezt tőlük sem az állam, sem senki más nem kívánhatja. Ha az oktatásügyi miniszter ur a kathol. intézetekre nézve a felvételi vizsgát állapittatja meg, ez által a kathol. és protest. iskolák közt elenyészik az öszhangzat, a jótékony egyformaság, mely pedig, hogy a legnagyobb lehetőségig meglegyen, az oktatásnak ugyanazon célja és a könnyebb tanulhatás miatt kivánatos. Az oktatásügyi miniszter urat ismeretes míveltsége, a a szellemi fejlődés iránti nagy szeretete képesiti, söt mintegy feljogosítja arra, hogy ő hazánk nevelési és oktatási ügyének vezetője legyen s hiszem azt, hogy hazánk valamennyi tanitói és tanárai őt készen és kötelességük érzetétől áthatva buzgón fogják gyámolítani, hogy tervei, intézkedései és rendeletei foganatba menjenek, hogy ez által a míveltség, tudomány és ismeret szép országához minél jobban közeledjünk. De ha O nagyméltósága oly intézkedéseket hoz be, hogy p. o. az érettségi vizsga helyét a felvételi foglalja el, ha némely tudományokat latin nyelven akar előadatni, ha a kézi könyvek monopoliumát segíti elő ; ugy bizonyos lehet benne, hogy őt e térre a protestáns, de hiszem, hogy a kath. tanárok sem fogják követni. E nélkül pedig intézkedései és rendeletei nem