Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

tetik. Minden osztály s az egész tanoda élén, porosz szokás szerint, egy főtanitó (Hauptlehrer) áll, kinek képzettsége és jelleme az egész iskolai növelés szellemét áthatja és vezeti, ő felelős közvetlen a felsőbbségnek a tanterv végrehajtásáról, az erkölcsi képzés és fegyelem ügyéről, s átalában mindenről, mi az iskola falain belül történik. A felsőbb iskolák is ily igazgatókkal birnak — Németországban. kiket azonban nem amúgy sor szerint állitnak elő a tanitók közül, mint a falusi birákat hajdan Magyarorsrágon, hanem azt nézik meg, ki a legalkalmasabb és legérdemesebb e tisztre, s kitől remélhet ez álláson legtöbb hasznot az intézet? Szóval az igazgatóság kérdése itt az intézet felvirágzásának komoly kérdése, nem pedig az intézetbeli tanitók anyagi érdekeinek aprólékos féltékenykedéseinek könnyelmű kérdése. A rosenstrassei főtanitó Gauke ur, egy körülbelül 55 éves férfi, igen előzékeny és figyelmes, kihez az iskolában levő többi tanitók és tanitónők, mint mondják, sok szeretettel és bizodalommal ragaszkodnak. Az osztályokban d. e. átalában 4 tanóra van egymásután t. i, 8—12 óráig. A három alsó osztályban tanitónők vannak alkalmazva, kik mindent, vallást is, tanitanak. A három felső osztályban d. u. csupán kézimunka foly, s a képzés ezen ágára felügyelni asszonyok szoktak választatni, lelkes polgárnők közöl. Ami a tanitónőket illeti, ezek átalában semmivel sem mutatnak fel kevesebb sikert, mint a férfiból lett tanitók, miután a leánygyermekekre bizonyos tekintetben jobban tudnak felügyelni, s miután kevesebb díjjal elégednek meg mint a férfiak, az intézetre nézve igen előnyesek Azon leányok számára, kik tanitói pályára akarnak készülni, a felsőbb leányiskolák jó alkalmat nyújtanak a tanulásra, ezeken kivül azonban külön képezde is áll fenn számukra. Tanitó képességi vizsgára a leányjelöltek nem jelentkezhetnek addig, mig életök 18-ik évét be nem töltötték. Schicetz is számtalan tanítónőket alkalmaz, miben társadalmilag az a haszon is van, hogy a nőnem előtt tisztességes kereseti forrás nyilhatik, a férfi erő pedig egyéb productiv munkákra meg van kiméivé. Bernben azonban, mint nem rég olvastam, némelyek már a tanítónőkre féltékenyek is kezdenek lenni, azt mondják ellenökben, hogy háttérbe szorítják a férfiakat, nagyon elszaporodtak, s nincsen is elég készültségük, miután a vizsgálatoknál rendszerint sok engedékenységben részesittetnek, de női hivatásukat is elhanyagolják. A rajz- és énektanításra külön tanitó van alkalmazva. ki rendszerint férfi. Platz ur a kedvemért ezekből próbákat tartatott három osztályban, mely alkalommal egyházi és világi nóták adattak elő, mindenütt négyes hangra és kielégítő összhangzatban. A legfelsőbb osztályban, bár a hangjegyeket itt sem értik mindnyájan a tanítványok, az előadás már igen szép szabatossággal folyt ie. A rajz mindenkire nézve kötelezett tantárgy; a minták vastag táblapapirra vannak felragasztva. Az ének-és rajz tanítója itt egy 25 — 30 éves, alacson, szőke férfi, féllábára sánta, mindazáltal mankó nélkül járni képes, neve Ottó ur. Ugyanő a legalsó osztályban irvaolvasást is tanit. E célra a rendes falitáblákon kivül szintén vastag táblapapirra vannak felragasztva egyes betűk, egyenlő nagyságban, a tanitó azonban leginkább krétával dolgozik, melylyel nyomtatási és irási betűket vet a nagy táblára, melyeket aztán a tanítványok a székben utáncsinálnak. Az ütenyirásmód gyakoroltatik, de midőn a gyermekek a betűk alakját már ismerik. Oltó ur egyszersmind gyorsirástanitó is, s midőn mondám neki, hogy a gyorsírással tanuló koromban én is foglalkoztam, egy könyvecskével {(Die Stolzesche Stenographie. Denkschrift etc. Berlin. 1866.) ajándékozott meg, s fölkért, hogy ha netalán a gyorsirászat iránt nagyobb érdekeltséggel viseltetném, a magam körében ajánljam Fenyvessy magyar tankönyvét (^d magyar gyorsirászat kimerítő tankönyve. Berlin, 1863), ugy szintén a Winter ide vonatkozó (német nyelvű) munkáját ((Fibel, Leipzig Foersternél.). Ottó ur tanmodora szerint az elméleti tanfolyam 30 órából áll s a gyakorlattal együtt 3—4 hónapot vesz igénybe, mialatt a Stolzeféle rendszert teljesen elsajátithatónak mondja. A honoráriumot havonkint 1% tallérra szabta. Ezen iskolában is észrevettem a tanuló leánykák igen egyszerű és költség nélküli öltözködésmódját, és szerény magaviseletét. Először Zürichben tünt fel ilyen dolog előttem, hol a 7—16 éves leánykák a legközönségesebb barna szövetű ruhákban járnak, ez idő alatt velők mindenki ugy bánik, mint iskolába járó gyermekekkel, s ök magok sem árulják el, hogy még többnek vagy egyébnek is óhajtanának tekintetni. A rosenstrassei iskolában egyetlen egy leány gyermeken sem láttam krinolint, vagy cifra és piperés öltözék-darabot, pedig Berlin ezen részén nem szegény sorsú emberek laknak. Es tegyen most bárki összehasonlítást ! Tessék megtekinteni otthon a mi városi- falusi leánygyermekeinket, az u. n. középosztálynak gyermekeit! Minő pompázást fejt ki ez az elkényeztetett kis sereg! E feldíszített és büszke leánykák mellett, kiknek szüleik rendszerint szegények és eladósodtak, mennyire megalázó reánk nézve, ha látjuk, a schweizi és porosz szerény külsejű és olcsó ruhákban járó leánykákat, kiknek átalában jómodu, sőt dúsgazdag szüleik vannak ! Hát ha még az ismeretek tekintetében teszünk összehasonlítást! Itt már lehetetlen homlokunkról a legmélyebb pirulást letörleni. Mit teszünk mi leány gyermekeink kiképezésére ? Hol vannak protestáns felsőbb leányiskoláink ? Nem kénytelenek-e sok helyt a protestáns szülék leánygyermekeiket kath. növeldékbe, néha zárdába küldeni, vagy miveltség nélkül felnőni engedni ? Mit mondjunk az olyan növelésről, hol a leendő anyákat és és feleségeket az u. n. „mivelt osztály" legnagyobb része nem részesiti több tudományban, annál, amit a mi falusi elemi iskoláink 3 —4 év alatt nyújthatnak. Meg kell vallani, az irodalmi nyelvben név nem található ezen eljárás jellemzésére. De nem csak a felső leányiskolákkal vagyunk elmaradva, hanem a felsőbb polgári és reáliskolákkal is ép azon mértékben. Ugy hogy mig a leendő