Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

tenkénti 4 órai templomi-ének lesből áll, — e lapok tisztelt olvasói előtt ismeretesebbek a kántori teendők — kivált a hol naponkénti kétszeri Istenitisztelet tartatik — mint sem azt előszámlálnom szükséges volna* Végre kijelentem azt, hogy a tudósító csak bitorolja a „szüle" tisztességes nevet, tudósítónak soha sem volt gyermeke. A szalontai tanulók tisztelt szülei közzül ily valótlanságokat, igy elferdítve, és ily modorban, egy sem ir. — És nem lovagias dolog más köpenyegébe bújva — álarc alá rejtőzve — orozva lődözni. — Ki a síkra, „nevezze meg magát" a tisztelt „Egyszüle" adja elő panaszát, én mindég kész leszek számot adni; mert különben tudósítása engem illető részét „roszakaratu s személyeskedő és sok valótlanságokkal illustralt irkafirkának nyilvánítom." Hát a népiskolai vizsgákról, s egyúttal a népiskolai énekügyről, nem lenne szives „egyszüle" egy hívebb tudósítást közleni ? ? Kelt Nagy-Szalontán augusztus 30. 1867. Sebők Lajos m. k. Kántor. Külföldi utazásomból, XXIII. C. Berlin. Platz ur irodalmi müvei. Látogatás Platz urnái. Spiith Henrik ur. Az utazó ismét politizálásba ereszkedik. Magyarország és a porosz osztrák háború. A poroszok önérzete, Ausztria iránt való gyülöletök indokai. Ezek közt a protestantismus érdeke. Kik tanítják Poroszországban a vallást ? Hogyan képeztetnek elő a lelkészek iskolai felügyelőitisztökre ? Bock könyve és állása. Az a kérdés tárgyaltatik, hogy a felügyelőnek van-e több iskolai képzettségre szüksége mint a tanítónak ? Kerületi felügyelők, Lehetnek-e a lelkészek tökéletesen képzettek a népiskolai oktatás körül, s mennyiben vágynak a felügyelői méltóságra ? Az uniopárti itteni jeles lelkészek egyike Platz ur, ki a Marienkomche mellett szolgál s a Spandauenstrasseben lakik. Irodalmi vállalatai közül nevezetes az, melybe még friedlandi lelkész korában fogott, t. i. Schleiermacher növeléstanának sajtó alá rendezése. A könyv Schleiermacher összes müvei kiadványai közt (3-ik Abtheil.) található ily cim alatt: Schleiermachers Literarischer Nach-lass. Zur Philosophie, 9-ik kötet. Erziehungslehre. Aus Schleiermachers handschriftlichen Nachlasse und nachgeschriebenen Vorlesungen herausgegeben von C. Platz. Ber~ lin. G. Reimer. 4849. 816. lap, Platz ur neve a weimari ev. lelkészek folyóiratának élén, a legkitűnőbb német egyházi szónokok és theologusok nevei közt, mint dolgozótársé a legutóbbi időkből is ott áll. Egyik otthoni barátomtól ajánló levelem lévén hozzá, őt nov. 27-én d. u. házánál fölkerestem. A lelkész ur mintegy 50 éves, középtermetű, s hátban kissé előre hajlott férfi. Világos sárga hajzatát kopasz fejtetőjére hajtva viseli. Arca egészen borotvált. Tiszta kék szemeiből s nyájas mosolygó arcvonásaiból természeti naivság, előzékenység és végtelen szivjóság tükröződik vissza. Igen népes családja van. Legnagyobb leányát a derék Spáth Henrik bírja nőül, ki Würtenbergben falusi pap (Gridelhardban), s egyházirodalmi dolgozataival rövid idő alatt kitűnő nevet szerzett magának. Platz ur, a mint a legelső bemutatáson tulvoltunk, rögtön családja körébe vezetett, hol nejét növendék leányait, és kisebb gyermekeit találtam. Az elsők varrónál ültek, az utóbbiak játszodoztak. Egy darabig személyes ügyeinkről beszélgettünk, majd Magyarország és a magyarok, mint a poroszok reménybeli szövetségesei, felöl tudakozódott a lelkész ur. „Minő szívvel várták önök a mieinket ?" kérdezé többek közt. En erre megfeleltem, de e közben azt is előadtam, hogy igaz ugyan, hogy Magyarország még mindig nem ismeri el törvényesnek koronázatlan királyát, hogy az ország jogaiból kifosztva áll, s a hongyülés ujabbi feloszlatása legközelebb is keserű nyomokat hagyott, mindazáltal a mostan uralkodó Deákpárt nem lett volna arra rábírható, hogy a dynastia ellenségeivel szövetkezzék, a magára hagyatott népességnek pedig a váratlanul gyors lefolyású háború alatt idő sem engedett arra nézve hogy e tekintetben valami megállapított nézetre vergődhessen. „Látom én" úgymond Platz ur, „hogy önök csak ugy fáradság nélkül készen, szeretnék megkapni a szabadságot, s jól lenne, ha anélkül hogy nekünk segítettek volna, a mi erőfeszítéseink által megkaphatták volna." En válaszolám, hogy a Klapka vállalata s a légiónak a határszélen fogadtatása nem látszik erre mutatni, s egyszersmint hozzátettem; „Ha önök oly nagy győzők voltak, miért nem szabadítottak fel minket magukban is ?" „Ezt mi akartuk" tevé hozzá gyorsan Platz ur „s itt nálunk sokaknál igen kellemetlen benyomást tett, hogy a király oly hirtelen megkötötte a békét, holott már Bécs kezünkben volt s egy csapással fel lehetett volna szabadítani a magyarokat és lengyeleket is." stb. stb. A poroszok, számtalanszor volt alkalmam ezt tapasztalni, önérzetes nép, s büszkék Ausztria felett vivott győzelmeikre. Ehhez van is elég joguk. De ez önérzetesség sehol, a nép alsóbb osztályánál sem fájul hetykélkedéssé vagy a legyőzöttek becsmérlésévé és gunyolásává. Megfordultam egy pár pincében (a bor-kávémérő helyek, gyüldék stb. itt jobbára pincékben vannak), hol különböző képekben, festményekben, panorámákban, népies versezetekben és dalokban a lefolyt hadjárat tárgyai adattak elő. Volt itt tréfa és guny elég az apróbb német törzsekre, melyek a háború alatt nem Poroszországgal tartottak, de az éle Ausztria ellen még ily helyeken sem alkalmaztatott. Azonban tagadhatatlan, hogy Ausztria megaláztatása a protestáns Poroszországban különösen nagy megelégedéssel fogadtatott, sőt szívesen vették volna, hogy ha ama birodalom végkép eltörültetik vala Európa rendszeréből. Ily elkeseredett indulatra nem csupán a német kérdés felett való versenygés s az önvédelem kényszerű ösztöne adott okot, hanem az is, hogy itt régen meg voltak győződve az osztrákház egynémely változtathatatlan hajlamairól, tudták azt, hogy e