Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

nélkül mondhatom, hogy azon percben, amint az alakulandó egyletek a törvényszabta korlátokat áthágnák, oly semmiségbe stilyednének, hogy rájuk szót vesztegetni is kár volna. A hol eddig ez ügy nyilvános tárgyalás alá került, az volt a matéria peccans, hogy az alakulandó egyleteknek oly hatást tulajdonítottak, melylyel a fejtegetett okoknál fogva soha nem bírhatnak, s ennélfogva azoknak létrejöttét hivatalos kérdésnek vették, és mint ilyen felett határozathozatalt tartottak szükségesnek, holott a dolog természete szerint, azt kellett volna kimondani, hogy miután az egész dolog, merőben a magántársulás körében tartozik, s annak semmi hivatalos joghatály nem tulajdoníttatik, a felett hivatalosan határozni, az egyházhatóságok illetékén kivül esik; megjegyezvén azonban, hogy a netalán alakulandó ilyetén magánegyletek törvényes működésének segédkezet nyújtani, a törvényes iskolai hatóságok utasíttatnak. Mihelyt az egyházkerületi gyűlések ezen túlin ennek, s az ügyben akár parancsolólag, akár tiltólag beleavatkoznak, ismét ott vagyunk, ahol voltunk, legfölebb jegyzőkönyveinkben van egy irott malaszttal több, de a miseria a régi marad. „Midőn Guizot — mondja egy német lap — „1833-ban erélyes kísérletet tett az elemi tanitás terjesztésére és javítására. Lórain főfelügyelő jelentette, hogy több községben azt kiabáltak: ,,nekünk szántóvetők, pásztorok, vincellérek és mesteremberek kellenek és nem könyvolvasók," még több községben pedig ugy vélekedtek, hogy „jobb volna a pénzt iskolák helyett utakra fordítni." Ime ez a gyümölcse oly iskolaszervezésnek, mely a közvéleménynyel s a polgári társaság szabad fejlődésével ellenkezésben van; de egyszersmind következése egyfelül az egyházi gyámkodásnak, másfelül az iskolaügy állam részéről való monopolizálásának, mely központosítva a fővárosból akarja kormányozni az egész tangépezetet. Egy pillanat ellenben Svajcra, az egyesült államokra és Angliára mutatja, mily dicső eredményeket szül az iskolaügynek a bureaucratismus alóli felszabadulása. Mind a három országban az államhatalom befolyása az iskolaügyre a minimumig van leszállítva; e helyett a közoktatás ápolása az összes polgári társaság legélénkebb részvéte, de kiváltképen szabad egyletek által van biztosítva. Ez utóbbiak nagyszerű működésének köszönheti pl. Anglia, hogy az utolsó hat évben az olvasni nem tudók száma 33 százalékról 14 %-ra szállott alá. Szeretném tudni, hogy ha Angliában a szabad egyletek oly csoda-eredményeket tudtak szülni, miért kellene azoknak hazánkban meddőknek vagy pláne olyanoknak lenni, a melyektől félni, melyek ellen protestálni kellene. Ennyit a dolog érdemére. — A mi pedig azt illeti, hogy én t. ellenfelem körlevelét orozba megtámadtam, e vádat, miután én nyilatkozataimat saját nevem aláírásával bocsátottam közre, megvallom, nem értem, ha csak t. ellenfelem azt nem tartja orozba való megtámadásnak, hogy első felszólalásomban nevét is ki nem tettem. Azonban erre nézve t. ellenfelem a kérdéssel együtt a feleletet is megadta, mert elmondja, hogy puszta hírre s anélkül hogy a körlevelet láttam, tartalmáról bizonyos lettem volna, szólaltam fel. Ily körülmények közt természetes, hogy nem szólhattam máskép, mint ahogy szóltam, senkit nem nevezve, csak a tényt bírálva. Ugy gondolkodván, hogy, ha a hír nem igaz, senki magát sértettnek nem mondhatja s én egyebet nem tettem, mint, hogy egy általános igazságot egy concret példa által behatóbbá tettem. Végre t. ellenfelem a közönségre hivatkozik, hogy itélje meg, vájjon letiltotta-e ő a vezetése alatt működő papságot az egyletekben való részvételtől. En is a közönség ítéletére bízom az e kérdésre adandó feleletet, csakis arra figyelmeztetvén t. olvasóimat, hogy prot. püspök espereseihez sohasem irhát ugy, hogy „sic volo, sic jubeo," hanem igy kell mindig szólnia: hivatalosan felkérem, hogy ez vagy amaz cselekvénytől tartóztassák magukat stb. S a püspöknek ilyetén kérelme, a hatósága alatti papokra nézve parancs. Távol legyen tőlem kétségbe vonnom, hogy igen t. ellenfelemnek akár kérelme akár parancsa nemes indokból, és az iránt való őszinte aggodalmas buzgalomból vette eredetét, amit ő az egyház szent érdekének tart. De legyen szabad megjegyeznem, hogy miután mi protestánsok kívülről jövő akármilyen üdvös impulsus ellen is oly igen