Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-06 / 40. szám

egyházi beszédeiről pár szóban — s nem ok nélkül — nagy elismeréssel nyilatkozik, s hajlandó azokat igen kitűnő prédikációknak tartani. Feledjük ki itt most az összehasonlítást más egyházi beszédeinkkel, s nézzük csak magát a prédikációt. A prédikációnak célja a hatás, vagyis inkább a hatás, mint másodrendű cél, által az épités, gyógyítás, vigasztalás ha kell. Az élő szó által történendő hatásnál pedig tudjuk, milyen fontos az alak, különösen a kevésbé mívelt tömegre nézve, amilyenek majd mind a mi gyülekezeteink. Itt az alak legalább is olyan fontosságú mint a tartalom, s ha minden szellemi műre áll a törvény, hogy az akkor legtökéletesebb, ha a tartalomnak teljesen megfelel az alak, s a tartalom épen csak az, a minek lennie kell: kétszeresen áll az a prédikációra. Igy tekintvén a dolgot, megbocsát nekünk Dömötör, ha Tompa beszédeit egyáltalában nem tartjuk a prédikációk mintaképének, még ha az a tekintélyes angol pap azoknak tartaná is. Sok szép eszme van bennök, és sok helyen nagyon szépen elmondva, de egészben még sim ugy, a hogy prédikációban szólani kell. Megengedem hogy jó munkák, de nem felette jó prédikációk. Valamint ismertető jól tudja azt, hogy lehet valami szép költemény de nem jó ballada, a míképen mondhatá Erdélyi a karthauziról, hogy „az talán nemis regény, nem is beszély. de hogy mennél kevésbé egyik vagy másik faj, annál inkább teljes költészet, mindenki megvallandja," Csakhogy a prédikációra nézve még sokkal kényszerítőbb a faj, az alak, mint akár a beszélyre, akár a balladára nézve, hogy az célját érje. *) E kis kitérés után menjünk tovább. A kezünk alatt levő műnek ismertetése akkor volna egészen teljes, ha azt az átdolgozás s az eredeti szöveg összehasonlításával tehetnők: azonban ez nem áll tehetségünkben. Igy tehát egyszerűen tekintjük a munkát ugy, mint egyházirodalmunkban megjelent müvet, nem nézve arra, hogy átdolgozás-e vagy eredeti, s ki a szerzője, nézzük csupán ugy a hogy van. S nem is annyira a részletekről fogunk szólani, mint inkább az egésznek szelleméről, irányzatáról, s olyan dolgokról, amelyek minden prédikációnál általánosak. Felhiva érezzük magunkat erre annyival inkább, mivel a közrebocsátóval együtt mi is vizsgálódva tekintünk szét a szószéknek valamely uj csendülésü hangja után; a küzdelmek és kétely e nehéz napjaiban mi is keressük az alapot, a formát, a szót, a melyen prédikálni lehet. A közrebocsájtó Robertson beszédeiben megtalálta, amit ohajtott, mi — fájdalom — nem egészen. — Nem mintha Robertsont — csak a szellemében írottak után is — valódi nagy szellemnek ne tartanok, ki méltán vonta magára egész Angliának figyelmét: hanem mivel — amint e beszédekből látszik •V ':

'';

' * *) Ezen egész kitérésre nézve csak azt kérdjük, hogy Krisztus Urunk beszédei azon szabályok szerint vannak-e alkotva, melyeket a homiletica megállapított ? Felelet: Épen nem. S mégis azt mondja róla az irás, hogy ,,beszédekben hatalmas volt Isten és az egész község előtt.'" — Kit Isten sajátságos geniussal áldott meg, hadd kövesso járatlan utakon geniusa sugallatát. Szerk. — még ö sem állapodott meg. Szakadatlan küzdésben volt önmagával, s legtöbb beszédét — mint tudtunkkal van — saját megnyugtatására irta. E küzdés és bizonytalanság meglátszik e beszédeken is. Néhol a legszabadelvübb bibliamagyarázat, mély lélektani boncolgatás, az emberi szellem nagyszerű igazságai minden tekintélyre való hivatkozás nélkül (s megvalljuk ez a sokkal nagyobb rész), mig közbe-közbe osztán betéved egy-egy kegyes orthodox nézet (27. 1. elvérzett Jézus a világ bűneiért t. i. mint valóságos áldozat, hogy ezáltal mások bűnéért eleget tegyen; 84 lap a kijelentés egyszer történtnek, végesnek mondatik: 131 lap, ahol a napkeleti bölcseknek a csillag vezetése melletti utazása megtörtént dologként tárgyaltatik ; költői kép okoskodás alapjául téve ; 144. 1., ahol az mondatik, hogy azok, kik Krisztusban Tamásként kételkednek, feltámadnak, de örök kárhozatra, zavarva az egésznek hármóniáját, s mintegy kikívánkozva a többi közül.). Másfelől e beszédek sokkal inkább értekezések mint prédikációk Egy részök kitűnő Írásmagyarázat, mint maga a kibocsátó is megjegyzé Robertson müveiről, de amely megjegyzés ez átdolgozásra is áll. A benne foglalt beszédek mind irányzatukat mind alakjukat tekintve kizárólag művelt gyülekezet számára valók, a subás hallgató elalszik rajtuk. Pedig mi épen azt a hangot kerestük, amelyen ezeket a dolgokat, a keresztyénség nagyszerű, valódi igazságait a mi népünkkel megértetni, őket ez által erkölcsileg nemesíteni, magasabb álláspontra emelni lehet. Mert hiszen nálunk a lelkész igazán csak néptanító, s még az ugy nevezett müveitek között is vajmi kevesen állanak a bölcsészeti és vallásos műveltség azon fokán, amelyen ez igazságokat ily alakban felfogni, meggyőzdésükké, hitükké assimilálni képesek volnának. Alig van teremtő szellemi munka nehezebb — ha az céljának igazán meg akar felelni — mint a predikációiráe. Ep ugy az anyagi mint a szellemi élet minden egyéb köreiben, az emberek különböző osztályainak, műveltségük szerint, különböző igényeik, élvezeteik, s ez élvezeteket kielégitő közegeik vannak. Van népköltő, népújság, népies tudomány stb., s mindez más hangon, más alakban a miveltek számára. Egyedül a vallás tere az, ahol a benső egységes szellem egy nyelven, egy hangon, egy szivvel lélekkel nyilatkozik, ahol kicsiny és nagy, mivelt és miveletlen egy ugyanazon orgánum által ad és nyer érzelmeinek kifejezést az istentiszteletben. Es ez nem is lehet máskép, ez a vallás lényegéből következik. De másfelől tagadhatatlan igazság az, hogy a vallás tartalma, ha istennek igéje is az, emberi szavak, mondatok, emberi beszéd által nyilatkozik és nyer hirdettetést, s csakugyan másként kell szólani egy mivelt, képzett emberhez, mint egy egyszerű, szük látkörü földmiveshez. Ennek az ellentétnek megszüntetése a predikációiró nehéz feladata. Papjaink rendesen a két szélsőség utján járnak, az egyik ir és beszél mindig inkább csak a müveiteknek, a másik inkább csak a népnek, néha a két elem oly sajátságos vegyületével, hogy egyiknek szükségeit sem