Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

papok és prokátorok számára egymásután állítjuk fel a gymnasiumokat, melyek közül egyik nyomorúságosabb mint a másik, azalatt nem gondolunk arra, hogy a nemzet productiv erejét is növelni, a népet is mivelni és emelni kellene jól berendezett népiskolákkal és polg. iskolákkal, az emberiség fele részét, a nőnemet sem kellene oly árvaságban s legnagyobb részint szégyenletes tudatlanságban hagynunk, melynek csak Isten a megmondhatója! Amit mi követünk, az a legjobb mód, hogy a nép, a nemzet alapja, saját bűneiben megöröködjék, s élhetetlenségével és korlátolt nézeteivel mindnyájunkat maga után rántson ; az a legegyenesebb út, hogy a jövő nemzedék s a családi élet emelkedése még csirájában lehetetlenné tétessék. Schwarcz Gyula ur adatai (B, P. Szemle. 1866. 204. 1.) után tudjuk, hogy 1864-ben Magyarországon összesen volt 166 gymnasium, de nagyon hihető, hogy ezen számból a partikulákon lévő prot. latiniskolák nagy része kimaradt. Az országbeli reáliskolák száma 29 ; de megmernők-e mondani, hány van ezek közül a protestánsok birtokában ? Poroszországban minden 89l-ik lakosra egy reáliskolái tanuló esik, nálunk, hol sem 6 éves népiskolák sem polgáriskolák nincsenek mint Poroszországban, nálunk 3791 magyarra, valószínűen 3161 evangelikus vallásura, és 75,315 reformátusra esik egy reáliskolái tanuló. Schwarcz ur kiderité, hogy gymnasiumainkból a tanulók közül az első osztály után elmaradt 33%, a negyedik osztály után 58%; tehát bizonyos, hogy a gymnasiumba járók több mint fele része haszontalanul vesztegeti idejét az ókori nyelvek tanulásával, hogy ezen nagyrész a polgári életre szükséges tudomány után eped, s ilyen intézetet keres magának, és nem talál, mart nincs! Mit akarunk mi még ezentúl is eddigi gyakorlatiatlan nevelésünkkel, és gymnasiurni kórságunkkal ? Mi szükség főleg az alföldön <XZO rv ra a szám nélküli latin -iskolákra és gymnasiumokra, holott a jól rendezett központi iskola talán épen a szomszédban van ? Mire való az erőket igy szétforgácsolni, holott azokra mai irányban a legkiáltóbb szükség van. Miért nem hallgatják meg a Schwarcz ur által kiderített kívánságait a nagy közönségnek ? • Vagy mért nem hallgatják meg az e részben ösztönszerűleg helyesen itélő nép szavát, mely a gymnasiumok ellen az alföldön mindenütt zúgolódik, mert azok hasznát nem látja, mig a polgárság és a nép mívelődését célozó intézetek üdvös volta felől könnyen meggyőződhetnék. Nem látják-e még sem, minő vészteljes irányzat az, melybe a népvélemény áramlani kezd, bizalmatlanságot és gyűlöletet öltözvén fel azok iránt, kik eddig vezették, s tagadhatatlanul roszul vezették ? A rosenstrassei iskolában mindenik felelő feláll. A mulasztások nem ritkák. Ezekről hetenkint kimutatást kell készíteni a tanitónak, s az igazolatlan mulasztásokért a szülék pénzre büntettetnek. De, mint az iskolában mondták, sok az alól a kibúvó ajtó. Pár órai időzés után elhagytuk a leánytanodát. Eljövetkor Gauke ur, anélkül hogy erre különösen fölkértem volna, kinyilatkoztatta, hogy ö holnap idejében szállásomra jövend, s engem olyan népiskolába vezetend, hol minden kitűnően van elrendezve. Szeremlei Samu. lí E L_F Ö L 11 Az eperjesi egyházkerületi ág. hitv. ev. collegium két százados jubileuma, 1S67. sept. 10-én. Örömünnepről tudósítjuk az olvasóközönséget, nagyszerű örömünnepről, milyennek tudtunk szerint, — vagy legalább az ujabb időben — csak egyszer volt tanuja a magyar prot. egyház, Sárospatakon 1860-ban. Most az eperjesi ág. hitv. ev. collegium tartá a sárospatakihoz hasonlólag megalakulásának kétszázados emlékünnepét. Ha a tudósító eperjesi volna, alkalmasint azon kezdené, hogy már az ünnepély napját, sept. 10-e't megelőző napokban lehetett észrevenni a sürgést, forgást, nagyszerű előkészületeket, melyek a dolog természete szerint oly kis várost, minő eperjes, teljes izgatottságba szoktak hozni. Elképzelem a sok hivatalos és családi gyülésezést, a fiatal nők türelmetlenkedését, hogy még egy hét, még három még egy nap van addig, s már soha sem jő el sept. 10-e, mely Eperjes prot. lakóinak dicsősége kivétel nélkül, minden lakójának a testvéresülés örömünnepe, s fiatalságának egy valóban kedves mulatságnapja leendett. De én mindezekről, mint szemtanú, nem tudósithatom az olvasót, s csak képzelő erejére bizom, hogy helyezze magát egy kis város körülményeibe, mely készül egy ország prot. intelligentiájának jelentékeny részét kebelébe fogadni! Kezdjük leírásunkat csak az ünnepély kezdeténél. Sept. 9-én este a vendégek legkitűnőbbjeit fáklyás zenével tisztelte meg a városi közönség. Másnap d. e. 8 és 9 óra közt mindenki Sáros-vármegye házához sietett, mert ott fogadta a collegiumi elöljáróság a nagy számú (30 -40) küldöttségek tagjait. Képviselve volt többek közt a magyar tudományos akadémia, kisfaludi társaság, az egyetemes magyar evangelikus egyház b. Prónay egyetemes felügyelő által, mindenik evang. superintendentia, nagyon sok esperesség, kisebb-nagyobb tanintézetek, egyes egyház-községek, a két tiszai reform, egyházkerület, az erdélyi ref. egyház, és tanári kar, a pesti ref. theol. akadémia, a debreceni, sárospataki ref. főiskolák, több ref. esperesség, iskola- és egyházközség, sáros- és más vármegyék, Pest, Debrecen, Kassa, Eperjes stb. városok, ott volt a helybeli görög kath. püspök személyesen kanonokjaival, a helybeli kath. apát, a zsidó egyházközség, és nagyszámú közönség, mely csak saját magát képviselte. Megengednek a nagyra becsült képviselő és képnemviselő urak, ha nem tudom mindnyájokat megnevezni, ezt talán senki más nem tehetné, csak aki az ünnepélynek hivatalos vezetője vagy jegyzője volt. Talán e hiányon is segitni fognak az illetők oly emlékkönyv kiadása által, minő a sárospataki ünnepély alkalmából jelent meg; ad-76*