Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-15 / 37. szám
törvénye minden vallásfelekezetre nézve tökéletes egyenlőséget és viszonosságot biztositott. Mindemellett az Urnák 1867-ik esztendejében, a midőn Magyarország kormányát ,,felelős miniszterek" vezették, megtörtént és pedig sz. kir. Korpona városában, a mely város Zólyomvármegyében feküdvén, boszorkány - égetéseiről, boráról, gyümölcséről s ama jámbor állatkák kimondhatlan mennyiségéről hires, melyekről Petőfi, mint a türelem dicső erényével felruházottakról, egy szép költeményében megemlékezik ; és pedig megtörtént, a midőn 18 évi rémuralom után Magyarország alkotmányos honpolgárai, első izben koronás királyunk születésnapját az idézett év aug. havának 18-án ünnepelték volna, hogy sz. k. Korpona város alkotmányos polgármestere, v á r o s i poroszlók által az anyagilag, szellemileg és mennyiségileg túlsulylyal biró ág. hitv. polgárokat 4 frtnyi büntetés terhe mellet a r. kath. templomba megj elenni berendelte, és pedig azon utasítással hogy ez a magas minisztérium meghagyásából történik. (? 1) Magyarország polgárai, nemzetiség és valláskülönbség nélkül, koronás királyuk irányában minden időben és alkalommal a tartozó tisztelet kifejezését meg tenni el nem raulaszták. — Jellemző tehát, hogy a jelenlegi magyar kormány, mintegy előre feltételezőleg, mintha a magyarhoni protestánsok saját templomaikban e napnak jetentőségét meg nem ülhetnék, a törvény és a kor szellemét a legkíméletlenebbül megsértve oly intézkedéshez nyúlt, a mely nemcsak a protestáns, hanem minden hazafi szivében méltó aggodalmakat szül; mert ha az idézett 1848 : XX. t. c. csak holt betűként is hagyatott érvényben, valósággal pedig egyéb sarkalatos törvénycikkel a közösügyi örvény vagy törvény gyomrába betuszkoltatok, mégis kell, hogy a magyar kormány az 1791: XXVI. t. c. 38. §-át, mely szerint: „In sequelam liberi Religionis Exercitii Evangelicis competentis, seu sínt hi opifices aut alterius cujuscunque status et conditionis homines, non attentis etiam Privilegiis cehalibus, nec ad Mrssae Sacrificium, nec ad Processiones, neque ab alias Ceremonias et Actus religioni suae contrarios u 11 o titulo, ullisque multis adigantur stb" tiszteletben tartassa. Ha pedig, a mint hinni is szeretjük, ezen intézkedés néma magyar kormánytól eredett, s annak nevében a korponai városi polgármester által önkénytesen adatott ki, akkor mindenesetre a kormány érdekében is méltán követeljük, hogy : spanyol inquisitio korába igen, de a magyar alkotmányos államba be nem illő ily circumspectus magistratust a vallásfelekezetek s azoknak jogait biztosító sarkalatos törvényei tiszteletben tartására sürgetöleg utasítsa és pedig annál inkább, mert a késedelmezés csak a kormány tekintélyének s bizalmának csorbitásával történik... De még ez nem elég ! Ugylátszik, hogy városi hatóságunk a vallási türelmetlenség és ingerkedés elvét, alkotmányos működése kezdetével irányul tüzé ki magának, és visszaképzeli magát a gályarabság boldog korszakába, bár ezt most ugyan nem annyira a prot. papok, hanem legalább azon vallásfelekezetü éjiörök (bakterek) ellen kívánja alkalmazásba venni. Ugyanis aug. hó 30-án esti hét órakor, talán, hogy az est homálya az annál sötétebb intézkedést leplével eltakarja, a tanácsülés egybeülvén, a prot. éjiöröket színe elé megidéztette s azoknak meghagyta, hogyha az éji szokásos őréneklésből a boldogságos szűz dicsőítését kihagyják, szolgálatuktól elbocsátatnak s fenyitettetni fognak. Ezen intézkedés a Kollonicsok idejét juttatja eszünkbe, a midőn a protestáns papok korbácsütések által kath egyházi dalokat énekelni kényszerítve, a galgóci vár falait sáncrabok módjára építgették ; de feledik az urak lelkiismeretükkel számot nem vetve, hogy azóta Magyarország 1848-ik évi törvényeért vérzett, mely törvények a vallásfelekezeteknek tökéletes egyenlőségét és viszonosságot biztositának, sőt már az 1791: XXVI. t. c. 9. §-a szerint: „Evangelici etiam a dispositione Juramenti decretalís quod clausulam (Beátám Virginem Mariam Sanctos et Electos Dei) immunes declarantur" az eskü pedig nem egyéb, mint invocatio sanctorum levén, miről a Schmalkaldi Articulusok III. része ekképen szól: „invocatio Sanctorum est etiam pars abusum et errorum Antichristi pugnant cum primo principali articulo et dolent agnitionem Christi" következik, hogy a szentek dicsőítése és imádására a prot. éjiőrt éjidalában ki sem kényszeritheti s kenyérvesztéssel s büntetéssel nem fenyegetheti. Mélyebb ok rejlik emez intézkedésben, mintsem hogy azt egyszerűen tévedésnek nevezhetnek, az igaz hazafi fejtegetés nélkül is megérti,, honnan fuj a szellő, de megértette a korponai prot. egyházgyülekezet is, a midőn sept. hó l-jén tartott gyűlésében az ily Karaffáskodó nemes tanácsot a vallásügyi miniszter urnák bepanaszolta és aggodalmainak alapos kifejezést adván, sarkalatos törvényeinek csorbitói ellen, szigorú büntetést követelt. *) (M. U.) *) A M. U. korponai levelezője ugyanazon lap folyó hó 10-ikei számában ezen eléggé nem kárhoztatható eljárás folytatását következő szavakkal közli: „A korponai városhatóság a protestáns vallású éjjeli őröket, mivel a boldogságos szűz dicsőítését az őrénekből kihagyják szolgálatvesztéssel fenyegeté. Tudatom tehát, hogy a XIX. században a magyar alkotmányos államban a nevezett hatóság, e fenyegetést végrehajtani nem átalotta. Augusztus hó 30-án esti 10 órakor, midőn a prot. vallású éji örök szokott körjáratukat megkezdették : a fapiacon a polgármester, kapitány és egy tanácsbeli két poroszló kíséretében az ölöket megállítván, őket a legdurvább fenyegetéssel a boldogságos szűz dicsőítésére kényszerítők, f. hó 3-án pedig teljes tanácsülésben szolgálatból való elbocsáttatásuk tudtokra adatott, mivel prot. létükre, a törvény ós kir. eskük által biztositott vallásuk dogmáinak ellenére cselekedni nem akartak. Ehhez sem kell kommentár,1 1 fejezi be sorait az emiitett lap levelezője: „s kíváncsian várjuk az eredményt, mikép fog intézkedni a minisztérium, melyhez a panasz fölterjesztetett."
