Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

szeretjük önállóságunkat, függetlenségünket emlegetni, tán el valahára ideje volna azt egyházunk kebelén belül is valósággá tenni s avval az örökös atyáskodó gyámkodással, melylyel más téreken annyira torkig vagyunk, egyházi- és iskolai ügyeinkben is végkép felhagyni. Ne mondja nekem t. ellenfelem, hogy ő az egyletek alakulását be nem tiltotta, hanem csak a közzsinatra relegálta. „Akár a baglyot a kőhöz, akár a követ a bagolyhoz !" akár superintendens avatkozik egyéni dolgaimba, akár közzsinat, mindegy, mindig az egyéni szabadság adja meg az árát. Mennyi idő óta küzdünk a szabad egyesülés egyéni szent jogáért, s mikor valahára az állam részéről elértük, hogy felhágy az örökös gyámkodással, előáll az egyház s azt mondja: de még én nekem is van szólóm a dologba, mig az én beleegyezésemet nem bírjátok, nem szabad egyesülnötök. Nem valóságos nyomor-e ez ? — Meglátszik, hogy a szolgaságnak nagy hosszú iskoláján mentünk keresztül, oly nehezen tudunk beleokulni a szabadságba. T. ellenfelem kinyilatkoztatta, hogy ő capacitálható, én tehát kötelességemnek tartottam, e capacitálást megkísérteni. Mennyire sikerült, mennyire birtam magamat ugy megértetni, hogy ama, mind magamra nézve kívánatos, mind a közügyre nézve üdvös fordulat t. ellenfelem meggyőződésében előidéztessék, azt a következés fogja megmutatni, Azt azonban mindenesetre ki kell jelentenem, hogy bármi erős ez ügyben is meggyőződésem azon elbizakodottságra soha, nem vetemedtem, miszerint szavamnak akárkit is terrorizálható hatalmat tulajdonítsak, tökéletesen megelégedvén azzal, ha gyönge szózatomat t. olvasóim jóakaratú figyelmükre méltatják. Isten velünk. Ballagi Mór. Néhány észrevétel a nazarénusokról és vándorgyűlésekről. *) A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 22. számában az alsóbaranya-bácsi e.-megyei gyűlési tudósításban, a nazarénusokra és vándor gyűlésekre vonatkozó határozatok közöltetvén, mely előbbire nézve, a következő számban nt. szerkesztő ur egy külön cikkben adja elő, — az e.megyei gyűlés határozatát roszaló, —- nézeteit. — Szabad *) E cikk már régen be volt hozzánk küldve, de tárgyhalmaz miatt akadályozva valánk annak közlésében. Szerk. legyen mindkét tárgyra vonatkozó nézeteket néhány észrevétellel kisérni, előre kijelentvén, hogy egyházamban egy nazarénus sincs, és igy sem önérdek, sem más indulat rám befolyást nem gyakorolhat. Nt. szerkesztő ur a nazarénusokról írja: „Meg kell gondolnunk, hogy nálunk az egyházak vezetői, a papok nemcsak egyházi hivatalnokok, hanem állami teendőket is végeznek, mennyiben az államhatalom ezekre bizza az anyakönyvek vezetését. A papok irják be a házasultakat, szülötteket és megholtakat. Az állam e teendőket a papokra nemcsak azért ruházta át, hogy a lakosok számát evidentiában tartsa, hanem hogy a mikor akarja, mindenkor megtudhassa, kik esnek katonai sorozás alá." „Mivel az anyakönyvbe való beiratásnak okvetlenül meg kell történni, az államhatalom, véleményünk szerint, alig találhat jobb expedienst, mint ha a nazarénusokat a törvény egész szigorával arra kötelezi, hogy halottjaikat és szülöttjeiket azon egyház anyakönyvébe írassák be, melyhez ők vagy illetőleg őseik tartoztak." „Lapunk mult számának belföldi rovatában abácsbaranyai ref. e.megye közgyűlési tudósításában szó van a nazarénusokról, különösen ama végzésről is, melyet rólok az imént emiitett e. m. közgyűlése hozott." „Mi saját részünkről egészen helyeseljük azt, hogy az e.megye kimondotta, miszerint a nazarénusok ellen egyházi kényszert nem kell használni, de már azt roszalnunk kell, hogy a világi hatóság tisztán vallási ügyben, milyen a keresztelés és egyházi temetkezés, beavatkozásra van felszólítva, sőt hogy a világi hatóság még erőszakkal is kényszeríti a nazarénusokat tisztán vallásos teendők végzésére." Midőn nt. ur e sorait olvastam, legelső ötletem az volt: hm ! mondjon tehát nt. ur valami útat és módot, vagy adjon valami jó tanácsot, hogy mikép végezhessék a lelkészek az állami teendőket a nazarénusok irányában, világi hatóság közbejötte nélkül ? A nazarénusok, mint tudva van, nem kereszteltetik gyermekeiket a lelkészszel, hanem magok keresztelik meg, — a szülöttséget a lelkésznek nemcsak hogy be nem jelentik, sőt hogy a lelkész általi keresztelést elkerülhessék, az uj szülöttet almáriomba, pénzes ládáikba dugdossák, a ház ajtaját belülről elzárják, mint rablók előtt szokás elzárni. Mikép lehetne már ily körülmények közt az uj szülöttet az anyakönyvbe irni, világi hatóság közbejötte nélkül ? : én átlátni nem tudom. Talán csak abban az esetben lehetne a világi hatóság közbejöttét elkerülni, ha a lelkész feljogosittatnék, a bába puszta jelentésire az uj szülöttet keresztelés nélkül az anyakönyvbe irni. Úgyde ily felhatalmazás eddig nem létezik, és ha léteznék is, még ily esetben is azonnal felmerül a kérdés: hát ha a nők szülésénél, nazaréna bába segélyét fogják igénybe venni, ki vallásos hiténél fogva, — részint mert a lelkész általi keresztelést szükségtelennek, részint mert a katonáskodást Isten elleni véteknek tartja, — a szülöttségi esetet nem fogja a lelkésznek feljelenteni, — mi történjék akkor?