Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-29 / 39. szám

prot. tudósaink müvei is ily silány keletnek (örvendnek ? !) néznek elébe, vagy vannak kitéve. Egy teljes gyakorlati Írásmagyarázat több kötetre menő könyvet alkotna, elkészítésére több tudós hozzájárulta szükségeltetnék, s meglehet, — mitől az Úr őrizzen — az egésznek következménye az lenne, hogy a kiadó irtóznék valaha protestáns ügyre vonatkozó munkát fölvállalni. Nincs e igazam, midőn ily sötét aggodalmakkal lépek elő. — Talán csak a „papi dolgozatok Kiss Ádám, Beke Sámuel beszédjei azok, melyek kifizetik magokat, s ide kell még tennem kitűnő tudósunk Dobos Jánosnak titokteljes genesisü, francia eredeti egyházi beszédjeit, melyekről maga sem tudja, hol vették magokat. — Ugyan nagytiszt, szerk. ur, ha fáradságát nem restelli, legyen szives jegyzékbe ideiktatni, hogy Magyars Erdélyországban hány prot. egyház van, s ezek közül, hány egyházhoz jár a „Prot. Egyh. és Isk. Lap." Hová kell ennél kiáltóbb bizonyság. Tény ez, s egyedül a tény az, mit vitatni nem kell, mit érv meg nem dönt; vallásos iráuyu néplapunk a „H á z i Kincstár" dacára feltűnő olcsóságának, dacára válogatott tartalmának, alig élt, pártfogás hiánya miatt kevés idő multán kiszólittatott a lapok sorából. Méltán jajdulunk föl a közönyösség miatt! Csak nem régiben olvastuk Kovács Albert ur értekezéséből, s ezt saját tapasztalatom után is mondhatom, hogy a kicsiny kiterjedésű Hollandiának aránylag csaknem 20-or nagyobb egyházi irodalma van, mint a mi egyházunknak. Nincs is ott egyháziasság iránti közönyösség, hol vasárnaponkiat 4-er is tartatik istentisztelet. — Hát a népiskolai Közlöny megbukása nem csalhatlan hévmérő e V A vállalat életrevalótlanságát mutatja-e? Korántsem. Ne palástoljuk el. Mondjuk ki őszintén, buzgalmunk a lágymelegségi pontra szállott alá! Vigyázzunk a O-nál fagyni kezd, s rettenetes csapás a fagy a lelkitermésre nézve is. Nem! keserű vád ez, fekete epébe van mártva a toll! Nem azt kellene e inkább emlegetnünk, sujtolt helyzetünk szülte ez eltagadhatlanul veszélyt előidézhető közönyösséget; a nyomorúságok erős vaskeze szorította le jóakaratunkat, gátolta meg törekvésünket. Hejh! jó köpönyeg ez a nyomorúság, bárha rongyos is; elég széles, sokan alábújhatnak ; de vigyázzunk, jöhet egy szél, s félrelebbenti a köpenyt, s ha nem láttunk a rongyon át, meglátjuk majd az elpalástolt fagyos részvétlenséget. — Nem mondom, hogy nem találkoznak lelkészek, kik szüle fizetésük miatt csakugyan nem adhatnak ki magoktól 8 — 10 frtot, de igénis azt hiszem, hogy a legkisebb egyházban lelkes főlszólitásra mindig adakoznak egyes buzgó hívek, kik annyit elő tudnak teremteni. — Ha a közönyösség jege terjed, a szentlélek sugarából csak egyet arra, elpattan az, lassankint olvadozni kezd. Csak jó akarat, lelkes igyekezet, a szentlélek áldása nem marad el. E rövid kitérés után térjünk vissza még egy percre az irásmagyarázathoz. Nagy suly rejlik ebben, erős gátja a közönyösségnek, hatalmas előmozdítója a nép értelmi fölvilágositásának is. A nép tagjai a legtöbb helyen az iskolából 12 éves korukban kiállván — minthogy nincs mindenütt ismétlő iskola — tudományuknak nagy részét a mezőn vagy az istállókban hagyják; az Írásmagyarázatnak legyen célja ezen tért fölszántani, s odaképezni, hogy a vasárnapi istentiszteletben elvetett ige jó földet találjon; ez, ha nem egyszerre, de csakugyan sikerük De nincs is a népnek kedvesb tárgya a szentirásnál, az ott benfoglalt történetek annyira az ő életéből vannak meritve, hogy magyarázat után kétszerte nagyobb gyönyörrel olvassa, s ami azelőtt figyelmét elkerülte, bájos szinvegyületben jő lelki élete látkörébe. Alig van tárgy, melyet az Írásmagyarázó föl nem vehetne; alig van ujabb intézmény, melynek alakulásáról, céljáról magyarázatok alkalmával beszélni nem lehetne, p. o. hogy ezúttal többet ne említsek, midőn a lelkész az izraelitáknál szokásos áldozatokról beszélvén, előadja, hogy az áldozatra szánt baromnak minden hiba nélkül valónak kellett lennie, s ezen intézmény által azt érte el Mózes, hogy az izraeliták a baromnemesitésre gondot fordítottak : a legalkalomszerübben beszélhet híveivel a gazdászati egyletekről, azoknak céljaikról; továbbá midőn felhozza, hogy az izraeliták még az ellenség földjén levő erdőt is megkímélték, nem a legalkalomszerübben serkentheti e híveit az erdő-ültetésre s gyümölcsfa-tenyésztésre... és ugy tovább .. . mennyi tárgy, mennyi erkölcsi tanulság lehet az újkorra alkalmazottai! az írásmagyarázatban. — Itt aztán már nem az a szónoki betanult előadás igényeltetik, hanem inkább a mindent tisztán, bőven és világosan fejtegető didaktikus modor. — Vasárnap reggel legyen a lelkész szónok-tanitó, itt fejtse ki művészetét, ragadja el a szivet, hódítsa meg az észt, csaljon könyeket szemből; az Írásmagyarázat alkalmával főiránya legyen az értelemfejlesztése , ilyenkor legyen tanitó. — Igy lesz az írásmagyarázat a nép második iskolája, hol többet tanul helyes vezetés mellett egy fél óra alatt, mintha otthon olvas. De hát mikor volna az irásmagyarázatra legalkalmasb idő ? Nagyon könnyű e kérdésre felelni. A dolog természete szerint télen által; ugy is ez évszakban jár a nép legörömestebb s legtöbb számmal az istenházába, ilyenkor van a cselédeknek is veniájuk. A figyelem éber, nem annyira szakadozott mint nyáron, amikor a templomból figyelme akaratlanul is néha a mezőn kalandoz* Ha a téli évszakon át novembertől február végéig a lelkész hetenkint csak egyszer p. o. szerdán reggel magyarázza az irást, erős hitem, — mert tapasztalatom még erről nem lehet, amennyiben én ezen eljárást két év óta más-más egyházban gyakorlom, — mondom, erős hitem, hogy a vallásos közönyösség veszt erejéből, s 4 — 5 év alatt hívei ismerik ugy a bibliát, hogy azt épületesen olvashatják; de nagy nyeresége lesz, hogy közötte s hívei között háládatosság szelid keze által font bizalom köteléke szövődik, ha ugyan egyéniségével, s egyházias magaviseletével igyekezik megnyerni azok vonzalmát.