Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-27 / 4. szám

folytonosan Zsarnay fonalát keresi, s miután nem kapja mérgében összezavarásnak nevezi. A 13. lap idézetét: „De" mondatnál kezdi, igy a bírálatot olvasó nem veheti ki igaz az előbbi mondat nélkül — De tetszett volna b. úrnak oda kiírni, mert a „De" mondata épen megforditója az előbbi gondolatnak. Arról van szó, hogy a derék katekheta maga a módszer is egyszersmind, s igy nem is kellene számára törvényeket Írnunk, „de" látjuk, hogy az ó szövetség merev törvényessége is az újban (szövetségben) élő törvénynyé emelkedve a ker. erk. törvény alakjában (tehát írva rendszerbe foglalva) jelenik me

g5

__ épen úgy a katekhizáló szellem sem zárja ki, az oktatástani, vagy módszertani szabályok felállítását, mi azonban (t. i. a módszertani szabályok felállítása, — mi és nem mely, mert mondatra vitetödik) csak az anyag gyűjtésre, s az anyagnak bizonyos célszerű alakban való előterjesztésére szolgál alapul." Ezt csak biráló úr nem érti, s bizom paedagogiai járatlanságánál fogva nem is csoda. Végre valahára elő s hátra ugrások közt vége felé közelit, s szól az irályról, tarkabarkának állítja, azon meggyőződésében, (nem is ítészét útján) mintha én minden terv és alap nélkül összeirkáltam volna vagy 76 lapra terjedő dolgot egyes papir darabokra, s rendre kihúztam volná őket. Itt újra közli Mtiller, Harms stb. neveket, fennebb már reflectáltam rájok. A magyar katekhelikákból is keveset használtam fel egy-két §.-t. célomhoz képest, s ha némely helyen kimaradt az idézet fennebb szóllottam okáról. Zs. és ft. K. B. úr igen rövid katekhetikái szintén csak német kútfők után készültek, az eredeti felismerhető, a gondol átmenet stb. látható bennök b. úr nem rég történt szóbeli vallomása szerint is, — de én nem azt kutatom bennök, hogy honnan írták (ez nyomorult leskélödés.) hanem, hogy mit írtak, s használtak-e vele vagy pedig nem — s íme bátran kimondom hogy használtak. Magyar katekhetikákból ama tisztes férfiak nem meríthettek, mert elöttek egy sem volt tudtommal, ha b. úr valami kedvem szerint való opusculumot kiállít azt is felhasználom, ha felhasználhatom. Hagenbach encyclopaediáját ismét csak a katekhetika történelménél vagy 2. §-nál használhattam — s jövőben is használni fogom, mert én a theologiai ösmereteket ujjamból nem szophatom — s ugy tartom, hogy a könyveket használat végett írják. Biráló úr többször felült a vesszőparipára, s gyermekies örömmel lovagolt rajta, — olyan neveket idéz, melyeket én legfennebb a csak említett arányban használtam, s lovagiatlanságot követ el, midőn épen azokat nem említi, melyeket használtam. A 18. 19. 20. §§-ról irt elmefuttatásában Müllert emlegeti, minthogy ott épen didactikai kérdésekről levén szó, ezek pedig kisebb nagyobb eltéréssel minden paedagogiai könyvben csaknem ugyanazon renddel megtalálhatók, biráló úr épen a megnevezett forrást nem ismerve, de a hasonlatot Müllerrel látva, gondolta jó lesz Müllert idézni, más helyen újra Zsarnayt Palmer helyett. Nevetem Barthalót! Végre fájdalmát jelenti bírálata felett, mint theologus ember el is hinném, ha a bárány szájában nem észleltem volna a farkaskölyök fogait a bírói eljárásban. Szeremlei és Kis János dogmatikái mellé sorakoztat mint trinitás alkotót, köszönöm, hogy nem tett maga mellé, mert igy legalább együtt búsulhatok két derék tanár társaságában a Prot. Lap plutoi Ítélete miatt az Orkusban! Még csak néhány általános megjegyzéssel bátorkodom a t. olvasó szíves figyelmét fárasztani. Minden bírálótól részrehajktlanságot, igazságot és egyszersmind gyöngéd szelídséget követelek, mert csak ugy javíthat, már pedig minden bírálatnak felvilágosítás, javítás kell, hogy főcélja legyen. Az említett tulajdonokat— mondom — minden bírálótól, annál inkább prot. theolog. tanártól elvárom, követelem. Nézzük már most mennyiben felelt meg b. úr az említett tulajdonoknak. Nemde bírálata néhány párhuzamas helynek igaz, nem igaz közlésére terjeszkedik, a nélkül, hogy arra jogosítva lett volna, és a nélkül, hogy magát a dolgot bírálta volna? Nemde bírálata csak egyes szavak és kifejezések körül csombolyog, a nélkül, hogy a tárgynak érdemleges bírálatába bocsátkoznék? A katekhetika tárgyát növelés és oktatástani elvek, nézetek, igazságok képezik. Szól-e b. úr csak egy szóval is ezen elvekről, igazságokról? Meggyőzött-e engemet arról csak egy igécskével bár, hogy ez vagy amaz paedagogiai és didacticai elv, nézet nem helyes nem gyakorlati? Vette-e azon fáradságot, hogy kimutassa ez első részen kezdve az eszmemenet folytonosságát, vagy nem folytonosságát, — miszerint én az érzékeltetés elvét téve alapul, következetesen vagy pedig következetlenül épitek azon elvre ? Szóval alaki bírálatán kivül belebocsátkozott-e a dolog lényegébe? Nem, sehol de sehol sem. Nemde ugy van az ember ezen bírálattal, hogy a gyümölcs belét remélli benne feltalálni, s komoly vizsgálat után mit talál ? a gyümölcsnek néhány darab erőszakosan összetördelt héját. Szóljak a hangról, a komolyságról?. . ezekről hallgatok. Valóban az egész sok aesopusi mesét juttat eszembe, s azok között főleg a bárány és Farkas meséjét! Ugy tetszik nekem mintha Kain suhogó botját látnám! Fennebbi észrevételeim és ezen rövid exordiutn után állítom, hogy az egész birálat nagyon gyarló, — mert: 1-ször nagyon felületes, csak külsőségekre terjeszkedik, a dolog lényegébe nem ereszkedik. 2-er sok járatlanságot, philologiai és paedagogiai tapasztalatlanságot tanúsít (Katekhumenus, confirmandus stb. szavak összezavarásában, mint észrevételeimben olvasható.) növelési és tanítási elvekről nem is szól, pedig e lett volna a legfőbb birói feladat. 3-or rosz indulatu, minthogy általában csak hibát keres és igyekszik felmutatni, jót semmit sem említ. Márpedig a jó indulatu kritikus egyaránt kötelességének tartja mind a rosz, mind a jó oldalnak felmutatását. Tán nincs semmi jó a könyvben ? Igen de nekem a jó kiválasztásában valami csekély érzékem csak van, hosszasan foglalkoztam növendékek (még pedig sokféle természetű gyermekekkel,) tanításával,