Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

ii8a 1184 Az e. e. e. gyámintézet esperességi ügynöke, tts. Dessewffy Lajos ur, a fáradhatatlan, a pótolhatatlan, ostromló kéréseink dacára, határozottan leköszönt, mi­után helyhez kötött megyei hivatala által teljes erélyének e téreni kifejtésében, mint mondá, gátolva van. Jellemzi a lelkiismeretes buzgóságu férfiút már ezen nyilatkozata s elhatározása is, melyszerint egy igazán kedvenc szenve­délyévé vált munkatérről inkább visszalép, semininthogy annak, véleménye szerint, teljes erejét nem szentelhetné azon mérvben, melyben azt tenni óhajtaná. Csak azok, akik tudják, a kezdet minő nehézségeivel kelle néki küz­denie, s mint használt fel minden utat és alkalmat egy kedvenc szenvedély leleményességével és kitartásával a szent cél elérésére, csak azok tudhatják, mit vesztettünk benne. Utódjául világi ügynökké tts Both Gyula ur, ata­polyi tankerület erélyes világi dékánja, egyházi ügynökké pedig Farbaky József pardicsi lelkész választattak meg. Felhozatott a sókúti egyházban felmerült kellemet, len ügy. Ez egyházban, mely eddig egy talpalatnyi föld­del sem birt a belsőségen kivül, a felügyelő és lelkés­buzditása következtében a telkesek szóbelileg bekötelez­ték magukat, hogy a lelkész számára illetőségeikből bir­tokarány szerint a bekövetkezett tagosításnál egy egész telket hasittatnak ki. A megyei küldöttség a meghatáro­zott napon megjelent az ügy elintézése végett, minden rendben, minden készen volt, csak az aláírás hiányzott. De az első telkes, kinek az okmányt alá kell vala irnia, az aláírást megtagadta, s példáját követé valamennyi. A fel­ügyelő a nem várt s nem érdemlett kudarcot hivatala méltóságával összeegyeztethetőnek nem találhatá, s a hely szinén leköszönt. Valóban szomorú egy signatura tempo­ris, ha két oly egyén, kiknek összetalálkozása a legsze­rencsésebb ritkaság, ha oly példányképe és gyöngye a felügyelőknek, mint tts Benczúr József ur, kinek ve­zetése alatt 2 egyház, a sókuti és hamisfalvai, csodálatos­képen virult fel, ki emléket nevezetesen a sókuti egyház­ban a virágzó magtár, a diszes torony, az általa előlege­zett pénzek vett tanitói féltelek stb. által feledhetlenné tevé a késő utókor számára is, ha oly lelkész mint a tö­röl vágott, vasakaratu és ernyedetlen buzgóságu Balogh Endre alesperes ur minden törekvése azok rövidlátó sziik­keblüségén törik meg, kiknek érdekében fáradtak. A lel­kész ur nem egy ember előtt nyilatkozott oda, miszerint fájdalmasabb veszteség reá nézve a felügyelő, mint a telek, mert ezt talán még lehetend valaha pótolni, de azt nem pótolhatja senki sem, s folyamodványt is nyújtott be az esp. gyűlésnek, melyben kéri, hogy ez erkölcsi befolyását használja fel arra, miszerint tts Benczúr ur Sókut szá­mára újra megnyeressék; — az eredményt nem tudjuk, miután a nevezett ur gyengélkedő egészsége miatt jelen nem lehetett. Az esperesség nt. Páll Endre érdemült főesperes urat küldte ki Sókutra, hogy a hiveknek az esperesség komoly roszalását megvigye s orvosolja, a mit még orvosolhat. Tárgyaltattak Bánhegyi Istvánnak, a nyiregy­házi kerületi néptanitóképezde igazgatójának a képezde ismertetéséhez csatolt javaslatai, nevezetesen pedig azon pontok, melyek az egyes egyházak általi segélyezést ve­szik igénybe. A 3. számú inditvány, hogy t. i. a képezde régi adósságainak törlesztésére egyházankint egyszer­mindenkorra egy-egy offertorium tartassék egyhangú­lag fogadtatott. A 4-ik indítványt illetőleg, mely egy ké­pezdei alaptőke létrehozását célozza, a célt ugyan a gyű­lés is üdvösnek találja, a módot azonban, hogy t. i. az egyes egyházak felszólittassanak, miszerint egy bizonyos összegről, illetőleg annak pontosan fizetendő kamatjairól kötvényt állítsanak ki, célirányosnak nem tartja. E he­lyett a kerületi gyűlésre menendő követeit oda utasitá, működnének oda, hogy ezen szükséglet évi offertoriu­mok által fedeztessék, úgymint a melyek minden kény­szerítő színezettől mentek lévén, az egyesek legkevesebb megterheltetésével s a legkevesebb kellemetlenséggel fe­lelnek meg a célnak. Ha pedig az esperességnek ezen nézete a kerületen kisebbségben maradna, akkor ezen szükségletek oly módoni fedeztetése javasoltassék, hogy az a kerületi segély kulcsa szerint vettessék ki az egyes egyházakra, illetőleg a kerületi segély annyival emeltes­sék. Az 5-ik indítványt melyszerint a kerületi képezde­beli tápintézet számára az egyházi elöljáróság utján élelmiszerek gyűjtendők, minthogy ugy is kevés sikerre nyújt kilátást és számos kellemetlenséggel jár, a gyűlés magáévá nem teheti, annyival inkább, miután a 4 ik in­ditvány kapcsában érintett kivetésnek a kellő magas­ságra emelése által az fölöslegessé is válhatik s népünk tapasztalás szerint sokkal inkább fizet egy cimen habár magasabb is, de meghatározott összeget, mintsem hogy különböző címek alatt különféle módon zaklattassék. Végül megválasztattak a követek a sept. 11-én ugyancsak Eperjesen tartandó kerületi gyűlésre. Ez, kapcsolatban a sept. 10-én tartandó collegiumi kétszáza­dos örömünneppel, nem mindennapi látvány leend, mely ünnepélyességek leírása bizonyosan avatottabb kézből jelenend meg e becses lapok hasábjain. F-y ,/-/. (iorpona, sept. 2. Az 1848. XX. t. c. a törvénye­sen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonyosságot állapit még. Ugy tudjuk, hogy ezen törvénycikk a közös ügyi tör­vény tömkelegében nincsen a revideálandók sorába he­lyezve, Mégis az úgynevezett felelős kormány egidje alatt megtörtént, minek mását a Bach - Schmerling ba­sáskodás alatt is nehezen fedeznők fel, hogy ezen felelős kormány egyenes rendeletére (?) az ágostai hitval­lású hívek hatósági bemondás szerint, 4 frtnyi büntetés terhe mellet, a. r. kath. temp­lomba menni parancsoltattak. Már magában, bármely vallásfelekezetü honpolgárt, még saját templo­mába is hatóságilag berendelni, ostromállapotban sem il­lenék, annálinkább megróvandó az egy alkotmányosnak nevezett államban, melynek a delegátiók elé nem tartozó

Next

/
Thumbnails
Contents